Vélemény #8 #9 #10

Sziasztok! 

Tudom, hogy a héten már egyszer hoztam egy véleményes bejegyzést, de gondoltam, hogy mivel amúgy 'hivatalosan' szerdánként lett meghirdetve, így a mai nap is hozok egyet, kettőt, hármat...

Dora Sullivan

Amanda Quick
A vakmerő


A szépséges Pheobe Layton egykor, alig tizenhat évesen, Gabriel Bannerben, Wylde earljében vélte felfedezni álmai lovagját, a régi vágású hőst, aki makulátlan vértezetben siet a bajba jutott hölgyek segítségére. Nem csoda hát, ha nyolc esztendő múltán Gabrielt keresi fel, hogy rábírja egy életbe vágóan fontos, titkos küldetés teljesítésére. A világtól elvonultan élő, mindenből és mindenkiből kiábrándult Gabriel Banner eddig határozottan meg volt győződve róla, hogy neki már senki sem tud meglepetést okozni. Ám egyszeriben élete e legizgalmasabb kalandjának kellős közepén találja magát: legjobb meggyőződése ellenére elmegy ugyanis arra a találkára, amelyre Pheobe Layton oly kitartóan invitálja.



Számomra, Amanda Quick-től ez a könyv is, nagy hatással volt. Észre se vettem, de megállás nélkül csak faltam a sorokat, és az oldalakat egyben… 
Tetszett, Pheobe zabolatlansága, amelyet senki se tudott megregulázni, de jó szerivel, még maga Gabriel se, akiről mint megtudhattam, igazság szerint nem is akarta, bár gondolatban nem is egyszerre megfordult a fejében. De mind ennyiszer, az is megfordult a fejében, hogy Pheobe vitt pezsgést az életébe. 
Én nem is igazán tudnék belekötni e regényben, mivel számomra minden úgy volt tökéletes, s tetszetős, ahogy azt a könyvben olvastam. :) 
Meg szerettem, megmosolyogtam, s egyes részeknél/pillanatoknál nagyon szurkoltam nekik (de ez lényegében, igazság szerint mindvégig így volt az első fejezettől kezdve!) :)





Nora Roberts
Sullivan asszonya


Úgy bontakozott ki a ködből, mint egy legendás hős, de Cassidy St. Johnnak hamarosan el kellett ismernie, hogy a híres festő, Colin Sullivan hús-vér, lélegzik, és tetőtől talpig férfi. Közismert, gazdag, karizmatikus, és nagy nőcsábász hírében áll. Ám attól a pillanattól fogva, hogy Colin figyelme Cass felé fordul, a lány kétségbeesetten őrlődik, hogy az eszére, vagy arra az ellenállhatatlan vágyra hallgasson, amely összetörheti a szívét…





Őszintén szólva, Nora Roberts az egyik kedvenc, s imádott írónőm. Imádom a stílusát, ahogyan a történeteit szövi, és ahogyan a karaktereket építi fel, s a történetben előforduló helyszínek varázsát. Ezért is adtam meg neki a két csillagot(moly.hu-n), bár ha csak magát a történetet nézném, akkor csak egy felet adtam volna erre a könyvre… Mivel ennél a könyvnél nem éreztem azt a bizonyos varázst, amelyet az eddigi olvasottakban/ s -nál, éreztem. 
Maga a történet körív, amiről szól(t) a könyv, az megnyert, s tetszett is volna… ha, a karakterek közti kapcsolat jobban kibontakozik. Keveslettem a köztök lévő pillanatokat, s azoknak a mélyebb kibontakozását amelyeket kaptunk. 
S, az eddigiekhez megszokottan, itt most egyedül csak a női főkarakterre tudnám azt mondani, hogy megkedveltem (de, nem teljesen… mivel, valahogy, nem igazán tudtam őt megismerni, amit sajnáltam is.) Ahogyan azt is sajnáltam, hogy a férfi karakter, rettentően irritál az első pillanattól fogva, ahogy betoppant Cassidy életébe. Egyszerűen irritált, maga a viselkedése, amit Cassel szemben folytatott. Sőt a vége felé már lebunkóztam, s egy arrogáns seggfejnek tituláltam ki Colint… Szó mi szó, egyáltalán nem rabolta el a szívemet, most Roberts e könyvbéli férfi karakterjével. :( Ami nagy csalódás számomra, mivel eddig mindig sikerrel járt nálam, amikor el olvastam egy – egy általa írt könyvet.. :( 
De továbbra is fenn tartom azt, hogy ő az egyik legjobb romantikus műfajt képviselő írónő, még ha ezzel a művével nem nyerte el a tetszésemet… :/




Gayle Forman
Hová tűntél? (Ha maradnék 2.)


Három év telt el azóta, hogy Mia eltűnt Adam életéből. És Adam három éve nem tudja pontosan, hogy miért. 
Amikor útjuk egy éjszaka erejéig keresztezi egymást New Yorkban, Adam végre felteheti Miának a kérdéseket, amelyek azóta is gyötrik. De vajon ez a néhány óra ebben a varázslatos városban elég-e arra, hogy maguk mögött hagyják a múltat? Vajon van-e esély az újrakezdésre mindazok után, ami velük történt?

Ájáj… Nekem az első a 'Ha maradnék…' c. könyv, jobban tettszett, s jobban is megfogott, mint érzelmileg, mint gondolatilag, mint ez a második rész.
Bár az igaz, hogy azt tudom értékelni, hogy ez most Adam szemszögéből íródott, de valahogy, s valamiért, én azt gondolom, hogy nem kellett volna ez a második rész. Úgy gondolom, hogy bőven elegendő lett volna az első rész, azzal a lezárással, hogy Mia nem csak felébred (bocsi a spori miatt :$), de meghozza, s elmondja azt a döntését, amivel a második részben szembesültünk…Jó az addig oké, hogy három év eltelt, mert kellett nekik az az idő… de, úgy magát a könyv kimenetét, a második részét, nem tudtam úgy élvezni, s megszeretni, mint ahogyan az első részt…
S bár magam számára is meglepő, de én semmi vonzalmat, semmi kedvelést nem éreztem Adam iránt… még az első részben se, így a másodikban se… Olyan… olyan, nem is tudom… gondolom, s nyilvánvaló, hogy mással is előfordult már, hogy egy adott főszereplő(k) nem nyerik el a tetszését, avagy nem érez semmi különöset irántuk, egy éppen adott könyvben… Nos, nálam Adam ilyen volt… S sajnálatomra, Mia is ilyenné vált… :$

De az első részt, különösen tudnám ajánlani mindenkinek, mert az engem lehengerelt… :)