Visszatérésként, most én nektek egy sajátos véleménnyel érkeztem, ami nos... khm... félig meddig, pozitív, félig meddig, pedig negatív érzelmekkel teli... De ettől függetlenül, senkit se akarok elbátortalanítani ettől a sorozattól...
Dora Sullivan
Christine Feehan
Sötét arany
(A Kárpátok vámpírjai 3.)
Hm…
Egyedül, csak is Aiden miatt adtam meg a maximális öt csillagot ennek a könyvnek a moly.hu-n.… S ahogyan közben rájöttem, az első és a második könyvnek is, csak a férfi főkarakterek miatt adtam meg az öt csillagot… (Ami így nézve, sajnálatos egy kicsit.. :/ )
Persze, továbbra is maga a történet körív, ami körülveszi az megfogott… Tetszik az, ahogyan a Kárpáti harcos férfiak pont akkor találják meg az életpárjukat, amikor már erősen, s sötéten érzik magukban azt, hogy hamarosan itt a vég, itt a halál… Mert akár azt az utat választják, amelyet néhány társaik, hogy vámpírrá változnak előbb, utóbb – tudják –, úgy is meghalnának, a fenn maradott vadászok egyikétől. Avagy, inkább arra kérik valamelyiküket, hogy ha eljön az az idő, az a pillanat, akkor öljék meg őt, mielőtt gyilkos szörnnyé, vámpírrá változnának.
Tetszik maga az, hogy amikor meglelik az életpárjukat, hogy újra éreznek, s lássák a színeket, és hogy milyen erővel, milyen érzelemmel védelmezik a párjukat, és hogy mennyire hajlamosak arra, hogy az ő boldogságukat, létezésüket, létesítik előrébb, a sajátjuknál.
Tetszik maga az, hogy amikor meglelik az életpárjukat, hogy újra éreznek, s lássák a színeket, és hogy milyen erővel, milyen érzelemmel védelmezik a párjukat, és hogy mennyire hajlamosak arra, hogy az ő boldogságukat, létezésüket, létesítik előrébb, a sajátjuknál.
Viszont, a női karakterekkel nem igazán tudtam megtalálni a hangot… azt az érzetet, amelyre azt tudnám mondani, hogy: Igen. Hasonlóan a férfi karakterrel megszerettem.
Raven-t, meg Shea-t még csak-csak megkedveltem, s bírtam is őket olykor… – igaz voltak olyan pillanataik, amikor a szemeimet forgattam, s a falat tudtam volna kaparni -… De, az az igazság, hogy nekik sikerült elérni azt, hogy mind ez mellett a 'kis' negatív érzettel szemben, megkedveljem őket annyira, hogy elnézzem nekik, az idegesítő pillanataikat… (Sötét herceg - Sötét vágyak)
Viszont…
Viszont velük ellentétben, Alexandria-t kb úgy 200-ik oldal körül, nem bírtam el viselni…
Pedig amikor elkezdtem ezt a könyvet, még meg is jegyeztem a barátnőmnek, hogy eddig, tök szimpi nekem a csaj. Erősebbnek is véltem őt, meg egy olyan csajnak, akit méltónak is véltem gondolni Aiden-hez… De aztán…. amikor egy lett a Kárpátok fajának… és ő ezt nem tudta elfogadni… (jó, oké, hogy én se tudtam volna elfogadni elsőnek, tán még másodjára se azt, ami történik ilyenkor, de amit ez a nő leművelt, az sok volt már nekem) :/
Pedig amikor elkezdtem ezt a könyvet, még meg is jegyeztem a barátnőmnek, hogy eddig, tök szimpi nekem a csaj. Erősebbnek is véltem őt, meg egy olyan csajnak, akit méltónak is véltem gondolni Aiden-hez… De aztán…. amikor egy lett a Kárpátok fajának… és ő ezt nem tudta elfogadni… (jó, oké, hogy én se tudtam volna elfogadni elsőnek, tán még másodjára se azt, ami történik ilyenkor, de amit ez a nő leművelt, az sok volt már nekem) :/
Rengeteg alkalommal amikor végére értem egy-egy fejezetnek, írtam a barátnőmnek, hogy mennyire kikészít engem ez a nő… Volt, hogy azt írtam neki, hogy valaki hozza elém ide ezt a csajt, hadd rázzam meg jó rendesen, s hadd képeljem fel, mert már nem bírtam tovább, amit művelt, s ahogy reagált… Ezért, tegnap úgy a 13. fejinél járva, miképp egy kis szünetet tartottam, azt mondtam magamnak, hogy akkor arra a napra nekem bőven elég volt belőle, nem olvasom tovább, majd a mai nap befejezem, még ha közben – miképp a végéhez közeledek is –, legszívesebben lenyúznám a bőrt a képemről… Aminek a gondolata, tényleg nem is egyszer fordult meg a fejemben, amíg a végére nem értem…
Rendben azt aláírom, hogy mily sok érhette a csajt az elején, az nem éppen egy leányálom, s annak történetében, mennyire nehéz lehetett elfogadni azt, hogy ő mivé vált… De, könyörgöm… azért én azt már túlságosan is soknak találtam, amit művelt, s ahogy… s ahogyan reagált arra, amit Aiden mondott.
Már sajnáltam, s a szívem szakadt meg Aiden miatt, hogy mit kellett el szenvednie ez miatt a bolond spiné miatt. Őszintén, utáltam, s haragudtam Alexandria-ra, amiért ennyit kínozta… amire tulajdonképpen rájött maga is, hogy tudta is, a kezdetektől fogva, hogy felesleges volt…
Totál kiakadtam rajta, amikor Sir Galahad -ot (ahogy Aiden nevezte el Ivan Thomas-t) , használta fel arra, hogy elhitesse önön magával – s ez jól érződött! –, mint sem Aiden-nel, hogy ő igen is tud emberként viselkedni. Mármint azon belül, hogy boldog lehet más férfi oldalán is, szerelemmel s mi egyébbel, nem csak egyedül, s kizárólag Aiden-nel, aki az életpárja volt…
Áhhh… nem is folytatom tovább erről a nőről való véleményemet, mert még mindig kivagyok tőle, s miatta akadva, s tuti, hogy ezáltal csak még inkább felbosszantanám magam miatta…
Már sajnáltam, s a szívem szakadt meg Aiden miatt, hogy mit kellett el szenvednie ez miatt a bolond spiné miatt. Őszintén, utáltam, s haragudtam Alexandria-ra, amiért ennyit kínozta… amire tulajdonképpen rájött maga is, hogy tudta is, a kezdetektől fogva, hogy felesleges volt…
Totál kiakadtam rajta, amikor Sir Galahad -ot (ahogy Aiden nevezte el Ivan Thomas-t) , használta fel arra, hogy elhitesse önön magával – s ez jól érződött! –, mint sem Aiden-nel, hogy ő igen is tud emberként viselkedni. Mármint azon belül, hogy boldog lehet más férfi oldalán is, szerelemmel s mi egyébbel, nem csak egyedül, s kizárólag Aiden-nel, aki az életpárja volt…
Áhhh… nem is folytatom tovább erről a nőről való véleményemet, mert még mindig kivagyok tőle, s miatta akadva, s tuti, hogy ezáltal csak még inkább felbosszantanám magam miatta…
Helyette inkább, arról a személyről ejtenék még pár szót, aki miatt öt csillagot adtam ennek a könyvnek. S az pedig mint már tudni lehet, hogy az Aiden.
Lenyűgözött eleve maga a férfi, teljes lényében (de, ez abszolút várható, s tudható volt, hiszen Kárpáti harcos 'vadászról' van szó!). Lenyűgözött az a mély hatalom, és türelem, s ön megtartoztatás, amit végig hozott a könyvben, de legfőképpen, ahogy a benne lévő 'démoni' – 'állati' – vágyaknak, amely minden alkalommal azt követelte tőle, hogy tegye a magáévá az asszonyát…
Mikhail, s Jacques nem voltak ennyire erősek, ennyire önfegyelemmel, mint amilyen Aiden volt… igaz, nekik nem volt ennyire idegfeszítő, s ölő életpárjuk, mint szegénykémnek.
Őszintén szólva, én azt mondtam magamnak, hogy Alex nem érdemelte meg Aiden… Bárki – bármit mond, vagy állít. Vagy mondjon, vagy állítson, nekem akkor is ez a véleményem.
Totál csalódtam a csajban, pedig az elején még igazán kedveltem, s együtt is éreztem is vele, meg még sajnáltam is őszintén, de amit Aiden-nel tett, azt nem tudtam megbocsájtani neki… Még így a végére se a könyvnek, ahol váratlanul egy új Alex-t kaptam, aki úgy kezdett el viselkedni, mint ahogyan azt korábban vártam, s szerettem volna… :$ Nekem akkorára mér mind1 volt… annyira kikészített a viselkedésével, hogy nem tudtam azt gondolni, hogy: Rendben, az elején kaptam egy tökre szimpi csajt, akit aztán elveszítettem, s kaptam helyette, egy ostoba tyúkot (már bocsánat, ha valakit ezzel megbántok! :$), s utána a végére egyrészt vissza kaptam azt a csajt, akit az elején megkedveltem, s vele együtt, az az érzésem, hogy megtudom neki bocsátani amit eddig leművelt, és stb…stb…stb…
Deeee… az az igazság, hogy NEM! Nem tudom ezt őszintén, mondani… mert ez nem volna igazság! S nem is az… :/ Őszintén sajnálom azt, hogy az írónő ily módon, s így alakította ki az ő karakterét… :$ :(
Lenyűgözött eleve maga a férfi, teljes lényében (de, ez abszolút várható, s tudható volt, hiszen Kárpáti harcos 'vadászról' van szó!). Lenyűgözött az a mély hatalom, és türelem, s ön megtartoztatás, amit végig hozott a könyvben, de legfőképpen, ahogy a benne lévő 'démoni' – 'állati' – vágyaknak, amely minden alkalommal azt követelte tőle, hogy tegye a magáévá az asszonyát…
Mikhail, s Jacques nem voltak ennyire erősek, ennyire önfegyelemmel, mint amilyen Aiden volt… igaz, nekik nem volt ennyire idegfeszítő, s ölő életpárjuk, mint szegénykémnek.
Őszintén szólva, én azt mondtam magamnak, hogy Alex nem érdemelte meg Aiden… Bárki – bármit mond, vagy állít. Vagy mondjon, vagy állítson, nekem akkor is ez a véleményem.
Totál csalódtam a csajban, pedig az elején még igazán kedveltem, s együtt is éreztem is vele, meg még sajnáltam is őszintén, de amit Aiden-nel tett, azt nem tudtam megbocsájtani neki… Még így a végére se a könyvnek, ahol váratlanul egy új Alex-t kaptam, aki úgy kezdett el viselkedni, mint ahogyan azt korábban vártam, s szerettem volna… :$ Nekem akkorára mér mind1 volt… annyira kikészített a viselkedésével, hogy nem tudtam azt gondolni, hogy: Rendben, az elején kaptam egy tökre szimpi csajt, akit aztán elveszítettem, s kaptam helyette, egy ostoba tyúkot (már bocsánat, ha valakit ezzel megbántok! :$), s utána a végére egyrészt vissza kaptam azt a csajt, akit az elején megkedveltem, s vele együtt, az az érzésem, hogy megtudom neki bocsátani amit eddig leművelt, és stb…stb…stb…
Deeee… az az igazság, hogy NEM! Nem tudom ezt őszintén, mondani… mert ez nem volna igazság! S nem is az… :/ Őszintén sajnálom azt, hogy az írónő ily módon, s így alakította ki az ő karakterét… :$ :(
Lehet, hogy ezzel csak egyedül vagyok így… és tényleg bocs, ha valakit megsértettem ezzel, de nekem ez a véleményem róla!…
Végezetül pedig… pozitív hatásként ért, Alexandria öccse, Joshua – akit nem tudtam nem imádni -… S ugyanígy voltam, Aiden 'házvezetőnőjével és annak urával' is, Marie-vel és Stefan-nal. Mindkettőjüket megkedveltem, s meg is szerettem…
És… gyógyír volt a szívemnek az, hogy ebben a kötetben is felbukkant, Gregori, a 'sötét', ahogy suttogják a Kárpáti harcosok, s vámpírok…
Igaz, az mellett, hogy örültem neki, hogy felbukkant, s volt egy kis jelenléte a könyvben, mégis a szívem szakadt meg érte… s meg is könnyeztetett… S most így, tartok is egy kicsit a saját történetétől, hogy vajon meddig fogom bírni… de másrészről, meg izgatott is vagyok miatta. Mert őt tartják a legsötétebb, s legfélelmetesebb Kárpátinak… és mert van benne valami, ami során, még az én szemeimet, s szívemet is vonzza… S kíváncsi vagyok arra, hogy ő miképp is éli meg, s éli át, az életpárjával való, összekötődést, és a többi… ;) Remélem, s bízom benne, hogy az ő életpárja kedvesebb lesz a szívemnek, mert ha nem?! Akkor sikítok egy nagyot… :P :$
És… gyógyír volt a szívemnek az, hogy ebben a kötetben is felbukkant, Gregori, a 'sötét', ahogy suttogják a Kárpáti harcosok, s vámpírok…
Igaz, az mellett, hogy örültem neki, hogy felbukkant, s volt egy kis jelenléte a könyvben, mégis a szívem szakadt meg érte… s meg is könnyeztetett… S most így, tartok is egy kicsit a saját történetétől, hogy vajon meddig fogom bírni… de másrészről, meg izgatott is vagyok miatta. Mert őt tartják a legsötétebb, s legfélelmetesebb Kárpátinak… és mert van benne valami, ami során, még az én szemeimet, s szívemet is vonzza… S kíváncsi vagyok arra, hogy ő miképp is éli meg, s éli át, az életpárjával való, összekötődést, és a többi… ;) Remélem, s bízom benne, hogy az ő életpárja kedvesebb lesz a szívemnek, mert ha nem?! Akkor sikítok egy nagyot… :P :$
