Dora Sullivan
Keresd az alkalmat (Keresd... 1)
Szerelmi gyakorlatok kezdőknek
Verilyben sikeresen működik a házasságközvetítő, amelyet Kate Seymour irányít két barátnőjével karöltve. Kate nem pusztán okos üzletasszony, de titkos erő birtokában is van: amikor a szerelem ott vibrál a levegőben, akkor mintha áramütés érné. Ezt érzi, amikor találkozik Slade Montgomeryvel, a kissé indulatos és döbbenetesen jóképű válóperes ügyvéddel, aki egy napon beront a házasságközvetítő irodába, és bizonyítékot követel: nem teszik-e tönkre az ő sérülékeny húgát, aki Kate legújabb ügyfele? Kate csak úgy tudja meggyőzni a férfit arról, hogy ő nem csaló, ha megtalálja neki álmai asszonyát. De vajon sikerül-e Kate-nek megtartania a két lépés távolságot, amikor a férfi olyan hatással van rá, hogy szinte remeg a lába a jelenlétében? Vagy talán a házasságközvetítő is révbe ér egyszer?
Igazság szerint, nem sok mindent tudnék erről a könyvről mondani… Tetszeni tettszett. Tetszett a történet köríve… az események fordulatai is… A mellékszereplők is… meg úgy, a maguk módján a két főszereplő is…
De nem tudom…. valami hiányzott nekem. Mert az mellett, hogy tudnám rá azt mondani, hogy tetszett, de ugyanennyire az is igaz, hogy elment… Kezdetnek legalábbis…
De nem tudom…. valami hiányzott nekem. Mert az mellett, hogy tudnám rá azt mondani, hogy tetszett, de ugyanennyire az is igaz, hogy elment… Kezdetnek legalábbis…
Mindenesetre nem bántam meg, hogy elolvastam… s biztos, hogy olvasni fogom a folytatást… :)
Diana Landry
Nem bújhatsz el
Azta! Diana Landrynak, minden elismerésem ezért a könyvért. Imádtam. Ahogyan olvasni is imádtam. Alex-et már az első alkalommal, rögvest megkedveltem. Ahogyan Kate-t is, amiért bár félt, még sem futott el mint egy gyáva nyúl… Persze azért még illik rá ez a név, de az már egy másik tészta… az érthető is, s el is fogadható az ő szemszögét nézve… Egy olyan múlttal körül véve, amelyben részese volt, neki könnyebb volt elrejtőznie az érzelmek elől, s inkább elzárkózni, s csigaházba bújni, mintsem attól rettegve, hogy mikor dobják el, vagy veszíti el azt, akit közel enged magához…
Alex-ban tetszett a makacssága, az odaadása, a figyelme… és maga az amit képviselt a karaktere… Ex tengerészgyalogos lévén, pont s teljesen beleillik abba a kedvenc pasi karakter kategóriámba, amilyent én szeretek.
Eleve elsőként, ezért vettem el ezt a könyvet a bakancslistámra, a mindenképpen elolvasandók listájára, s csak másodjára a fülszöveg miatt… :)
Alex-ban tetszett a makacssága, az odaadása, a figyelme… és maga az amit képviselt a karaktere… Ex tengerészgyalogos lévén, pont s teljesen beleillik abba a kedvenc pasi karakter kategóriámba, amilyent én szeretek.
Eleve elsőként, ezért vettem el ezt a könyvet a bakancslistámra, a mindenképpen elolvasandók listájára, s csak másodjára a fülszöveg miatt… :)
Komolyan szólva, olyan Julie Garwood: Buchanan-Renard-MacKenna hangulatot sikerült nekem átadnia ebben a könyvben, amelynek én abszolút nagyon örülök, s hálás is vagyok érte. Ugyanis, J. G. az egyik legnagyobb, kedvenc írónőm, s ez a sorozat meg a kedvenc sorozatom első helyén foglal helyet…
Szóval abszolút, a kedvencem lett ez a könyv, nem csak ennek köszönhetően, hanem magának az egész történetnek. Végig fenntartotta a figyelmet, s érdeklődésemet. Cseppet se unatkoztam, élveztem minden sorát…
Egyetlenegy pici dolog miatt tudnék csak belekötni… (mindeközben míg ezt írom, egymásutánban csapkodtam az ujjaimra, de nem tudtam mellette elmenni)
Még pedig abba, hogy mi van a védekezéssel? Mármint, hogy ennek semmi következményéről nem olvastam(lehet, hogy majd a folytatásban esetleg igen?!), ahogyan arról sem, hogy a két főkarakter se védekezett… Már csak Kate bizalmatlansága miatt egy boldog élet, s egy tartós, huzamosabb kapcsolattól tartása miatt…
Ez az egyetlen aprócska dolog volt az ami zavart egyedüliként a könyvben… viszont a teljes tartalommal, a felépítéssel, és a történésekkel teljesen ki voltam békülve, sőt mi több, imádtam… Ami által, s ami hatására már alig várom, hogy olvashassam a folytatást, azaz Gabe és Léna történetét… :)
Brittainy C. Cherry
Lebegés (Az vagy nekem 1)
Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!
Bár az igaz, hogy két nap alatt olvastam ki ezt a könyvet (úgy, hogy volt egy nap kihagyás közte), de mire elértem a végére, szó szerint nem tudtam épkézláb olyan mondatot leírni, amellyel kitudtam volna akár a véleményemet fejezni itt. Annyira a hatása alá kerültem…
„Ha megvágod magad, folyhat a véred és biztosan érzed a kínt. De ahogy telik az idő, a seb beheged és a fájdalom megszűnik. Sőt, ha gyógyszert teszel rá, akkor még gyorsabban elmúlik. Az az igazán borzasztó seb, amely a szívedet éri, mert az nagyon lassan és nehezen gyógyul be. A bőrödön és a szíveden ejtett sebek nem sokban különböznek, de amíg a vérző ujjadat bekötöd, a szívedet nem tudod, és sohasem lesz a régi azután, hogy megsérült. Azért ne félj! Létezik gyógyír, amely segít helyre hozni az összetört szívet, de ez a gyógyulás nagyon összetett és csak más adhatja meg neked, egyedül nem hat. Az összetört szív csak egyre vágyik, méghozzá a szeretetre.” – ez annyira igaz, s annyira erre a könyvre val… szerintem… :)
Annyira szép. Annyira igaz. Annyira szívszorító. Annyira szívrabló, hogy azt le sem tudom írni igazán.
Gyönyörű.
Gyönyörű háttérrel, gyönyörű szerelmi s lelki történettel. S annyira szerethető karakterekkel, hogy teljesen a szívembe sikerült magukat lopniuk.
Gyönyörű.
Gyönyörű háttérrel, gyönyörű szerelmi s lelki történettel. S annyira szerethető karakterekkel, hogy teljesen a szívembe sikerült magukat lopniuk.
Olyan két megtört szívű karakterről olvastam, akik elvesztettek egy-egy+egy szerettüket, akik a létet jelentették nekik. Elképzelni sem tudom, s nem is akarom, hogy milyen érzés lehet ez. Mármint elveszteni azt a személyt, akinek a szívedet, lelkedet adtad, s aki a te másik feled, kivel eltudod képzelni az életet a végéig. Ahogyan azt sem, hogy milyen ha elveszíted a gyerekedet… (Ebből is csak annyit tudok, hogy láttam, s végignéztem, hogy az egyik nagyon közel álló személy, az életemben egymást követő években veszített el öt gyereket… És, hogy ez mennyire kikészítette, s mennyire leterhelődött a lelke…)
És az, hogy most ezt így átéltem Tristan által is… szó szerint sírtam… ahogyan ez eszembe juttatta azt a személyt… aki ma már, sajnos nincs velünk, de még a mai napig is sokat jelent nekem, s fog is… tudom… :'( ;$
És az, hogy most ezt így átéltem Tristan által is… szó szerint sírtam… ahogyan ez eszembe juttatta azt a személyt… aki ma már, sajnos nincs velünk, de még a mai napig is sokat jelent nekem, s fog is… tudom… :'( ;$
Oké… de, hogy visszatartsam a könnyeimet, inkább arról írnék, hogy milyen hatással volt még rám ez a könyv…: Egyszerre sírtam, egyszerre tudtam nevetni, s egyszerre tudtam sírni s nevetni örömömben, hogy ez a két csodálatos ember, mint Liz s Tristan ennyire egymásra leltek. Ahogyan egymásban tartották a lelket, és ahogyan eleinte a szeretteik emlékét, majd egymást… Hiába lehetne az ő tettükre a beteges szót használni, de én egyáltalán nem tartottam elriasztónak, sem pedig kiábrándítónak… Sőt mi több… Normálisnak is tartottam, kellett is nekik. Mert ezáltal, s maguk módján így tudtak csak tovább lépni, ami által még inkább egymáshoz kerültek közel, és aki még összébb is tartotta őket, az a kis Emma volt. Aki hihetetlenül, okos. Imádni való aranyos kislány. :)
De ez a történet, és Liz meg Tristan története, nem lett volna teljesen egész, ha nem lett volna Faye, aki az első pillanatban belopta magát a szívemben. Az élethez való hozzáállásával, a hihetetlenül igaz szövegeivel, s szókimondásaival… és ahogyan a barátnőjét támogatta, egy igaz barátnőre vallt, s ő az volt.
S ha már Faye-t megemlítettem, akkor muszáj megemlítenem, Mr. Henson-t is, akinek bár kevés jelenléte volt, de mégis amikor lehetett róla olvasni, csak is kizárólag olyan részek voltak ezek, amelyek miatt nem lehetett, nem megkedvelni az öreget. Igazán bölcs ember, és ahogyan Tristan-hoz állt végig, nagyon kedves s szeretetre méltó emberhez illett, mint amilyen ő maga is volt.
Semmi kivetni valót nem találtam benne. Sem pedig olyan részt, amibe beletudtam volna kötni… ahogyan magukba a karakterekbe se…
A végén már nem csak azért sírtam örömömben mert happy end lett a vége, de azért is mert, teljesen levett a lábamról ez a könyv. És hihetetlenül örültem annak, hogy végre annyi sok kínszenvedéses NA könyv után, idén ez volt a második olyan könyv, amelyben nem csalódtam, sőt egyenesen annyira sikerült megszeretnem, hogy már most akarom a folytatást…
Abszolút, hogy ez a könyv csatlakozott a kedvenceim közé, ahogyan maga a könyv írója is, Brittainy is.
Én is csak ajánlani tudnám mindenkinek ezt a könyvet, még azoknak is akik esetleg nincsenek oda az összetört szívű karakterekért, de én csak azt tudom mondani, hogy Tristan és Liz megéri azt a pillanatot, hogy összeszoruljon a szíved – mármint, hogy úgy érezd, hogy kifacsar érzelmileg – , mert aztán, s közben úgy összeforrasztja is, meg – meg is dobogtatja, hogy csak azt tudod kívánni, miközben olvasod a sorokat, hogy nem akarod, hogy véget érjen ez a történet… Hogy még tovább olvasnád, vagy egyszeriben azt kívánnád, hogy bárcsak megragadnánk benne úgy a közepén, s fürödnél abban, hogy részese lehetsz egy olyan szép, s gyönyörű kapcsolatnak, szerelemnek a kibontakozásában, mint amilyen Liz és Tristan között kialakult. :)
Én is csak ajánlani tudnám mindenkinek ezt a könyvet, még azoknak is akik esetleg nincsenek oda az összetört szívű karakterekért, de én csak azt tudom mondani, hogy Tristan és Liz megéri azt a pillanatot, hogy összeszoruljon a szíved – mármint, hogy úgy érezd, hogy kifacsar érzelmileg – , mert aztán, s közben úgy összeforrasztja is, meg – meg is dobogtatja, hogy csak azt tudod kívánni, miközben olvasod a sorokat, hogy nem akarod, hogy véget érjen ez a történet… Hogy még tovább olvasnád, vagy egyszeriben azt kívánnád, hogy bárcsak megragadnánk benne úgy a közepén, s fürödnél abban, hogy részese lehetsz egy olyan szép, s gyönyörű kapcsolatnak, szerelemnek a kibontakozásában, mint amilyen Liz és Tristan között kialakult. :)
