Nem ígérhetem, hogy ez minden héten így fog majd menni, mivel most még így ebben a hónapban szerencsésnek mondhatom magam, hogy még csak ismételgetünk, gyakorolgatunk... de viszont a következő hónap, az már rázósabb lesz... igaz már most a hónap vége, utolsó hete is az lesz... Oly annyira, hogy jövőhéten már angol doga... Szerencsére az miatt nem izgulok, mert tudom. :) De hónap elején, fizika doli, plusz magyarból két kötelező olvasmány, persze az hamar meglesz... na de bioszból, meg földrajzból beadandót kell majd írnom... Plusz azért, a matekot se hanyagolhatom el, mert abból meg kuka vagyok... Pláne meg ha egy nap három matekot kell végig ülni, vagy ha a tanárok úgy döntenek, hogy cserélnek, s így ma hat matekunk volt egymás után, s csak kétszer volt 10 perces szünetünk közben... Utána meg két angol óránk... így estére... kissé sok volt, meg fárasztó is... S belegondolva, hogy ez bármikor előfordulhat ezzel, vagy akár más tantárggyal, még kevésbé lesz a blogra időm...
Ezért is vagyok végtelenül hálás 'MiciBlade' -nek, hogy a 'távollétemben' üzemelteti a blogot, s rakja nektek közzé a régi vs a frissen nem rég megjelent könyvek fülszövegét. :)
Én is, amint tudok, s lesz rá lehetőségem, s időm hozom a véleményeket, a megjelenésekről szóló híreket, s az angol könyveket letölthető formátumban...
Szép és kellemes estét kívánok addig is mindenkinek! :)
Dora Sullivan
Anne L. Green
Eltitkolt múlt
„Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma csalogatja őket?”
De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a nőt, aki életében először másképp tekint rá?
Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.
Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.
Vajon a múlt sötét titkai engedik a fiatal szerelmeseket új életet kezdeni?
Ez volt az első regényem az írónőtől. S az eddig megjelent három köteteinek a fülszövegei közül, ez volt az amelyik leginkább elnyerte a tetszésemet, viszont maga a történet már aligha… :/
Az eleje megnyert, és még az is tetszett, hogy másként indult az eleje mint amit a fülszöveg alapján gondoltam, s számítottam is rá.
Viszont ahogyan haladtam a könyvvel, kevésbé tetszett. Kb úgy a 100 valahányadik oldalnál, kénytelen voltam letenni… Amilyen szépen indult, olyan mézes-habos-babossá vált nekem Alex és Lexi kapcsolata, meg maga a történet is ami körülvette őket.
Viszont ami mégis a folytatásra biztatott az Lexi titka volt. Amely során reménykedtem, hogy olyan felpezsdülést hozz majd, hogy tudjam szeretni a könyvet, de sajnos nem így történt.
Túl hamar oldottak meg a dolgok. Túl rövidek voltak az izgalmas pillanatok – események.
Mint pl.: Lexi múltjában tartozó maffiózó sógora felbukkanása, annak fenyegetései megtörténhettek volna már korábban a történet során.
Őszintén szólva, konkrétan zavart, hogy ilyen hamar elrepült a karakterek felett három – négy hónap, és Lexi sógora fel sem bukkant, csak annyi volt, hogy tudták, hogy ő bármikor rájuk lelhet…
Viszont ahogyan haladtam a könyvvel, kevésbé tetszett. Kb úgy a 100 valahányadik oldalnál, kénytelen voltam letenni… Amilyen szépen indult, olyan mézes-habos-babossá vált nekem Alex és Lexi kapcsolata, meg maga a történet is ami körülvette őket.
Viszont ami mégis a folytatásra biztatott az Lexi titka volt. Amely során reménykedtem, hogy olyan felpezsdülést hozz majd, hogy tudjam szeretni a könyvet, de sajnos nem így történt.
Túl hamar oldottak meg a dolgok. Túl rövidek voltak az izgalmas pillanatok – események.
Mint pl.: Lexi múltjában tartozó maffiózó sógora felbukkanása, annak fenyegetései megtörténhettek volna már korábban a történet során.
Őszintén szólva, konkrétan zavart, hogy ilyen hamar elrepült a karakterek felett három – négy hónap, és Lexi sógora fel sem bukkant, csak annyi volt, hogy tudták, hogy ő bármikor rájuk lelhet…
Alex nos, bár az elején kedvelhető karakter volt, s bár hiába akadtak a történet későbbi folyamán is kedvelt, aranyos pillanatai, cselekvései, nekem a végén már egy mitugrász, ő majd mindent elintéz, az én családomat senki sem fenyegetheti macsótípussá vált… Ami nekem ez esetben, most nem jött be… Oké, hogy a szemem előtt változott át egy nőcsábász, amit megkíván, s amit akar megszerezz típusból, egy olyan férfivá aki érettebb módjára, tesz, cselekszik s áll a saját lábára, és kész új esélyt adni a szerelemnek… De amit kaptam tőle, s ahogy az nekem túl habos volt… :$
Lexi meg?! Nos… őt is csak az elején tudtam kedvelni. Azt ahogyan próbálta magát és Aiden-t óvni, s védelmezni… Ahogyan próbált ellenállni Alex-nak… De valahogy a későbbiekben, sikerült az ő karakteréből is kiábrándulnom… :$
Igazán sajnálom, hogy több reményt fűztem hozzá, mint amit kaptam cserébe eredményül… Lehettek volna az izgalmasabb (akciósságra utaló) részek, izgalmasabbak, kiforrottabbak, bővebbek… S kevesebb mézes-habos-babos, rózsaszín köd fátyolos ALex és Lexi között kibontakozó kapcsolat… :$
De talán majd a következő, avagy a már meglévő könyvei közül valamelyikével kibékültebb leszek majd… :$
Monica Murphy
Három megszegett ígéret (Drew+Fable 3)
Többnyire csak annyit tudnék mondani erről a részről, hogy elment…
Colin egy orbitális seggfej volt az elején, meg amikor megtudja Jen titkát… Bár azon részről sem érzem teljes jogosnak a viselkedését, hiszen nyilvánvalóan ott volt a szeme előtt Jen titka. Tudta, csak nem akart rá gondolni…
De mind ez mellett, rettentően idegesített már, hogy a Jen családjának tett ígérete miatt, nem közeledett Jen-hez. Aki meg komolyan, ha egyszer már elhatározta, hogy lelép, akkor legalább valamivel kiforrottabb ötleteket kellett volna megterveznie. Pl. a szabadnapjain érdeklődhetett volna, munkalehetőségek után járhatott volna, stb…
Colin egy orbitális seggfej volt az elején, meg amikor megtudja Jen titkát… Bár azon részről sem érzem teljes jogosnak a viselkedését, hiszen nyilvánvalóan ott volt a szeme előtt Jen titka. Tudta, csak nem akart rá gondolni…
De mind ez mellett, rettentően idegesített már, hogy a Jen családjának tett ígérete miatt, nem közeledett Jen-hez. Aki meg komolyan, ha egyszer már elhatározta, hogy lelép, akkor legalább valamivel kiforrottabb ötleteket kellett volna megterveznie. Pl. a szabadnapjain érdeklődhetett volna, munkalehetőségek után járhatott volna, stb…
Konkrétan már untam, hogy ezek így kerülgetik egymást, hol ott messze lerítt róluk, hogy odavannak egymásért, s hogy mennyire is vonzanak egymáshoz… :/
Fable-el se voltam teljesen kibékülve… Oké, hogy nem akarta, hogy elmenjen Jen, meg hogy szerette volna, ha összejönnének Colin-nal. De támogathatta volna Jen-t. Megpróbálhatott volna neki talpra állni, nem pedig az orra alá dörgölni, hogy ne menjen el, s hogy mondja el Colin-nak az érzéseit…
Egyedüli pozitív karakterként, ami számomra is meglepő, Drew-t tudnám kiemelni, hol ott amúgy nem igazán bírtam őt az első két részben… Igaza volt, és tetszett, hogy próbálta felnyitni Colin szemét arra, hogy ne engedje el Jen-t…
Valamivel többet reméltem, számítottam az ő párosuktól, s magából a fülszöveg leírásából… De akadtak ritka pillanatok, amiért mégis megadtam a három csillagot a könyvnek…moly.hu-n...
Eloisa James
Éjféli csók (Tündérmesék 1)
„Történetünk egy mesebeli hintóval kezdődik, amely ugyan nem tökből készült, de éjfélkor elrobogott valahová, majd egy mesebeli tündér keresztanyával folytatódik, akinek sohasem volt varázspálcája, és nem tudott vigyázni a rábízott lányra.”
E könyvben kaptunk, egy Hamupipőke mesét. De még sem teljesen. Persze, létezik az üvegcipelő. A jóságos keresztanya, aki bár természetileg visszatükrözi nekünk a ’mese tündérkeresztanyát’, mégsem rendelkezik varázspálcával, sem pedig varázserővel. Viszont, hatalmas szívvel, szeretettel, és humorral annál inkább. Igazán szórakoztató, és szeretetre méltó keresztanya, akinek a karaktere kellően beleillett e regényben, s pont úgy, ahogy meg lett írva.
Létezik a ’gonosz’ mostoha is, de csak egy mostohatestvérrel. De a Hamupipőke beli mostohatestvértől eltérően, e könyvbeli húgocska, Victoria személyében, nem egy gonosz karakterről van szó. Hanem egy kedves, bár kissé hiú, ami a szépségét illeti, de mégis szerethető/kedvelhető karakter.
Tulajdonképpen, ő miatta, kapja meg a fő szereplő, Katherine (Kate) azt az élményt, s azt az történetet, amit megérdemel…
Létezik a ’gonosz’ mostoha is, de csak egy mostohatestvérrel. De a Hamupipőke beli mostohatestvértől eltérően, e könyvbeli húgocska, Victoria személyében, nem egy gonosz karakterről van szó. Hanem egy kedves, bár kissé hiú, ami a szépségét illeti, de mégis szerethető/kedvelhető karakter.
Tulajdonképpen, ő miatta, kapja meg a fő szereplő, Katherine (Kate) azt az élményt, s azt az történetet, amit megérdemel…
A történet abból indul ki, hogy Victoria-t megharapja a kedvenc kutyusai közül az egyik az arcán, és mivel egy ilyen sérüléssel az arcán, nem jelenhet meg, kedvese unokabátyja előtt, akitől függhet a szerelmesek jövője, Kate-nek kell helyettesítenie a testvérét, és úgy tenni, mintha ő volna Victoria.
Azonban, Gabrielt (Gabe) nem olyan könnyű átverni. Főleg meg, ha az állítólagos pár, aligha viselkedik úgy mintha, fülig szerelmesek volnának egymásba… Na meg, ha az állítólagosan a báli szezonok által, nagyra dicsért szépséges hölgy, egyáltalán nem is tűnik, olyan szépségesnek, akinek a lábai előtt hevernének a férjjelöltek. Na, nem mintha, Kate egy csúf rút kis kacsa volna… csak a szépsége, másból fakad. Igaz, a húga ruhái is sokat segítenek kiemelni a szépségét, meg azokat a testi tulajdonságait, amely felkelthetik a férfiak figyelmét… de leginkább a viselkedése, és az, ami belülről fakad, az, ami miatt, felkelti Gabe érdeklődését, és ami miatt, bár nem volna szabad, mégis kénytelen ellenállni annak, hogy ne keresse Kate társaságát. És viszont ez fordítva is így igaz.
Hiába tudja Kate, hogy helytelen, ami miatt jól érzi magát Gabriel mellett, és hogy helytelen volna beleszeretnie, mivel a férfiről az a hír járja, hogy hamarosan elveszi az orosz hercegnőt, de akkor se tud ellenállni annak az érzésnek, ami óvatlanul is a férfi karjaiba sodorja.
De végül, a szerelem győz, és Gabe inkább Kate-t választja, mint az orosz hercegnővel járó terebélyes vagyon, mellyel fent tarthatnák a kastélyt.
De mint mindig, kiderül egy nagy igazság… az annyira szegény, leányzó, nem is szegény, amiről a nagylelkű és szívélyes keresztanya biztosítja Kate-nek, hogy anyai öröksége révén, hatalmas vagyonnal rendelkezik. Viszont senki se higgye azt, hogy Gabe az öröksége miatt választja Kate-t… ha nem azért, mert szereti őt, és vele akarja leélni az életét.
Azonban, Gabrielt (Gabe) nem olyan könnyű átverni. Főleg meg, ha az állítólagos pár, aligha viselkedik úgy mintha, fülig szerelmesek volnának egymásba… Na meg, ha az állítólagosan a báli szezonok által, nagyra dicsért szépséges hölgy, egyáltalán nem is tűnik, olyan szépségesnek, akinek a lábai előtt hevernének a férjjelöltek. Na, nem mintha, Kate egy csúf rút kis kacsa volna… csak a szépsége, másból fakad. Igaz, a húga ruhái is sokat segítenek kiemelni a szépségét, meg azokat a testi tulajdonságait, amely felkelthetik a férfiak figyelmét… de leginkább a viselkedése, és az, ami belülről fakad, az, ami miatt, felkelti Gabe érdeklődését, és ami miatt, bár nem volna szabad, mégis kénytelen ellenállni annak, hogy ne keresse Kate társaságát. És viszont ez fordítva is így igaz.
Hiába tudja Kate, hogy helytelen, ami miatt jól érzi magát Gabriel mellett, és hogy helytelen volna beleszeretnie, mivel a férfiről az a hír járja, hogy hamarosan elveszi az orosz hercegnőt, de akkor se tud ellenállni annak az érzésnek, ami óvatlanul is a férfi karjaiba sodorja.
De végül, a szerelem győz, és Gabe inkább Kate-t választja, mint az orosz hercegnővel járó terebélyes vagyon, mellyel fent tarthatnák a kastélyt.
De mint mindig, kiderül egy nagy igazság… az annyira szegény, leányzó, nem is szegény, amiről a nagylelkű és szívélyes keresztanya biztosítja Kate-nek, hogy anyai öröksége révén, hatalmas vagyonnal rendelkezik. Viszont senki se higgye azt, hogy Gabe az öröksége miatt választja Kate-t… ha nem azért, mert szereti őt, és vele akarja leélni az életét.
Imádtam a páros minden civódását, az egymással való párbeszédeit. Imádtam a körülöttük lévő személyeket is. Ahogyan azt is, hogy a kastélyban dolgozó szolgák, hajlandóak lettek volna mindenüket összedobni, csakhogy Gabe és Kate együtt lehessenek. És ez számomra nagyon kedves gesztusnak tűnt a részükről.
És… igen, kihagytam egy szintén pozitív személyt, akit, akárcsak a jóságos keresztanyát is nagyon megkedveltem, az Gabe fivére, Berwick volt. Ki bár, kevésbé volt olyan nemes, mint Gabe, hisz ő… ahogyan akkoriban beskatulyázták őket, fattyúnak lehetett volna mondani. Viszont, Gabe egyáltalán nem kezelte őt úgy. Sokkal inkább viselkedett, s bánt vele igazi testvérként, mint az akkoriban, az ő korukban, elvárhatónak számított.
Bírtam, hogy mindig ott volt, és hogy nem hagyta, hogy Gabe-ből egy ellenszenves személy váljék. Bírtam, hogy az helyett, hogy az idegesítő okos észérvek helyett, azon igyekezett, hogy a fivérét a szíve helyes útjára ’lökje’… Bírtam, hogy mindig ott volt Gabe mellett, amikor kellett, és hogy támogatta őt. És bírtam a beszólásait, és humorát is.
És… igen, kihagytam egy szintén pozitív személyt, akit, akárcsak a jóságos keresztanyát is nagyon megkedveltem, az Gabe fivére, Berwick volt. Ki bár, kevésbé volt olyan nemes, mint Gabe, hisz ő… ahogyan akkoriban beskatulyázták őket, fattyúnak lehetett volna mondani. Viszont, Gabe egyáltalán nem kezelte őt úgy. Sokkal inkább viselkedett, s bánt vele igazi testvérként, mint az akkoriban, az ő korukban, elvárhatónak számított.
Bírtam, hogy mindig ott volt, és hogy nem hagyta, hogy Gabe-ből egy ellenszenves személy váljék. Bírtam, hogy az helyett, hogy az idegesítő okos észérvek helyett, azon igyekezett, hogy a fivérét a szíve helyes útjára ’lökje’… Bírtam, hogy mindig ott volt Gabe mellett, amikor kellett, és hogy támogatta őt. És bírtam a beszólásait, és humorát is.
És igen… a végén kikerült a mostoha is képből, mindenki nagy örömére, és immáron szabadon élvezhette az életét, szerelme mellett Victoria is, és Kate is… amíg meg nem haltak…
Eloisa James
Szelíd szépség (Tündérmesék 2)
Piers egy gyermekkori sérülés miatt mogorva, magának való ember lett, akiről azt pletykálják, képtelen bensőséges kapcsolatot kialakítani a nőkkel, és mindenféle asszonyi vonzerőnek ellenáll. A talpraesett Linnetet azonban nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon a kihívások elől. Két hetet ad magának arra, hogy elérje, a világtól elzárt walesi kastélyban élő férfi visszavonhatatlanul belészeressen… Ám a lány egyvalamivel nem számol: hogy kettejük párbajában elveszítheti a szívét…
E könyvben a Szépség és a szörnyeteg mesét kaptuk. De még sem teljesen. Igaz létezik a Szépség, akit az édesapja küld el a mogorva, szörnyeteghez, hogy vetesse el magát vele. Ebben közrejátszik egy áll terhesség, amelynek a hazugságára, Pierse hamar rájön… nem is csoda, hisz orvos. Az ő természete hasonlít Dr. House-éra. Goromba, sánta, és szarkasztikus. DE én imádtam érte. Nem is csoda… főleg meg, hogy újabban rákattantam a szarkasztikus, főszereplő karakterekre, így ahogyan barátnőm Mona sejtette is, Piers-t egyszerűen imádtam. Egyrészről a szívem szakadt meg érte. Másrészről meg, csodáltam őt. Csodáltam őt, mert nem foglalkozott azzal, hogy ki mit mond róla, vagy, hogy tartanak tőle az emberek… kivéve persze, az orvos tanonc unokaöccse, aki számtalanszor direkt felhecceli Mr. Szörnyeteget.
Akiről, mint kiderül, nem is annyira mogorva, és utálatos férfi, mint ahogyan sokan mások gondolják, amire Linnet, hamar rá is jön.
Imádtam a szócsatáikat, együttlétüket… s együttlétük minden pillanatát. Piers változását, ahogyan megszelídül, s változik Linnet mellett. És imádtam magát ezt a gyönyörű történet is. Az összes ’ Szépség és a szörnyeteg’ változat közül, ez az, amit imádtam, s szerettem, és amit bármikor szívesen újra olvasnék, s ha filmre is vetítették volna, amit biztos, hogy újra és újra megnéztem volna.
Akiről, mint kiderül, nem is annyira mogorva, és utálatos férfi, mint ahogyan sokan mások gondolják, amire Linnet, hamar rá is jön.
Imádtam a szócsatáikat, együttlétüket… s együttlétük minden pillanatát. Piers változását, ahogyan megszelídül, s változik Linnet mellett. És imádtam magát ezt a gyönyörű történet is. Az összes ’ Szépség és a szörnyeteg’ változat közül, ez az, amit imádtam, s szerettem, és amit bármikor szívesen újra olvasnék, s ha filmre is vetítették volna, amit biztos, hogy újra és újra megnéztem volna.
