Budapest noir
Budapest, 1936. október.
Gömbös Gyula halott.
A Terézváros egyik
kapualjában egy fiatal zsidó lány holttestére bukkannak. Az Est
helyszínre érkező bűnügyi zsurnalisztája, Gordon Zsigmond kérdezősködni
kezd, de mindenütt falakba ütközik. A szálak egyszerre visznek felfelé, a
társadalom legfelső rétegeibe, és lefelé, a nyomor és elkeseredettség
szörnyű világába.
Gordont hajtja szimata és kíváncsisága, és minél
jobban el akarják ijeszteni, ő annál kitartóbban követi a nyomokat. Nem
tudja, kiben bízhat, nem tudja, kit milyen hátsó szándék mozgat, nem
tudja – de nem is érdekli –, mikor milyen érdeket sért. Egy dolgot akar
csupán: megtalálni a lány gyilkosát, mert rajta kívül ez senkit sem
érdekel.
Bűnös Budapest
1939 szeptembere.
A
magyar-lengyel határt megnyitották a menekültek előtt, akik tízezrével
tódulnak a német és a szovjet csapatok elől.
Gordon Zsigmond, a Magyar
Nemzet újságírója is ott van a határon, amikor feltűnik neki három
vöröskeresztes teherautó. Beszélni akar az egyik sofőrrel, de az
továbbhajt.
Pár nap múlva Gordon nyomozni kezd, és hamarosan titkos
kártyabarlangokra bukkan, amelyekben egyetlen éjszaka alatt vagyonokat
lehet veszíteni és nyerni – nem feltétlenül a játékosoknak. Ezzel egy
időben Nemes Sándor nyugállományú főfelügyelő olyan megbízást kap,
amelyet nem utasíthat vissza, méghozzá olyan embertől, aki nem szokott
hozzá a visszautasításhoz.
Ki kell nyomoznia, hová tűnt a lengyel
katonáknak szánt kábítószer-szállítmány.
Nemesnek ismerős az a mocsok és
szenny, amely útját kíséri a bűnös városban, ám most olyasvalamibe
botlik, amire még ő sincs felkészülve. A két nyomozás egy ponton
összeér, Gordon és Nemes találkoznak, és borzalmas titkokra derítenek
fényt, titkokra, melyekért semmilyen bosszú nem drága és semmilyen
áldozat nem kevés.
A budapesti kém
1943 decemberében Budapesten még egyetlen lövés sem dördült el, és
Kállay Miklós kormánya mindent megtesz azért, hogy ez így is maradjon.
Az immáron a Reutersnek dolgozó Gordon Zsigmond vonakodva mond igent
Ujszászy István, az Államvédelmi Központ vezetőjének és Karády Katalin
szeretőjének arra a kérésére, hogy alkalmi futárként segítse Kállay
törekvéseit, ám amikor a küldeményt Velencében kézbesíti, összekötőjét
megölik, és kis híján vele is végez a merénylő.
Fél Európát beutazván
Gordon hazatér, és barátjához, Gellért Vladimir felügyelőhöz fordul
tanácsért, mert most már biztos abban, hogy kém rejtőzik a legmagasabb
kormánykörök környezetében. A gyanúsítottak sora nem hosszú, ám azt még
Ujszászy sem érti, kinek dolgozhat a kém, hiszen a Vár szinte hemzseg a
német spionoktól, a szövetségesekkel pedig folyamatosan tárgyalnak a
különbékéről.
Megindul hát a hajsza a kém után, aki belesétál Ujszászy
csapdájába, ám azt sem ő, sem Gordon nem gondolta volna még legvadabb
álmában sem , hogy ki mozgatja a szálakat.
Budapest romokban
1946 emlékezetesen forró nyarán véres merényletet követnek el a Teréz
körúton, a rendőrség a Vörös Hadsereg segítségével, nagy erőkkel
nyomozni kezd.
Gordon Zsigmond közelről igyekszik követni az
eseményeket, ez azonban nehezebb, mint gondolta volna. Mintha valaki
mindig előtte járna egy lépéssel: halottak bukkannak fel körülötte, élők
tűnnek el, miközben a rendőrség egyre-másra tartóztatja le Budapest
legismertebb bűnözőit, akik ahányfélék, annyiféle bűnért felelnek, mégis
van egy közös vonásuk: bűnös módon szerzett pénzük szőrén-szálán
eltűnt. Gordon az eltűnt pénzek nyomába indul, nyomozásában pedig egy
fiatal amerikai katona szegődik társául.
Budapest novemberben
A Gordon Zsigmond-sorozat ötödik és egyben befejező része.
Ezúttal nem egy cikkről van szó, nem egy tudósításról, egy riportról.
Nem arról van szó, hogy Pesten érlelődik valami, s nem is arról, hogy
kitört a forradalom. Nem arról van szó, hogy ismét tankok járnak Pest
utcáin, és nem is arról, hogy Magyarország független lesz-e.
Gordon
Zsigmondnak, a sokat látott bűnügyi újságírónak nem a Parlament előtti
sortűzről, a Corvin-közről és a háttérben az ország sorsát befolyásoló
erőkről kell cikket írnia, és nem is arról, hogy miként harcolnak az
emberek Budapesten a szabadságukért. Nem arról kell tudósítania a
világot, hogy Pesten megállt az élet, a rádió épületénél harcok dúlnak,
nem is arról, hogy mi történik azokkal, akiket ávósnak néznek.
Nem.
Gordon Zsigmondnak most egy gyilkost kell megtalálnia, aki a szeretteire
jelent halálos veszélyt, egy gyilkost, akit ha ő nem állít meg, senki
sem fog. Egy városban, ahol a becsület és a tisztesség sajátos
fogalmakká váltak, egy városban, ahol csak saját magában bízhat, meg
abban, hogy mindenkinek és mindennek ára van. Még a gyilkosnak és
áldozatának is.
Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes
Az 1920 és 1937 között játszódó történetekben
felbukkannak árverési hiénák, elvetemült gyilkosok, piti tolvajok,
szerencsétlen mackósok, nyomozónak állt kézikocsisok, eltökélt
detektívek, nyomorult cselédek, elégedett pincelebuj-tulajdonosnők,
szemtelen cutrágerek és becsületes trógerek – két dolog közös bennük.
Budapest, a város, és Gordon Zsigmond, az újságíró, aki Amerikában
nyomozott először, aztán Pestre költözött 1930-ban és írt mindenről, ami
a bűnnel kapcsolatos. Bűnösökről, áldozatokról, ártatlanokról,
gyilkosokról, azokról, akik másoktól loptak és azokról, akik magukkal
végeztek, és mindvégig egy dolog érdekelte csupán: az igazság. Mert a
jelek szerint ezzel rajta kívül nem túl sokan foglalkoztak.
Kondor Vilmos, „a magyar krimi megalapozója”, novelláskötetében négy,
eddig már megjelent írás mellett helyet kapott egy új elbeszélés,
valamint egy erre az alkalomra írt kisregény is.