Amal egy nyomorúságos menekülttáborban látja meg a napvilágot – földműves családját 1947-ben hurcolták el Palesztinából, csecsemő bátyját elrabolták, anyját pedig érzéketlenné tett a fájdalom. Bár apja látástól vakulásig dolgozik, hajnalonta felolvas a lányának, hogy együtt álmodjanak egy másik világról.
Amal története egy egész népről szól, arról, hogy lehet túlélni hatvan éven át a Palesztin–Izraeli konfliktus árnyékában. Apák és fiúk, asszonyok és lányaik, akik szeretnek és remélnek, miközben szívet tépő veszteségeket és szörnyű traumákat szenvednek el. Ki így, ki úgy éli túl a borzalmakat, de soha nem szűnnek meg vágyakozni egy jobb világ után.
Susan Abulhawa a palesztinai hatnapos háború egyik menekülttáborában született 1970-ben. Különböző arab országokban töltött rendkívül hányatott kisgyermekkora után kamaszként az Egyesült Államokba került nevelőszülőkhöz, ma is ott él. Miután 2000-ben visszalátogatott Palesztinába, majd 2002-ben a dzseníni menekülttáborban szemtanúja volt egy borzalmas vérfürdő következményeinek, elszánt aktivistája és szószólója lett a nyugati világban a palesztinok ügyének. Írásai a palesztin nép sorsának érzékeny hírmondói.
A Hajnal a tiltott kertben az első regénye, mely a szerző személyes dzseníni élményeinek hatására született meg, s noha szereplői kitalált alakok, a felrajzolt történelmi-politikai háttér és események mind valóságosak.
Alig tizenöt centire voltak egymástól, de ebben a tizenöt centiben benne volt közel húszévnyi idő, egy háború, két vallás, egy holokauszt, egy katasztrófa, két anya, két apa, egy sebhely és egy titok, mely lomha pillangó módjára verdesett a szárnyával.
Alig tizenöt centire voltak egymástól, de ebben a tizenöt centiben benne volt közel húszévnyi idő, egy háború, két vallás, egy holokauszt, egy katasztrófa, két anya, két apa, egy sebhely és egy titok, mely lomha pillangó módjára verdesett a szárnyával.
