Idegen arcocska
A gazdag, angol számítógépes játékfejlesztő felesége, Alice Fancourt,
miután férjére hagyja kéthetes kisbabáját, rádöbben, hogy távollétében a
gyermekét kicserélték. A bölcsőben egy idegen gyermek alszik. Simon
Waterhouse nyomozót elbűvöli a megtört anya kecses szépsége, és
felettesei rosszallásától kísérve veti bele magát az ügybe egészen
addig, míg Alice és a csecsemő is eltűnik…
A hallatlanul izgalmas
lélektani krimibe szerelmi és féltékenységi szálak is szövődnek.
Bántó távolság
Hátborzongató, csavaros thriller megszállott
szerelemről, lelki kínzásról és az emberi szív legsötétebb zugairól az
Idegen arcocska című bestseller szerzőjétől.
Három évvel korábban rettenetes dolog történt Naomi Jenkinsszel –
olyan szörnyűség, hogy senkinek nem merte elmondani. Naomi most újabb
titkot rejteget: a boldogtalan házasságban élő Robert Haworth szeretője.
Mikor Robert eltűnik, Naomi tudja, hogy valami baja történt. De a
rendőrséget nem sikerült erről meggyőznie. Robert felesége kijelenti,
hogy férje nem is tűnt el. A kétségbeesett Naomi, ha nem tudja meggyőzni
a rendőrséget, hogy Robert veszélyben van, meggyőzi őket arról, hogy
szeretője másokat sodor veszélybe. Ekkor haladék nélkül hozzáfognak a
kereséséhez.
Holtpont
Családirtás. Jellemzően a felső középosztálybeliek követik el. Jól
kereső, aktív férfiak, akik hisznek a sikerben és mindent megadnak a
családjuknak. De…mindig tovább nyújtóznak, mint ameddig a takarójuk ér,
és egyszer összeomlik a gondosan dédelgetett álomvilág. A férfi ilyenkor
a fegyveréért nyúl, mert nem akarja, hogy szerettei átéljék a
társadalmi zuhanásból fakadó szégyent. Mind a gyerekeivel, mind a
feleségével, majd önmagával is végez. Csakhogy ezúttal egy nő ölte meg
önmagát és a gyermekét. A minta ismerős: az átlagosnál jobb társadalmi
helyzetben élő család.
Vajon a női egyenjogúság kiteljesedésével
változtak annyit a társadalmi szerepek, hogy megjelennek az első
családirtó nők? A rendőrség szociológusa, Keith Harbard professzor
szerint igen, és ezt támasztja alá az öngyilkos feleség, Geraldine
Bretherick naplója is. De vajon tényleg ő írta a naplót? Boldog életet
hazudott, miközben nap mint nap elviselhetetlen pokol volt az élete?
Vagy a napló hazugság?
Egy olyan asszony, Sally Thorning indul a rejtély
nyomába, aki megszólalásig hasonlít az öngyilkos nőre. Az ő életében is
lappang egy titok: egy évvel azelőtt viszonya volt egy férfival, akit
Mark Bretherickként ismert meg. Ám az a férfi, nem azonos Geraldine
Bretherick férjével. Sally Thorning egyre közelebb jut a megoldáshoz,
azonban minél tisztábban látja az igazságot, annál inkább veszélybe
kerül az élete. Hiszen…megszólalásig hasonlít Geraldine Bretherickre...
A másik fele él
Korábbi regényeihez hasonlóan Sophie Hannah most is csavaros kezdéssel
indít – Aidan Seed bevallja barátnőjének, Ruth-nak, hogy megölt egy Mary
Trelease nevű nőt, de kiderül, hogy az „áldozat" él, festőművész és a
legtávolabbról sem „nyugszik békében".
A történéseket nagyrészt Ruth
egyes szám első személyű elbeszéléseiből ismerjük meg. A lány első
pillantásra bosszantó jelenség. Így érez Charlie Zailer is, aki már nem a
nyomozó osztályon dolgozik, hanem egyenruhás rendőrként teljesít
szolgálatot. Őt keresi fel Ruth, hogy segítsen neki megnyugtatni a
barátját, Aidant.
Miért nem vallja be Ruth, hogy kő ment a cipőjébe és
azért biceg, mit keres Charlie korábbi botrányáról szóló újságkivágás a
rendőrségen felejtett kabátja zsebében, miért szalad el, ahelyett, hogy
alávetné magát a rendes kihallgatásnak? Ráadásul Ruth egy közpark szélén
lakik Spillingben, egy kapusházban, melyet körben zárt láncú kamerák
őriznek, és miért leskelődik be az ablakán egy magánnyomozó?
Ruth
jelenleg Aidan, az elhivatott, tehetséges képkeretező műhelyében
dolgozik segédként. Itt kapott munkát, mert korábbi munkahelyén egy
galériában az egyik művész rátámadt, miután Ruth meg akarta venni a
festményét, de a nő vörös festékkel lespriccelte.
Később kiderül, hogy
az erőszakos festőnő Mary Trelease, Aidan Seed állítólagos áldozata.
A
szövevényes történet folytatódik, a különböző szereplők újra és újra
elmondják az eseményeket, minden elmondás során egyre több részlet
világosodik meg az olvasó számára, ezért az olvasó soha nem lehet benne
bizonyos, hogy ez az igazi, végleges változat.
Valami gyanús dolog
folyik, miközben Simon Waterhouse-t, aki immár Charlie Zailer nyomozó
vőlegénye, gyilkossággal vádolják.
A történet – ahogy az angol krimi 21.
századi Agatha Christie-jének eddigi regényeinél megszokhattuk –
Spillingben és környékén játszódik. Ezúttal a nők bántalmazása, valamint
a gazdag magániskolák álságos világa áll a regény középpontjában. A
borítóhoz modern, Mogigliani-szerű portrékat, illetve díszes
képkereteket lehet használni...
Elnémult babaszobák
Egy napon Fliss Benson, tévéproducer névtelen
levelet kap, amit a munkahelyére címeznek. A borítékban egy kis kártyát
talál, amelyen négyszer négyes sorokba rendezve tizenhat szám áll.
Flissnek fogalma sincs arról, hogy ezek a számok mit jelenthetnek.
Szintén aznap értesül arról, hogy egy olyan dokumentumfilm
elkészítésében kérik a segítségét, amely az igazságszolgáltatással való
visszaélésről szól, és amely kapcsán bölcsőhalálban elhunyt csecsemők
anyját vádolták gyilkossággal. A dokumentumfilm három nő: Helen Yardley,
Sarah Jaggard és Rachel Hine történetét dolgozza fel.
Fliss úgy tervezi, hogy ez lesz az utolsó projekt, amit elvállal.
Ekkor azonban Helen Yardleyt holtan találják otthonában, zsebében egy
kártyával, amelyen négyszer négyes sorokba rendezve tizenhat szám áll…