KIT: Nem tudom, miért nem Annie-hez és Violethez ültem le az ebédnél. Nincs itt senki, aki tudná, hogy mi zajlik bennem, hogy min megyek keresztül. Hogy is tudhatnák, hiszen én magam sem értem.
DAVID: Hatszázhuszonkét napja járok már ebbe a gimibe, de Kit Lowell volt az első ember, aki ebédnél odaült az asztalomhoz, szóval egész mostanáig mindig egy szál magamban ücsörögtem. Szóval meghalt az édesapád? – kérdeztem, mert nem sokkal korábban hallottam a hírt.
Amikor váratlanul barátság szövődik a viszonylag népszerű Kit Lowell és a tökéletesen elszigetelt, kiközösített David Drucker között, mindenki megdöbben. Talán Kit és David a leginkább. Kitnek tulajdonképpen tetszik David keresetlen őszintesége, amelyet furcsa módon üdítőnek érez, David pedig hálás Kit figyelméért és időnként zavarba ejtő kíváncsiságáért. Amikor a lány arra kéri, segítsen neki felderíteni édesapja tragikus autóbalesetének körülményeit, David hatalmas lendülettel veti bele magát a feladatba, de egyikük sem látja előre, hogy fog rájönni. Túlélheti-e a barátságuk az igazságot?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése