Bűbájos Mary
„…A látomások maguktól törtek rám, mint annak idején a nagyanyámra, de
ezt a tudást nem tőle örököltem. Hanem anyámtól. Egészen másfajta
képesség volt, meghaladta nagyanyámét. Éreztem, ahogy ránehezedik a
vállamra, mint valami súlyos lepel…”
Egy ágytakaróba fércelve rejtőztek
több mint 300 évig azok a lapok, amelyekből a fenti idézet származik.
Egy naplóból, melyet gondos kezek kitartó munkával rendeztek össze, hogy
lapjait olvasva egy lenyűgöző és megindító történet bontakozzon ki.
Marynek, egy boszorkány unokájának története…
1659 tavaszán egy hajó fut
ki Southampton kikötőjéből, hogy az Újvilágba vigye a háborúk elől
menekülő utasait. A fedélzeten van a 14 éves árva lány, Mary is…
Farkasszem
Aki olvasta a XVII. századi Amerikában játszódó történet első részét, a
Bűbájos Mary-t, bizonyára sokat töprengett rajta, miként is alakulhatott
Mary Newbury, a bátor és nyíltszívű fiatal lány további sorsa, miután
elmenekült Beulah-ból, ahol az elvakult, babonás tömeg boszorkánysággal
vádolta, s így a biztos halál várt volna rá.
A Bűbájos Mary ott ér
véget, amikor Mary kétségbeesésében az erdőbe menekül, ahol nem csak
üldözői, de a kemény tél, a vadállatok, és a portyázó indiánok is
veszélyt jelentenek számára.
A történet második, befejező részéből
kiderül, hogyan menekül meg ebből a reménytelennek tűnő helyzetből, s
hogyan válik különleges képességekkel bíró fiatal lányból az indiánok
körében is nagy tiszteletnek örvendő varázslóvá.
Amíg az első rész
fojtóan feszült légkörével bilincselte le az olvasót, a Farkasszem-et
eseménydús cselekménye teszi “letehetetlenné”; a sodró lendületű
könyvből megtudhatjuk, milyen viszontagságokon kell keresztülmennie
Marynek, míg végül megtalálja lelki békéjét.