Megjelölve
Te vajon mit tennél…
…ha egy élőhalott hirtelen a vámpírok félholdját rajzolná a homlokodra?
…ha az ex-pasid vérének szagától egyszerre összefutna a nyál a szádban?
…ha a napsugarak égetni kezdenék a bőröd, és már csak éjszaka éreznéd jól magad?
…ha olyan erő birtokába kerülnél, amelyről korábban álmodni sem mertél?
Zoey Redbird egy nap vámpírjelöltté válik, amikor középiskolájában váratlanul felbukkan egy élőhalott Nyomkereső, és a vámpírok zafírkék Jelét rajzolja a homlokára. Attól a pillanattól fogva az egész élete megváltozik. Alig néhány órája marad, hogy beköltözzön az Éjszaka Házába, a vámpírjelöltek bentlakásos iskolájába, a teste ugyanis azonnal megkezdi az Átváltozást. Az Éjszaka Házában azonban újabb nehézségekkel kell szembesülnie. Kiderül, hogy a homlokán lévő Jel más, mint a többieké, és ezzel akarata ellenére azonnal ellenségeket szerez magának. És amikor rádöbben, hogy a vámpírok istennője különleges képességekkel ajándékozta meg, nem marad más választása, mint beszállni az Éjszaka Házának könyörtelen hatalmi játszmáiba…
"Esküszöm, hogy a lélegzetem is elakadt a rémülettől. Egy szellem állt velem szemben, mégis olyan szilárdnak, olyan valóságosnak tűnt. Ha nem a saját szememmel látom, ahogy a teste elutasítja az Átváltozást, azt hittem volna, hogy csak beteg, azért olyan halálosan sápadt… és… furcsa. Szinte teljesen fehér volt, de nem csak ez volt vele a baj. A tekintete is megváltozott. A sötétség ellenére is jól láttam, hogy a szeme vörösen izzik, mintha véres lenne. Akkor éreztem meg a szagot. Dohos, száraz, oda nem illő szag volt, mint egy szekrény vagy egy pince, amit évek óta nem nyitottak ki.
Ahogy kivillant a fogsora, észrevettem, hogy megnőttek a szemfogai! Tett egy lépést Nala felé, mintha meg akarná támadni. Ösztönösen cselekedtem.
– Hagyd békén! Takarodj innét! – Engem is meglepett, milyen magabiztosnak tűnt a hangom, mintha csak egy vicsorgó kutyával állnék szemben, pedig az igazság az, hogy majd’ elájultam a félelemtől.
Felém kapta a fejét, és vörösen izzó tekintete az enyémbe fúródott. Ne! Kiáltotta a már ismerőssé vált belső hang. Ez maga a borzalom!
– Téged… – A hangja rettenetes volt. Reszelős, mélyről jövő hörgés, mintha valami baj lenne a torkával. – Elkaplak! – Azzal elindult felém."
Elárulva
Zoey Redbird egyre jobban megszokja a vámpírjelöltek nem éppen hétköznapi életét, és úgy érzi, végre sikerült beilleszkednie, barátokra lelnie. Megválasztják a Sötétség Lányainak vezetőjévé, ráadásul a szerelmi élete is egyenesbe kerül, hiszen az iskola leghelyesebb pasijával, Erikkel jár.
Az Éjszaka Háza felett azonban sötét viharfellegek gyülekeznek, és egyszer csak bekövetkezik az, amitől mindenki rettegett: holtan találnak egy fiút a városban, és minden jel arra mutat, hogy egy vámpír végzett vele.
Rendőrök bukkannak fel az Éjszaka Házában, és Zoey hamarosan a gyanúsítottak között találja magát.
Vajon ki akarja rá terelni a gyanút?
Segítségre van szüksége, ám akkor történik valami, ami alapjaiban rengeti meg a világba vetett hitét, és már nem tudja, kiben bízhat meg és kiben nem, ki a barát és ki az ellenség…
„ – Várj! – szóltam rá, mielőtt megnyomta volna a playt. Le volt véve a hang, de megláttam Chera Kimikót a Fox News 23-on. Komor, szomorú arccal beszélt a kamerába. A képernyő alján a következő felirat jelent meg: megtalálták az eltűnt fiú holttestét.
– Hangosítsd fel! – kiáltottam, Shaunee pedig engedelmeskedett.
– A mai nap legfontosabb híre még egyszer: a Union hátvédjének, Chris Fordnak a holttestét két kajakozó találta meg a péntek délutáni órákban. A holttest az Arkansas folyó szikláin akadt fent, a Huszonharmadik utca körzetében létesített mesterséges gáton. Úgy értesültünk, hogy a fiú halálát a súlyos vérveszteség okozta. Testén számos harapásnyomot találtak, és azt valószínűsítik, hogy valamilyen nagytestű ragadozó marcangolta szét. Többet csak az orvos szakértői vizsgálat után tudunk majd mondani.
De a rossz hírek ezzel még nem értek véget. Chera egyenesen a kamerába nézett gyönyörű szemével, és folytatta.
– Nem sokkal a tragikus haláleset felfedezése után kaptuk a hírt, hogy a Union egy másik futballistája is eltűnt. – A képernyőn megjelent a fényképe egy másik jóképű srácnak, aki a Union hagyományos piros-fehér mezét viselte. – Brad Higeonst tegnap délután látták utoljára a Utica Square-i Starbucks közelében, ahol Chris fényképét ragasztgatta ki a hirdetőtáblákra. Brad nem csak a csapattársa volt Chrisnek, hanem az unokatestvére is.
Kényszerítenem kellett magamat, hogy egyenletesen lélegezzek. Mi a fene ütött belém? Összeszorult a mellkasom, és úgy émelyegtem, hogy attól féltem, mindjárt elhányom magam. Kicsit enyhült a lüktetés a fülemben, de az idegesség úgy borult rám, mint egy halotti lepel. Minden porcikám azt üvöltötte, hogy Valami nem stimmel! Valami nagyon nem stimmel!”
A kiválasztott
Zoey élete minden szempontból egyre bonyolultabbá válik. Más örülne, ha egyszerre három pasi üldözné a szerelmével, ő azonban szép lassan kezd beleőrülni, hogy képtelen választani Heath, Erik és Loren közül. De azzal ő is tisztában van, hogy ezt a hármas játékot nem sokáig űzheti…
Az is komoly problémát okoz neki, hogy barátaival nem oszthatja meg a gondjait, mert fél, hogy akaratlanul is elárulnák legnagyobb ellenségének. Retteg Neferet visszatérésétől az Éjszaka Házába, mert tudja, hogy a Főpapnő nem tűri, ha szembeszegülnek vele. Márpedig Zoey-nak pontosan ez a terve. Vissza akarja változtatni Stevie Rae-t, és ezért bármire hajlandó. Még arra is, hogy fegyverszünetet kössön Aphroditével…
És amikor azt hiszi, ennél rosszabb már nem lehet a helyzet, hirtelen történik valami, ami nem csak Zoey életét, de az Éjszaka Házát és az egész vámpírtársadalmat veszélybe sodorja…
A vad
Zoey Redbird irigyelt kiválasztottból egyszerre kitaszítottá válik. Három pasijából egy meghalt, kettő pedig örökre meggyűlölte. Barátai hátat fordítottak neki, csak az emberré változott Aphroditében és a vörös vámpírrá lett Stevie Rae-ben bízhat. Az ő segítségük azonban kevés lesz Neferet ellen, aki hadat üzent az embereknek, és arra készül, hogy vérbe borítsa az egész világot.
Zoey tudja, hogy ezt mindenáron meg kell akadályoznia, arról azonban fogalma sincs, hogyan. És amikor azt gondolja, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, Aphroditének látomása támad, amelyből az derül ki, hogy egy ősi gonosz készül újra testet ölteni…
„És akkor meghallottam. Egy holló kezdett vartyogni olyan közel hozzám, hogy látnom kellett volna a hozzám legközelebbi fa árnyékos ágai közt. Kiáltására azonnal válaszolt egy másik, majd egy harmadik. Leírhatatlanul félelmetes volt a hangjuk. Hirtelen megértettem, miért hívják őket Hollómásoknak. Első hallásra könnyen össze lehet téveszteni a hangjukat egy hollóéval, de ha jobban odafigyel az ember, rájön, hogy ezek valójában nem madarak, és amit hall, abban a halál, a rettegés és az őrület hangjai keverednek. A meleg, kellemes szellőt jeges üresség váltotta fel, mintha egy sírkamrába léptem voltam. Ereimben megfagyott a vér.
Nala kitartóan fújt, és vállam felett a hatalmas tölgyek körüli sötétséget fürkészte, amely máskor ismerős és barátságos volt. Ma éjjel azonban nem. Ma éjjel szörnyek lakoztak benne. Önkéntelenül is meggyorsítottam a lépteimet, és kétségbeesve néztem körül, hátha megpillantok valakit a vámpírjelöltek közül, akik az előbb még körülvettek. De Nala meg én azóta befordultunk a sarkon, és teljesen egyedül maradtunk az éjszaka kísérteties teremtményeivel.
A hollók ismét vartyogni kezdtek. Hangjuktól felállt a szőr a karomon és a tarkómon. Nala felmordult, és ismét fújt egyet. Szárnyak verdestek körülöttem, olyan közel, hogy felkavarták a hideg levegőt. Aztán a szagukat is megéreztem. Bűzlöttek, mint a rothadó hús. Halálos, émelyítően édes illat csapta meg az orromat. A szívem a torkomban dobogott. Számban éreztem a félelem fémes ízét."
A Préda
Zoey és barátai a föld alá kényszerülnek, ahol Kalona és a Hollómások nem érhetik el őket. Ám az élet az alagutakban sem veszélytelen, a vörös vámpírjelöltek ugyanis korántsem olyan barátságosak, ahogyan azt Stevie Rae állítja.
Egy balszerencsés találkozás Heath-szel aztán új fordulatot ad az eseményeknek, és Zoey-nak nem marad más választása, mint visszatérni az Éjszaka Házába, pedig jól tudja, hogy az egyre nagyobb hatalommal rendelkező Neferet végezni akar vele…
„Hirtelen felgyorsultak az események. A szörnyeteg elrugaszkodott a fától, én pedig abban a pillanatban előrelendültem. Láttam, hogy Heath meghúzza a ravaszt, és hallottam a fegyver fülsiketítő dörrenését, a Hollómás azonban emberfeletti sebességgel mozgott. Kitért a lövés elől, és a golyó csak az üres levegőt döfte keresztül, mielőtt belefúródott volna a jégpáncéllal borított fa egyik ágába. Ahogy a lény Heath felé repült, láttam, hogy éles karmai begörbülnek, és eszembe jutott, hogy egy ilyen szörnyeteg még szellemalakban is majdnem elvágta a torkomat. Most, hogy a Hollómások teljesen visszanyerték a testüket, tudtam, hogyha nem találok ki valamit gyorsan, Heath meg fog halni.
A félelemtől és a dühtől sikoltva nekirohantam Heath-nek, és ledöntöttem a lábáról éppen abban a pillanatban, amikor a Hollómás odaért, így engem talált el helyette. Először nem éreztem fájdalmat, csak valami furcsa nyomást a bőrömön, amely a bal vállamtól kezdődött, és végighúzódott a mellkasomon egészen a másik vállamig. Az ütés erejétől megpördültem, és szembefordultam a Hollómással, amely elrepült mellettünk, majd rettenetes emberlábait letéve leszállt a földre.
Vérvörös szemei elkerekedtek a rémülettől, ahogy rám nézett.
– Nem! – rikoltotta borzalmas, földöntúli hangon. – Éllllve akar téged!"
Megkísértve
Zoey azt hitte, sikerült végleg megszabadulnia Kalonától és Neferettől, de tévedett. Bár Tulsában béke honol, ellenségei már egy lépéssel előtte járnak: Nüx Tanácsa elé járulnak, hogy a vámpírvilág vezetőit is maguk mellé állítsák. Így hát Zoey-nak és barátainak nem marad más választásuk – nekik is Velencébe kell utazniuk, hogy megakadályozzák a katasztrófát. Stevie Rae azonban nem tart velük, Tulsában marad, hogy megpróbálja rendezni sötét titkait, melyek lassan felemésztik…
És akkor megszólalt.
– Ó, Istennő, ne! Ne tedd ezt velem!
Kalona hangja volt az, és ahogy meghallottam, legszívesebben üvöltve próbáltam volna kiszabadítani magam az öleléséből, de nem voltam ura a testemnek, és a szavak, amelyek kibuktak a számon, nem az én szavaim voltak.
– Cssss, ne ess kétségbe. Itt vagyok veled, szerelmem.
– Csapdába ejtettél! – Vádló hangja ellenére még erősebben szorított magához, és felismertem a hideg szenvedélyt halhatatlan ölelésében.
– Megmentettelek – válaszoltam idegen hangon? és a testem egyre jobban hozzásimult. – Te nem erre a világra születtél. Ezért voltál itt olyan boldogtalan, olyan mohó.
– Nem volt más választásom! A halandók ezt nem érthetik.
Átöleltem a nyakát. Ujjaim beletúrtak puha, sűrű hajába.
– Én megértelek. Nyugodj meg, és maradj itt velem. Felejtsd el ezt a szomorú nyughatatlanságot. Majd én megvigasztallak.
Még mielőtt megszólalt volna, éreztem, hogy beletörődik a helyzetbe.
– Igen – suttogta Kalona. – Beléd temetem szomorúságomat, és végre megszabadulok ettől az emésztő vágyakozástól.
– Igen, szerelmem, hitvesem, harcosom… igen…
Ez volt az a pillanat, amikor teljesen azonosultam A-yával. Nem tudtam volna megmondani, hol ér véget az ő vágya, és hol kezdődik az én lelkem. Ha volt is választásom, nem akartam élni vele. Csak annyit tudtam, hogy végre ott vagyok, ahol lennem kell – Kalona karjában.
Megperzselve
A brutális gyilkosság új helyzetet teremt Zoey barátai számára. Mindössze hét napjuk marad arra, hogy megoldást találjanak a problémára. Hamarosan kiderül, hogy Stark az egyetlen, aki segíthet, neki azonban meg kell halnia ahhoz, hogy kapcsolatba tudjon lépni Zoey lelkével. Vajon vállalja ezt az áldozatot úrnőjéért?
Az egyre nagyobb hatalommal rendelkező Neferet mindent elkövet annak érdekében, hogy Zoey soha többé keresztezhesse az útját. Sötétségből nyert erejével leláncolja Kalonát, és csak azzal a feltétellel hajlandó szabadon engedni, ha a halhatatlan bukott angyal gondoskodik róla, hogy Zoey örökre eltávozzon az élők sorából.
Eközben Stevie Rae-nek egyre komolyabb problémákkal kell szembenéznie Tulsában. Csak idő kérdése, hogy a vörös vámpírjelöltek mikor szereznek tudomást Rephaim létezéséről, márpedig az mindkettőjük számára végzetes következményekkel járhat…
„Seoras felemelte a tőrt, és lesújtott vele Starkra. A mozdulat olyan gyors volt, hogy Stark mindössze egy elmosódott csíkot látott belőle. Először alig érzett fájdalmat, noha a tőr az egész jobb oldalát felhasította, a derekától egészen a bordákig.
A második vágás hasonló volt az elsőhöz, azzal a különbséggel, hogy ez a bal oldalát metszette fel.
Aztán megérezte a fájdalmat. Mintha izzó tűzfolyamba vetették volna. Vére forró lávaként ömlött az oldalából, és tócsába gyűlt alatta a kövön. Seoras módszeresen dolgozott a fogazott élű késsel. Egy határozott mozdulattal egybenyitotta a két sebet. Stark vére úgy rezgett a szikla szélén, mint egy kicsordulni készülő könnycsepp egy óriás szeme sarkában. Aztán a vér átbukott a szikla peremén, és vörös csíkot húzva maga után végigszaladt a bonyolult mintákkal díszített kövön, majd lecsöpögött a szarv alakú sziklafogakra.
Stark soha életében nem érzett még ehhez hasonló fájdalmat.
Még akkor sem, amikor meghalt.
Még akkor sem, amikor élőhalottá vált, és semmi másra nem tudott gondolni, csak a vérre és az erőszakra.
Még akkor sem, amikor majdnem szíven lőtte magát a saját nyílvesszőjével.”
Ébredés
Neferet visszatér Tulsába, hogy beteljesítse bosszúját, de addig nem tudja megvalósítani nagyra törő terveit, míg egyszer és mindenkorra meg nem szabadul Zoey-tól. A Túlvilágon kudarcot vallott Kalona most már a rabszolgája, de nem csak ő az egyetlen fegyvere Zoey ellen.
Zoey eközben Skye szigetén élvezi a Sgiach vendégszeretetét, kapcsolata mind jobban elmélyül Starkkal, és komolyan felmerül benne: mi lenne, ha soha többé nem térne vissza az Éjszaka Házába?
Stevie Rae és Rephaim viszonya egyre tarthatatlanabbá válik, és a Hollómásnak hamarosan választania kell. Kit áruljon el: az apját vagy a saját érzéseit?
„- A Sötétséget? – mennydörögte Neferet. – Ez nem a Sötétség, hanem egy istennő jogos bosszúja. Ezért tudom megszüntetni a védővarázslatot. Sárkány! Mutasd meg ennek a szörnyetegnek, milyen következményekkel jár, ha valaki szembeszáll az Éjszaka Házával!
Stevie Rae ismét felnyögött, és térdre rogyott. A zöld fény kihunyt körülöttük. Rephaim Stevie Rae fölé hajolt, így a háta teljesen védtelenné vált. Sárkány meglendítette a kardját.
Felemeltem az egyik kezemet, de nem tudtam, mit tegyek. Támadjam meg Sárkányt? Védjem meg a Hollómást, aki megölte a feleségét? Dermedten álltam. Nem hagyhattam, hogy Sárkány bántsa Stevie Rae-t, de nem is őt akarta leszúrni, hanem az ellenségünket – az ellenségünket, aki megbélyegezte a legjobb barátnőmet. Úgy éreztem magam, mintha egy horrorfilmet néznék, ahol tudom, hogy mindjárt lefejeznek, megcsonkítanak vagy kibeleznek valakit, és semmit nem tehetek, hogy megakadályozzam. Csak ez most nem egy film volt, hanem a valóság.
Hirtelen süvítő hang hallatszott, mintha feltámadt volna a szél, és a következő pillanatban Kalona szállt alá az égből, pontosan Sárkány és Rephaim között érve földet. A kezében egy félelmetes fekete lándzsát tartott, ugyanazt, amelyik a Túlvilágon is nála volt, és olyan erővel védte ki a Kardok Urának csapását, hogy Sárkány térdre rogyott.
Erebosz Fiai ekkor léptek akcióba. Tucatnyian siettek a Kardok Urának védelmére. Kalona olyan volt, mint egy gyilkos forgószél, de még neki is nehezére esett ennyi harcossal vívni egyszerre.
– Rephaim! Fiam! – kiáltotta Kalona. – Hozzám! Védj meg!"
Elrendelve
Zoey-t hatalmas veszteség érte – édesanyja meghalt. Pontosabban meggyilkolták. A lány azonban nem zuhan magába, hanem mindent megtesz, hogy megtudja, mi is történt pontosan. Célja elérésében mindössze egyvalaki hátráltatja: Neferet legújabb szolgálója, Aurox, a megállíthatatlan fegyver, aki körül Zoey olyan furcsán érzi magát – mintha ismerné a fiút.
Eközben Kalona kezd rájönni, mekkora hibát vétett. Hiányzik neki Rephaim, az egyetlen olyan lény, akiben megbízhatott, a halhatatlan azonban túl büszke ahhoz, hogy fia bocsánatát kérje – vagy mégsem?
Persze Neferetről sem szabad megfeledkeznünk – a főpapnőből lett halhatatlan a Sötétséggel kacérkodik, és ravasz tervvel próbálja megtörni az Éjszaka Házának tanárait.
És ha mindez nem lenne elég, Erik megjelöl egy lányt, méghozzá rögtön vörös Jellel, ami már önmagában is különleges, ám úgy tűnik, a lányt különleges képességgel áldotta meg az Istennő, mert látja, mi rejlik igazából a körülötte levő vámpírok és emberek lelkében…
"- Aurox! Védj meg! Pusztítsd el őket!
Neferet teremtménye szinte berobbant a harcolók közé.
A fal felől jött, Rephaimmel szemből. Először embernek tűnt. Az alakja olyan volt, mint egy fiatal férfié, bőre a vámpírjelöltek és a vámpírok tetoválásaitól mentes. De túl gyorsan mozgott ahhoz, hogy ember legyen. A teste szinte elmosódott, ahogy lecsapott. Hátulról támadva elkapta a hozzá legközelebb álló Hollómás kitárt szárnyát, és egyetlen borzalmas mozdulattal letépte annak testéről.
Több évszázados létezése alatt Rephaim látott már borzalmas dolgokat – követett el rettenetes, gonosz tetteket. De valahogy új, emberi nézőpontja még szörnyűbbé tette az elé táruló erőszakot. Testvérével együtt ordított, ahogy az a földre zuhant a kíntól vergődve, miközben hátából dőlt a vér.
Aurox ekkor kezdett el megváltozni. Bár Rephaim az elejétől a végéig látta, mi történik, alig bírta felfogni.
A teste nagyobb, szélesebb lett.
A fejéből szarvak nőttek ki.
Az öklei megduzzadtak.
A bőre hullámzott, megmozdult, lüktetett, mintha valami ki akart volna szakadni alóla.
A teremtmény lehajolt, és egy szinte már kecses mozdulattal lecsavarta a testvére fejét."
