Umberto Eco: Mutatványszám

Hátul ​​mindig ott sunyít valaki.

A kilencvenes években egy új politikai revolverújság próbaszámának szerkesztője megdöbbentő információ birtokába jut, mely nem csupán a kor titkosszolgálati botrányait és terrorcselekményeit értelmezné újra, hanem a háború óta eltelt évtizedek egész történelméhez is sajátos kulcsot adna; ráadásul egy és ugyanazon történet részesévé tenné a CIA-t, a régi és új fasisztákat és a Vatikánt, a szabadkőműveseket és a Vörös Brigádokat, sőt még az erdőrendészetet is. A sztori kiindulópontja, központi motívuma pedig egyetlen kérdés: lehet-e, hogy annak idején, 1945. április 28-án nem a kivégzett Mussolini hulláját tették közszemlére a milánói Loreto téren?
Hihető állítás-e ez vagy paranoia? És ha az, akkor vajon nyugodtan alhat-e a hírhozó? Mindennek a tetejébe pedig: sikerül-e annak, aki mindezt felidézi az elbeszélőnek tehát , kereket oldania (kik elől is?), miután? 

Történelmet krimivel, hideglelős izgalmakat bővérű humorral elegyítő, hamisítatlan Eco-könyv a mester immár sajnos legutolsó hetedik regénye is.

Jussi Adler-Olsen: Más bőrében

1944, Németország. A szövetségesek pilótái már uralják a légteret, ám az ellenséges vonalak mögé még mindig nagyon kockázatos behatolni. A két fiatal brit felderítő repülőgépét is találat éri, de sikerül katapultálniuk. A nyomkövető kutyák csaknem beérik őket, amikor felugranak egy német vonatra, amely fizikailag vagy pszichésen sérült tiszteket szállít. Már német egyenruhában érkeznek meg a titkos katonai kórház pszichiátriai részlegébe. James az elektrosokk-kezelések és a kísérleti gyógyszerek hatására egyre mélyülő apátiába süllyed, miközben Bryan menekülési terveket kovácsol. Kiderül, hogy rajtuk kívül is akadnak szimulánsok a kórházban, s épp ők azok, akiktől a leginkább tartaniuk kell. Mert korántsem a lebukás az egyetlen halálos veszély, amivel szembe kell nézniük. 

Évtizedeken átívelő izgalmas és felkavaró történet a Harmadik Birodalomban folytatott orvosi kísérletekről, a háború borzalmairól, cserbenhagyásról, barátságról és szerelemről.

Fredrik Backman: Az ​ember, akit Ovénak hívnak / A ​nagymamám azt üzeni, bocs / Itt ​járt Britt-Marie

Az ​ember, akit Ovénak hívnak

Ove ​​59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.

A ​nagymamám azt üzeni, bocs

Elsa ​​majdnem nyolcéves, és „különleges”. Nagymamája hetvennel több, és némileg őrült. Hogy mennyire, azt ki-ki másként értékeli. Másként a szomszéd, akit nagymama mintegy véletlenül eltalál egy paintballfegyverrel, máshogy a saját lánya, aki (többek között) dohányzási szokásai miatt neheztel rá, és megint másképp az ingyenújság terjesztője, aki nem ért a szép szóból, hogy nagymama nem kér reklámot. Olykor Elsa is őrültnek tartja őt, pedig neki nagymama az egyetlen barátja. Az iskolában ugyanis inkább csak zaklatókat tud szerezni az, aki mások szerint nem tud alkalmazkodni a többiekhez, és amúgy is túl érett a korához képest. 

Nagymamával azonban bármelyik este elutazhat Félálomországba, ahol Elsa mássága ünnepelt erény, és ahol lovagként bátorságot gyűjthet. Amire hamarosan minden eddiginél nagyobb szüksége lesz. Nagymama ugyanis meghal, és leveleket hagy hátra, amelyekben bocsánatot kér azoktól, akiket életében megbántott. Ezeket a váratlan helyeken felbukkanó üzeneteket Elsának kell eljuttatnia a címzettekhez – jobbára házbéli szomszédaikhoz –, akikről olyan meglepő dolgok derülnek ki, amelyek nem csupán a kislány, de az egész közösség életét felbolygatják.

Itt ​járt Britt-Marie

Britt-Marie ​​hivatása negyven éven át az volt, hogy makulátlan rendet és tisztaságot tartson sűrűn utazgató és gyakran túlórázó férje körül. Ám útjaik elválnak, s ő, akinek lánykorában volt utoljára munkahelye, minden áron dolgozni akar. Mivel nem válogathat, elfogadja az egyetlen állást, amelyet a munkaközvetítőben ajánlanak neki, és Borgba utazik, ebbe a válság sújtotta községbe. Egy „hallatlanul koszos", felszámolás előtt álló ifjúsági otthont kell rendben tartania, éppen neki, aki nem tűr meg semmiféle piszkot és rendetlenséget. Ráadásul, ki tudja, hogyan, hamarosan az ifjúsági focicsapat vezetőjének szerepében találja magát. Pedig nem sok minden áll tőle a focinál távolabb. De Britt-Marie-t nem olyan fából faragták, hogy megijedjen a feladattól: intézkedni kezd, engedélyeket kér be, nyilvántartásokat vezet – rendet csinál és rendet tart. Az egyedülálló, messziről érkezett nőből akaratlanul a közösség egyik kulcsembere lesz. És felfigyel rá egy magányos férfi is – Sven, a helyi rendőr. Kérdés, hogy mindez elegendő-e ahhoz, hogy Britt-Marie újra otthonra találjon. Különös tekintettel arra, hogy volt férje is felbukkan a színen…

Történet a második esélyről, a sors kiszámíthatatlanságáról és az evőeszközös fiókok rendjéről. Fredrik Backman harmadik regénye szívszorító és felemelő, romantikus és ironikus, csakúgy mint korábbi művei.

Jordi Llobregat: Vesalius ​titka

Barcelona, ​​1888 májusa. Alig néhány héttel az ország első világkiállításának megnyitója előtt több fiatal lány borzalmasan megcsonkított holttestére bukkannak. Sebeik egy feledés homályába merült, régi átkot idéznek. 

A könyörtelen gyilkos utáni hajszába három civil is belekeveredik. Daniel Amat, az Oxfordban élő fiatal tanár, aki különös körülmények között meghalt édesapja miatt tér vissza Barcelonába. Bernat Fleixa, aki újságíróként dolgozik a Correo de Barcelonánál, és leghőbb vágya egy olyan esetről írni, amely végre híressé teszi. Az orvostanhallgató Pau Gilbert, akinek minden lépését súlyos titkok övezik. A gyilkos kézre kerítése érdekében ők hárman egy olyan 16. századi anatómiai kézirat nyomába erednek, amely merőben megváltoztathatja a tudomány állását. 

Jordi Llobregat 2015-ös regénye az egyik legváratlanabb és legnagyobb sikert arató történelmi krimi volt Spanyolországban. A megjelenését követően több mint tizenöt országban keltek el a kiadás jogai, többek között az Egyesült Államokban is.

Sarah Bannan: Súlytalanul

Carolyn Lessing érkezése előtt nem sok minden történt az alabamai Adamsville-ben. Az emberek minden héten a futballcsapatuk győzelméért imádkoztak a vacsoraasztalnál és az iskolai gyűléseken. A legszexisebb Adams Gimis lányok listája évente frissült a szavazatok alapján, és a hatalmi viszonyok is annak megfelelően alakultak. A diákok az íratlan szabályok fényében élték mindennapjaikat, ügyelve például arra, hogy pomponlányok nem lógnak együtt az úszókkal, végzősök nem randiznak elsősökkel. Mindez törvényszerű volt addig, amíg be nem toppant az új lány. 

Carolynról csak annyi derült ki a közösségi médiából, hogy New Jerseyből költözött át, és 1075 barátja van. A tengerpartokon készült fotókon olyan gyönyörűen festett a fiúbarátaival együtt, mint az Abercrombie cég modelljei. A való életben azonban jóval több volt ennél. Tökéletes. 

A SÚLYTALANUL visszaránt minket a sötéten gomolygó kamaszkorba, amelyről Sarah Bannan riasztó, de hiteles képest fest első regényében.

Sara Rattaro: Tiéd ​az életem

Viola egy szép tavaszi napon hívást kap a férjétől, Carlótól. Lányukat, a gyönyörű, húszéves Angit autóbaleset érte. Viola a tragikus hírt éppen a szeretője karjaiban fekve kapja, majd a hajnali utcán az autóban a kórház felé végigpergeti az elmúlt hónapok eseményeit. Egy hazugságokkal, szenvedéllyel, megcsalással és bűnbánattal, haraggal és reménnyel teli időszak képei villannak fel. 

A kórházban kiderül, hogy a lánynak azonnali életmentő szervátültetésre van szüksége, és csak egy donor jöhet szóba: Viola… A komoly hangvételű, Jodi Picoult és Cecelia Ahern női közönségét célzó lektűr immár világsiker.

Joanna Trollope: Porcelánéletek / Szeretőből ​feleség / Lányok ​és férfiak

Porcelánéletek

Susie Moran sikeres üzletasszony. A saját maga által alapított kerámiagyárat igazgatja, és a rendkívül jól jövedelmező vállalkozásban már három lánya is dolgozik. Susie büszke a családjára, a sikereire nemkülönben, és esze ágában sincs bármin is változtatni. De az élet állandó változások sora, így természetesen ebben a történetben sem maradhat minden ugyanolyan. 

Mikor Susie sosem látott édesapja váratlanul feltűnik az életükben, mindenki élete a feje tetejére áll. Egy csapásra megváltozik minden, és egyértelművé válik, hogy Susie élete sosem lesz már a régi. Miközben a talpraesett üzletasszony imádott cégét igyekszik megóvni a változásoktól, nem veszi észre, hogy ha nem vigyáz, valami sokkal értékesebbet fog elveszíteni.

Szeretőből feleség

Merrion Palmer Guy Stockdale bíró szeretője, a bíró úr „tyúkja", ahogy a törvényszéki írnok tömören megfogalmazta. Guynak hét éve van viszonya a lánnyal úgy, hogy sem Laura, aki negyven éve a felesége, sem két felnőtt fia nem tud róla. Guy és Merrion boldog, csöppet sem bonyolult kapcsolatot tart fent a lopott órák alatt, a lány bayswateri lakásán, ám a külvilág számára Guy példás férj, apa és nagyapa. 

Guy elérkezettnek látja az időt, hogy továbblépjen. A múló évek és elszalasztott lehetőségek tudatában, nem akarja tovább titokban tartani Merriont. Meg akarja osztani a családjával, a világgal. A szentségit! Feleségül akarja venni. És egyáltalán nincs felkészülve a rá váró fájdalmas viharra.

Lányok és férfiak

Jamest rettenetesen felzaklatja, hogy autójával véletlenül elüt egy idős hölgyet. Barátnője, Kate számára azonban az eset kapcsán felmerül egy kérdés: mit keres ő James mellett, aki huszonöt évvel idősebb nála, aki elfelejti magával vinni a szemüvegét, és elüt egy bicikliző idős nőt? James legjobb barátja, Hugh élete is válságba került, látszólag tökéletes és nála jóval fiatalabb felesége, Julia mellett. Hugh egykoron Nagy-Britannia legismertebb híradósa volt, de csillaga már hanyatlóban van – Juliáé viszont emelkedik: elindul jól jövedelmező tévés karrierje.

Négy ember – két meglett férfi és két fiatal nő, akik a lányaik lehetnének – küszködik az elégedetlenséggel, miközben két párkapcsolat kerül a szakadék szélére. Melléjük csapódik még egy Miss Bachelor nevű, függetlenségét hevesen védelmező vénkisasszony, és a kibontakozó események mindannyiuk életét örökre megváltoztatják.

Új kapcsolatok szövődnek, régi kételyek kerülnek felszínre, családok és sorsok zilálódnak össze.

Joanna Trollope: Sógornők / A ​pap felesége / Mostohák

Sógornők

Joanna Trollope igen valósághűen rajzolja meg regényeiben a jellegzetes angol életet és a jellegzetes angol szereplőket. Ebben a regényében egy hatvan körüli képzőművész, Anthony Brinkley és hasonló korú felesége, Rachel családját ismerjük meg. 

Három jól sikerült fiuk közül Edward és Ralph már nős, amikor Luke is megnősül, és vele bekerül a családba Charlotte. Az ő érkezése a családba nyílttá teszi az addig inkább a felszín alatt húzódó konfliktusokat, és a kezdetben szinte tökéletesnek tetsző idill szertefoszlik. A regény szereplői nagyon is emberi gyarlóságok jellemzik, nem csoda hát, hogy az egymáshoz való viszonyaikat valójában jól-rosszul leplezett, vagy éppen leplezetlen kínok-keservek, sértettségek és viszályok terhelik.

A pap felesége

Anna ​​Bouvarie a helyi pap feleségeként húsz éven keresztül szolgálta Istent és az egyházközséget – számos különféle módon. Süteményt sütött, kihordta az egyházi lapokat, szorgalmasan mosta és vasalta férje karingeit, miközben magát és gyermekeit csakis a használt holmik vásárán talált viseltes ruhákba öltöztette. Ám amikor férje sikertelenül pályázik a főesperesi tisztségre, és a férfi csalódásában keserű magányba gubózik, kislányát pedig immár elviselhetetlenül zaklatják a helyi iskolában, Anna végül fellázad. Munkát vállal a helyi élelmiszerüzletben, ahol a pénzkereset mellett visszanyeri saját önértékelését is – szembeszállva az egyházközség döbbent rosszallásával és férje jéghideg dühével. S felkelti három nagyon is különböző férfi szenvedélyes érdeklődését, akik mind fontos szerepet játszanak Anna életének kivirulásában… 

„Képes lettem volna megölni bárkit, ha megpróbálja kitépni kezemből ezt a könyvet… lebilincselő olvasmány.” (The Times) 

„Az egyházi élet kicsinyes gondjainak ábrázolása pontos és találó… Trollope elegáns stílusában.” (Sunday Telegraph)

Mostohák

A regény nyitójelenetében Matthew és Josie esküvőjét látjuk. Mindkét félnek ez a második házassága, és mindketten gyerekekkel érkeznek az új kapcsolatba. Josie nyolcéves kisfia, Rufus velük fog élni, Matthew három gyermeke, Clare (10 éves), Rory (12 éves) és Becky (14 éves) pedig édesanyjukkal, Nadine-nal maradnak. Rufus számára édesanyja új házassága egyben költözést is jelent, méghozzá nem csak új házba, hanem új városba is, az idilli Bathból a jellegtelen (fiktív) Sedgeburybe. Bathban marad az apja, Tom, aki próbál új életet kezdeni. Megismerkedik a józan és független Elizabethtel.

Matthew első felesége, Nadine a legnegatívabb figura a könyvben. A regény szereplői többször is rémes anyának titulálják: nem tud főzni, rendetlen, önző, hisztérikus, kifolyik a kezéből a pénz. Soha nem dolgozott, Matthew tartja el a válás után is (sőt azután is, hogy a gyerekek hozzájuk költöznek). 

A válás után kijelenti, hogy képtelen lenne Sedgeburyben maradni, és minden józan érv ellenére végül kibérel egy düledező viskót a tanyavilágban. Itt a család mindentől távol van, egyetlen szomszédjuk egy gazdaság. Nadine napjait a veszekedés és az önsajnálat tölti ki. A gyerekek ragaszkodnak az anyjukhoz, ugyanakkor szenvednek is miatta. Végül az iskolában buknak ki a problémák: Clare nem tanul, Rory lóg, Becky pedig rossz és veszélyes társaságba keveredik. Nadine belátja, hogy nem tud gondoskodni róluk, és elküldi őket Matthew-hoz. Nadine a regény végére megtalálja a helyét egy kommunában, oda is költözik. A gyerekeivel telefonon tartja a kapcsolatot, ők pedig viszonylag rendezetten élnek apjukkal és Josie-val.

Jens Lapidus: Eltörölve

Värmdö szigetéről, egy magányosan álló házból riasztás érkezik a távfelügyelet központjába. Amikor a kiküldött őr benyit, szörnyű látvány fogadja: egy ember felismerhetetlenné vált holtteste. A tetthely közelében egy súlyosan sérült fiatalembert is találnak, akit hamarosan őrizetbe vesznek mint a brutális gyilkosság gyanúsítottját. 

A fiatalember Emelie Janssont kéri fel védőügyvédnek, aki, bár valójában gazdasági jogász, neki is lát az ügy felgöngyölítésének. Hamarosan nagy szüksége lesz azonban segítője, a börtönviselt Teddy tapasztalataira. Az ügy ugyanis igencsak húzósnak bizonyul, és gyökerei mélyen a stockholmi alvilágba nyúlnak, ahol a múlt folyton kísért, a tétek átkozottul magasak, és ahol egy embernek bármikor nyoma veszhet…

Takeshi Kitano: Fiú

A ​​világhírű japán filmrendező kötetében három elbeszélést olvashatunk Lázár Júlia tolmácsolásában. A Bajnok kimonóban, a Csillagbölcső és az Okamesan főhősei kamaszok. Mindennapjaik küzdelmesek, fájdalmasak, sokszor felemelőek. A balladai hangvételű írások szereplőit életük folyama más-más problémákkal való szembenézésre kényszeríti. Mindegyiküknek meg kell vívnia a maga harcát – s ki sikerrel áll fel, kit pedig megtörnek a megpróbáltatások. 

Takeshi Kitano elbeszélései olyan örök emberi problémákat járnak körül, melyekkel legelőször kamaszkorunk hajnalán szembesülünk. Ilyen például: önmagunk legyőzésének drámaisága; a szülő elvesztése, a felnőtté válás fájdalmas kényszere, a gyermeki magány, elhagyatottság és kiszolgáltatottság; a szülőtől való elszakadás vágya, a szerelemmel, nemiséggel való félelmes, mégis vonzó találkozás. 

Részlet a könyvből: „Aznap este anya a konyhában sürgölődött, ami már nagyon régóta nem fordult elő vele. Levest készített, és sült garnélarákot. Az étel nagyon ízletes lett, de engem a bátyám arcán látszó horzsolás és duzzanat aggasztott. Még föl sem tehettem a kérdést, már azzal állt elő, hogy elesett. Anya észre sem igen vette, mi történt vele. Mélyen a gondolataiba merült ezekben a napokban. A vacsora befejeztével anya megszólalt: –– Szeretném, ha most vasárnap bemutathatnék valakit mindkettőtöknek! Én kedvelem, és biztosra veszem, hogy ti is megkedvelitek. […] …el kellett tűnődnöm azon, hogyan felejthette el anya ilyen gyorsan apát? Hiszen apa tanította meg nekünk a csillagképeket, és ő tanított meg tüzet gyújtani gyufa meg öngyújtó nélkül. Anya talán sosem hallotta, hogyan beszél apa a csillagokról? Vagy a felnőttek mindent ilyen hamar elfelejtenek?”

Szuad: Akit ​elevenen megégettek

Szuad tizenhét éves és szerelmes. Falujában – ahogy más arab faluban is – a szerelem elítélendő dolog, de a házasság előtti szerelembe esni: egyenlő a halállal. A család a lány sógorát jelöli ki „ítélet-végrehajtásra”. 

Másnap az udvaron csak annyit vesz észre, hogy sógora egyre közelebb jön hozzá – leönti benzinnel, majd felgyújtja. A lány teste lángba borul. Szuad a csodával határos módon túléli a szörnyűséget, majd közel két évtizeddel az eset után úgy dönt: elmondja a világnak a történetét, hadd tudja meg mindenki, mi történik a barbár hagyományokhoz ragaszkodó világban.