Sacha Batthyány: És ​nekem mi közöm ehhez?

Sacha ​Batthyány nagynénje a II. világháború végének egyik legszörnyűbb náci bűntettébe keveredett bele. Amikor a kései utód lejegyzi a történetet, régi családi titokra bukkan. Néhány héttel a háború befejeződése előtt Batthyány-Thyssen Margit grófnő mulatságot rendez az ausztriai Rechnitzben (régi magyar nevén Rohoncon). Éjfél körül a vendégek elhagyják a kastélyt, és agyonlövik a vasútállomáson továbbszállításukra várakozó 180 magyar zsidó munkaszolgálatost. Hogy pontosan mi történt azon az éjszakán, mindmáig tisztázatlan. „És neked – kérdezte Maxim Biller német író a szerzőt – mi közöd mindehhez?” Sacha Batthyány elkezdte keresni a kérdésre a választ. Utazása elvisz a régi Magyarországra, a háború utáni Ausztriába, a mai Svájcba, a Gulag szibériai lágereibe, egy pipázó pszichoanalitikus díványára és egy auschwitzi túlélő Buenos Aires-i nappalijába. Mindezek során felfedez egy titkot, aminek következtében hirtelen máshogy látja a családját és saját magát. Vajon az előttünk járó nemzedékek befolyással vannak arra, ahogyan élünk? Pedig milyen szilárdan hittük, hogy felvilágosultak és modernek vagyunk, és egyedül saját magunk döntjük el, milyenek legyünk. Sacha Batthyány könyve jelen időben elbeszélt, szokatlan családtörténet, egy letűntnek hitt Közép-Európa panorámája, egyszersmind egy generáció pszichogramja.

„Kitűnően megírt könyv Rechnitzről és más családi poklokról, történelmi panoráma, amelyben összefonódik egy család története Közép-Európa történetével – és nem utolsó sorban nagyszerű esszé a múlt jelenvalóságáról” Der Spiegel

A magyar származású Sacha Batthyány (szül. 1973) szociológiát tanult a Zürichi és a Madridi Egyetemen, előbb a Neue Zürcher Zeitungnál dolgozott szerkesztőként, majd 2010-től a Tages-Anzeiger magazinjánál. A Svájci Újságíró-iskola docense, és 2015 óta Washingtonban él, onnét küldi a politikai és társadalmi életről szóló tudósításait a Süddeutsche Zeitungnak.

Jennifer Weiner: Jó ​az ágyban

Nagydarab nőt szeretni…

Mi ​lehet annál szörnyűbb, mint amikor a pasink kövérnek tart? Például ha ezt még meg is írja egy népszerű női magazinban… 
„Soha nem felejtem el azt a napot, amikor megtudtam, hogy a barátnőm nehezebb, mint én… 
Véletlenül megtaláltam a fogyókúrás naplóját, amelyben feljegyezte, mikor mit evett, mit tervez enni ezután, és hogy megissza-e az előírt 2-3 liter folyadékot naponta. Ott volt a neve. Ott volt a fogyókúrás programban kapott azonosító száma. És ott volt a súlya is, amit, mivel úriember vagyok, nem fogok elárulni. Legyen elég annyi, hogy sokkolóan magas szám volt. 
Tudtam, hogy C. nagydarab lány. Nagyobb, mint a tévében látott fürdőruhás modellek, vagy a vígjáték- és kórházi sorozatok légiesen karcsú szereplői. Egyértelműen nagyobb volt, mint bármelyik korábbi barátnőm. 
A válla olyan széles, mint az enyém, a kezünk is majdnem egyforma méretű, és a mellétől a hasáig, a csípőjétől a combja domborulatáig csupa édes hullám és hívogató melegség volt. De mások társaságában már nem éreztem magam ilyen kellemesen mellette. A 178 centi magas C., akinek a felépítése leginkább egy nehézsúlyú díjbirkózóéra emlékeztetett, nem tudott észrevétlenül beleolvadni a tömegbe. 
Nagydarab nőt szeretni bátor tett a mai világban – sőt, talán hiábavaló is. Mert hiába szerettem C.-t, tudtam, olyasvalaki iránt lángolok, aki nem hiszi el magáról, hogy megérdemli a szerelmet.” 
Cannie Shapiro nem akar hinni a szemének, amikor meglátja, hogy a barátja, Bruce, akivel épp „szünetet tartanak”, ezt írta róla. Amúgy sincs túl jó passzban, az anyja ugyanis váratlanul bejelenti, hogy leszbikus, az egyik kolléganője állandóan fúrja a munkahelyén, ráadásul valóban van egy kis probléma a súlyával… 
Egy igazi nő azonban nem hagyhatja ennyiben a dolgot. Cannie kétségbeesett fogyókúrába kezd, hogy visszaszerezze Bruce-t, és helyreállítsa a saját önbecsülését, ám ezzel olyan eseménysorozatot indít el, amely örökre megváltoztatja az életét… 
Jennifer Weiner, a nagysikerű Egy cipőben és Kismamák pácban szerzőjének első és egyik legsikeresebb műve, amellyel az egész világon berobbant az irodalmi köztudatba. Egy szórakoztató, intelligens, megható és humoros szingliregény azoknak, akik a kliséknél többre vágynak.

Dmitry Glukhovsky: Futu.re

A ​Metró-regények világhírű szerzője, a Metró-univerzum megálmodója új sci-fijében újból lenyűgöző és félelmetes fantáziavilágot teremtett meg.
Egy olyan jövőben járunk, ahol századokkal korábban felfedezték a halhatatlanság szérumát. Amerikában csak a leggazdagabbak juthatnak hozzá, Oroszországban csak a politikai elit, Európában viszont alanyi jogon jár a halhatatlanság mindenkinek. Az iszonyatosan túlnépesedett Európában az emberek gigantikus tornyokban élnek, és a halhatatlanságért cserébe le kell mondaniuk arról, hogy gyerekük legyen. A törvény ellen titokban vétkezőket a rendszer elit kommandója keresi – melynek a regény főhőse is a tagja. Ő azonban egy nagy szerelem hatására szembefordul a törvénnyel és a hatalommal, és ezzel fergeteges thriller veszi kezdetét…

Dmitry Glukhovsky a Metró-regények világhírű szerzője, könyvei több tucat országban, sok millió példányban jelentek meg. Írt már izgalmas történelmi regényt (Szürkület) és az orosz társadalmat kegyetlen iróniával ábrázoló elbeszéléseket (Orosz népellenes mesék). Új könyve olyan sci-fi, amely a Metró-sorozat rajongóinak sem okoz majd csalódást: lenyűgöző fantáziával megalkotott regényvilág, fergeteges sztori, tömérdek akció – s mind emögött mindvégig érezni a szerző mély, gyötrelmes vívódását is az örök, nagy kérdésről: mi végre vagyunk a földön?

John Grisham: Platánsor

John ​Grisham csaknem 25 évvel ezelőtt a Ha ölni kell című regényével alapozta meg hírnevét, amely a jogi thriller koronázatlan királyává tette. Legújabb könyvének helyszínéül ismét azt a kisvárosi tárgyalótermet választotta, ahol a fiatal, tehetséges és ambiciózus védőügyvéd, Jake Brigance annak idején kiharcolta a felmentést fekete védence számára. Jake ezúttal is végtelenül nehéz, ellentmondásos helyzetben találja magát, amely felszínre hozza az eltemetett faji feszültségeket, és arra készteti a Ford megyeieket, hogy szembenézzenek múltjukkal. 
A gazdag Seth Hubbard tüdőrákban szenved, és nem bízik senkiben. Az életben sincs oka bízni, de mielőtt felköti magát egy platánfára, új végrendeletet készít. Levélben felkéri Jake Brigance-t, hogy védje meg végakaratát, amelyből kizárja felnőtt fiát és lányát, unokáit és volt feleségeit, és majdnem teljes vagyonát fekete házvezetőnőjére hagyja. Csakhogy az új végrendelet több kérdést is fölvet. Miért választotta örököséül a csupán néhány éve ismert asszonyt? A szenvedés, a kezelések és a fájdalomcsillapítók megfosztották volna a józan ítélőképességétől? Mi a szerepe döntésében a Platánsor nevű birtoknak? 
A letehetetlenül izgalmas történetmesélés, a jól megrajzolt karakterek meggyőző erővel bizonyítják, hogy Grisham ezzel a regényével is megvédte, sőt megerősítette kivívott írói rangját.

James Ellroy: L.A. Kvartett

Fekete ​Dália

Los Angelesben 1947. január 15-én megcsonkított holttestre bukannak egy elhagyott telken. Fekete Dália – a minap még szép, fekete, félprosti kezdő hollywoodi színésznő – neve azonnal fölkerül a lapok címlapjára, és sosem látott embervadászat indul Kalifornia-szerte. Két, bokszolóból lett rendőr is részt vesz a nyomozásban – két nehézfiú, egyikük sem az erkölcs bajnoka. Szükségmegoldásból álltak át a jó oldalra, s lettek társak, barátok, riválisok, akik egy nőt szeretnek, használnak. Még abban is egyek, hogy a kegyetlenül megkínzott Fekete Dália füléig felvágott szájának torz nevetésével halálában is vonzza, elbűvöli őket. Egyet akarnak: elkapni a gyilkost, és a múltját felkutatva betegesen birtokolni a halott nőt. A nyomozás pokoli útvesztőin egyre jobban belegázolnak a háború utáni Hollywood mocsarába, mire megismerik a halott nő kibicsaklott életét, saját magánéleti és erköcsi válságaik, lelki defektjeik okát, s mígnem eljutnak a felfoghatatlan őrület tartományába.

A ​nagy sehol

Los ​Angeles. 1950.
Brutálisan megcsonkított hullát találnak egy üres telken. A rendőröket nem érdekli az újabb meleggyilkosság, egyedül a fiatal nyomozó, Danny Upshaw akarja kideríteni, ki lehetett a tettes. Nem csak az a célja, hogy így szerezzen nevet magának zsaruként. Azt reméli, ha sikerül rájönnie a miértre, kamaszkori démonaitól is megszabadulhat.
Mal Considine hadnagy azért vesz részt a hollywoodi kommunista befolyás után nyomozó ügyészségi vizsgálatban, mert feljebb akar lépni a ranglétrán, és meg akarja szerezni a felügyeleti jogot örökbe fogadott fia felett, akit a háború utáni Európa poklából mentett ki.
Buzz Meeks – az egykori korrupt zsaru – Howard Hughes biztonsági főnöke, szabadidejében pedig a gengszterkirálynak, Mickey Cohennek tesz szívességeket. Cinikus figura, akit csak a pénz érdekel, ezért amikor felajánlanak neki néhány ezer dollárt, hogy segítsen a kommunisták elleni harcban, nem sokat habozik.
A gyilkossági ügyben nyomozó Upshaw és a két komcsivadász hamarosan rájön, hogy a két ügy szálai ugyanoda vezetnek, és mindhárman egy rémálomban találják magukat…

Az 1948-ban született James Ellroy a bűnügyi irodalom élő klasszikusa. Regényei messze túlmutatnak a krimi műfaján. A karakterábrázolás és a korrajz mestereként számon tartott szerző sokak szerint az amerikai irodalom egyik legnagyobb zsenije. Ellroy valódi különcnek számít az írók között. Saját bevallása szerint nem néz tévét és nem olvas regényeket, nehogy azok befolyásolják az írásait, önmagáról pedig szerényen így nyilatkozik: „A regényírás mestere vagyok: a legnagyobb krimiíró a világon. Az vagyok a krimi műfajában, mint Tolsztoj az orosz irodalomban vagy Beethoven a zenében.”

Szigorúan ​bizalmas

Los ​Angeles a háború után. Mindenki egyet akar: befutni. Ellis Loew, a fiatal, ambiciózus zsidó ügyész, Ed Exley, a jó családból származó rendőrtiszt, Bud White, az izomember, Jack Vincennes, a hajdani árvagyerek, Pierce Patchett, a legexluzívabb callgirl-hálózat feje, Sid Hudgens, a Pszt! magazin sztárriportere, Ray Dieterling, a filmcézár – valamennyien a csúcsra törnek. 
Nincsenek csodák. Mindent az alvilág pénze mozgat. Lehet szó szerelemről, üzletről, művészetről, politikáról, heroinról vagy bármi egyébről. Minden tündökletes karrier mögött hazugságok, árulások, csalások, megalkuvások sora rejtőzik. És legalább egy hulla. 
A szereplők sorsa összefonódik. Barátságok, szövetségek köttetnek és bomlanak fel, az álmok beteljesülnek és szertefoszlanak, százszor is fel kell állni a padlóról, és mégse lehet abbahagyni. Előbb vagy utóbb mindenki rálép a palacsintára, de bármely pillanatban lehetőség van tiszta lappal kezdeni. Van, aki elkopik ebben a játékban, van, aki bedobja a törölközőt, és olyan is akad, akit megedz a folyamatos, gyilkos küzdelem. 
Semmit sem adnak ingyen. James Ellroy pedig pontosan tudja, mi mennyibe kerül, és kinek mennyi az ára. Ahogy a regény mottója is mondja: „A dicsőség valójában semmit se jelent, és mégis mindent megér.”

Fehér ​Jazz

Los ​Angeles, 1958. Gyilkosságok, megvesztegetések, rajtaütések erőszak minden mennyiségben. Dave Klein rendőrhadnagy nem válogat a módszerekben, ha el akarja érni a célját. Egy zsaru, aki pénzbehajtóként, uzsorásként és verőemberként is kamatoztatja tehetségét, és otthonosan mozog a nagyváros legsötétebb bugyraiban is.
Amikor azonban az FBI nyomozást indít, hogy lebuktassa a rendőrség kötelékében szolgáló korrupt zsarukat, elszabadul a pokol. Kleinből bűnbakot akarnak csinálni: ő lesz a rossz zsaru, akinek el kell vinnie a balhét. És a balhé nem marad el. Politikusok és rendőri vezetők, gengszterek és drogdílerek próbálják levadászni, miközben mindenki megtesz mindent, nehogy fény derüljön mocskos üzelmeikre.
Kleinnek lépnie kell, ha nem akar idő előtt kiszállni a buliból. Ő maga is részt vett ennek a világnak a megteremtésében, most azonban bármire képes lenne, hogy élve elmeneküljön belőle.

Az örvénylő szöveg magával rántja olvasóit az ötvenes évek Amerikájának kapzsiság és hataloméhség fűtötte világába. Az őrült staccatóban előadott, letaglózó erejű alvilági krónika James Ellroy egyik legkiforrottabb, legegyedibb hangú regénye, az L. A. Quartet tetralógia befejező darabja, amely most jelenik meg először magyar fordításban.

Papp Csilla: A ​másik oldalról 1-2.

A ​másik oldalról

Vajon mi, nők és férfiak tényleg szemben állunk egymással?

Papp Csilla regényéből megtudhatjuk, milyen a másik oldalról nézni önmagunkat.
A történetben Hanna és Olivér nem hétköznapi megismerkedését, kapcsolatuk alakulását kísérhetjük figyelemmel – cukormáz és szirup nélkül. Egy mámoros éjszakán egy közös ismerősük révén telefonos szexbe bonyolódnak. Mindkettőjükben mély nyomot hagy az első „találkozás", annak ellenére, hogy lehetetlen szituációból fakadt. Az egymáshoz vezető út pedig sok meglepetést tartogat.

A regény komoly társadalmi problémákat is feszeget: nők bántalmazása, válás, haláleset feldolgozása, mindezt azonban könnyed, szórakoztató stílusban. Ezekben az élethelyzetekben Hannának egy különleges segítője is akad, az autóbalesetben elhunyt gyermekkori barátjának, Péternek a szelleme. Végül megbizonyosodhatunk arról is, hogy nincsenek véletlenek. Hannának is döntenie kell: melyik oldalt választja…

Azon ​is túl 

Vajon van esélye Hanna és Olivér szerelmének?
Túlélheti a fiatal lány a végzetesnek hitt balesetet? És ha túl is éli, visszaállhat-e az élete a normális kerékvágásba?
Mire képes a szerelem, mit bír el a szív? Elfogadni, megbocsátani, elengedni, újrakezdeni. A másik oldalról első részében megismert szereplőké mellett új kapcsolatok alakulását is nyomon követhetjük. Együtt sírhatunk és nevethetünk a hétköznapi hősökkel, akikkel végtelen természetességük miatt igazán könnyű azonosulni.
A korábbi kötethez hasonlóan ezúttal is számtalan komoly téma vetődik fel, a bonyodalmakkal dúsított, meglepő, néhol megdöbbentő fordulatokban gazdag történet mégis könnyed, szórakoztató kikapcsolódást ígér.

Papp Csilla legújabb könyvében, mely ott kezdődik, ahol az első regény véget ér, újra és újra rácsodálkozhatunk a szerelem erejére, miközben minden kétséget kizáróan el fogjuk hinni, hogy biztosan nincsenek véletlenek.

Lindsey Kelk: Aki ​mer, az nyer / Egy ​koszorúslány naplója

Aki ​mer, az nyer (Egy lány 1.)

Eleged ​​van a saját életedből? Próbálj ki egy másikat! Sophie Kinsella rajongóknak kötelező olvasmány. A regény főhőse, Tess Brookes a kötelességtudat mintapéldánya. Évek óta szorgalmasan dolgozik a reklámügynökségen, és ezerrel húzza az igát.
Amikor eljön a várva várt és megérdemelt előléptetés ideje, Tesst nem nevezik ki kreatív igazgatónak. Sőt, megszűntetik a munkakörét, és elbocsátják a reklámügynökségtől.

A történtek után Tess őrült elhatározásra jut. Véletlenül felveszi lakótársa telefonját, és elfogadja a Vanessának szóló felkérést. Úgy dönt, ha a becsületesség eddig nem vezetett eredményre, akkor kipróbálja, milyen Vanessának lenni. Hogy kicsoda Vanessa? Egy önző és lusta nőszemély, aki ennek ellenére mindig tele van jól fizető fotós megbízásokkal.
Így alakul, hogy Tess profi fotósnak kiadva magát elutazik Hawaii-ra. Végül is régebben készített néhány jó amatőr képet
Tessre rengeteg slamasztika és Nick személyében egy észbontóan szexi, megrögzött nőcsábász újságíró vár a gyönyörű szigeten. Csak győzzön bárkiből és bármiből kikecmeregni!

Egy ​koszorúslány naplója

Fantasztikus nyári bestseller Lindsey Kelk-től. Mindenki szereti a koszorúslányokat – kivéve Maddie-t, akit folyton felkérnek erre a szerepre. Mindenki szereti az esküvőket – kivéve Maddie legjobb barátnőjét, aki éppen válik. És mindenki örül neki, hogy Maddie olyan boldog a színfalak mögött – kivéve Maddie-t. Az egyik legjobb barátnője még csak most készül a házasságra, míg a másiké már véget is ért. Miközben esküvőt szervez, lelki segélyt nyújt, és még az előléptetése is elérhető közelségbe kerül, Maddie elgondolkozik azon, hogy talán más is lehetne belőle, nem csak koszorúslány.

Megan Abbott: Riválisok

Addy ​​Hanlon mindig is Beth Cassidy legjobb barátnője és hűséges másodkapitánya volt. Utolsó előtti gimis tanévüket megkezdve ők uralják a suli rendkívül jelentős, rettegett és rajongott szurkolócsapatát – egészen az új, fiatal edzőnő érkezéséig.
Addy meg a többi pomponlány hamar a hidegvérű és tiszteletet parancsoló Colette French edző hatása alá kerül. Egyedül Beth nem hódol be a Mesternek, és titkos, ám elvetemült hadjáratot indít, hogy visszaszerezze megrendült elsőségét.
Amikor egy tragédiát követő rendőrségi nyomozás szálai az edzőnőhöz és csapatához vezetnek, Addy megpróbálja kideríteni a haláleset mögött rejtőző igazságot – s megtanulja, hogy a hűség és szeretet határmezsgyéje veszélyes terület.

Megan Abott ebben az érdekfeszítő lélektani thrillerben a tinédzserkor leghevesebb érzelmeit, a barátság, a becsvágy és a hatalomvágy természetét mutatja be, miközben kíméletlenül és érzékenyen tárja fel a kamaszlányok lelkének sötét zugait.

A Riválisokat a Krimiszerzők Társasága a legjobb thriller kategóriában Acéltőr Díjra jelölte, a 2013-as Anthony-díjon a legjobb regények listájára került, a Booklist az év egyik legjobb krimijének, az Amazon pedig az év egyik legjobb könyvének nevezte.

Leylah Attar: Papírhattyú

A szerelem nem halhat meg soha. 

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel. 

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

J. Kenner: Izzó ​vágy (Vágy 3.)

REJTÉLYES VISZONY

ÉRTHETETLEN BŰNÖK

MEGRÉSZEGÍTŐ FÁJDALOM

IZZÓ VÁGY

Mi lehet vonzó egy férfiban? A sejtelmesség? A titokzatosság? A kiszámíthatatlanság? Esetleg az, hogy gazdánk lesz, és örökké rabságban tart majd bennünket? Kat nem az átlagos fiatal nők életét éli. Apja csaló, ő is benne van egy-két stikliben. Szexuális élete nem igazán kielégítő. Cole magányos férfiként tengeti mindennapjait. Sármos, különleges, de sötét titkokat őriz, emiatt szinte soha nem lehet felszabadult. Kat már-már feladatának érzi, hogy átadja magát Cole-nak és a bűnös élvezetnek. A férfi biztos abban, hogy szerelme veszélyes utakra tévedt. Kat azonban érzi, hogy szenvedés nélkül nincs gyönyör. Fájdalom nélkül nincs boldogság. Kínzatás nélkül nincs szenvedély. Tudja, hogy az egyetlen út, ha Cole rabszolganőjévé válik, és mindent megtesz, amit a férfi akar.

A sorozat 1-2. részéről bővebben itt!

Richard Morgan: A ​holtak szava (Hősöknek való vidék 2.)

Csak ​​néhány kiválasztott tarthatja magát Gil barátjának. Az egyikük, Sárkányvész Egar könyörtelen majak harcos, aki testvéreként tiszteli. A másik pedig Archeth, a rejtélyes kiriath nép utolsó megmaradt leánya, akik egykor fejlett technológiájuk segítségével megmentették a világot az aldrainok sötét mágiájától, majd épp olyan rejtélyesen távoztak, mint ahogy megérkeztek. Csakhogy Egar és Archeth megtanulták rettegni a barátjukat komor árnyékként kísérő végzetet – akár egy haragos isten átkát. 

Most a kiriathok egyik titokzatos intelligens szerkezete bolygóközi pályájáról letérve lezuhant, méghozzá azzal az üzenettel, hogy az emberiségre új – vagy inkább ősi – veszély leselkedik, mégpedig Fattyú Ilwrack személyében, akit a szürke helyek kísérteties vidékén, az aldrainok hazájában neveltek férfivá. Hiába ember, sajátjukként bántak vele – és egyesek szerint egyik legendás harcosuk szeretője lett –, amíg végül a legendák ködébe vesző régmúltban legyőzték. Most mágikus álomba merülve szunnyad egy szigeten, amely az emberek világa és a szürke helyek közt sodródik. Ébredése után hozzá sereglik majd az aldrainok népe, hogy erejük teljében térjenek vissza – és az emberiség ezúttal már a kiriathok segítségére sem számíthat. 
Expedíció indul, hogy a hosszú és veszélyekkel teli hajóút végén megleljék a Fattyú Ilwrack szigetét. Gil, Egar és Archeth mind részt vesznek benne: mindegyikük maga mögött akarja hagyni sötét múltját, és megváltást találni a jövőre. De a megváltás nem olcsó mulatság. Ahogy a túlélés sem. Legyen szó akár Ringil Eskiathról, akár istenről vagy halandóról, aki bábuként akarja őt használni.

A sorozat első, Az Acél emléke c. részről bővebben itt!

Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Péntek ​​este elloptátok egy kivételes lény életét, életem szerelméét, a fiam édesanyjáét, de csak azért sem gyűlöllek titeket. 
Nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok. Azt akartátok, hogy féljek, hogy honfitársaimra gyanakodva tekintsek, hogy feláldozzam szabadságomat a biztonságom kedvéért. 
Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege. Egyébként meg nincs is már több időm a számotokra, megyek Melvilhez, ébredezik a délutáni alvásból. Alig tizenhét hónapos, most meguzsonnázik, mint minden nap, aztán megyünk játszani, mint minden nap, és ez a kisfiú egész életében csak azért is boldog és szabad lesz. Mert nem, ő sem fog gyűlölni titeket. 
Hélène Muyal-Leiris a párizsi terrortámadás során vesztette életét 2015. november 13-án. Férje, Antoine másfél éves gyermekükkel maradt magára; nyílt levele, melyet a merénylet másnapján írt a terroristákhoz, bejárta a világsajtót. Bővített változata, melyet kezében tart az olvasó, több mint 20 nyelven jelenik meg. 
Antoine Leiris felkavaró története arról szól, hogyan lehet emberi választ adni a terrorizmus értelmetlen embertelenségére.

Paula McLain: A párizsi feleség / Napkeringő

A ​párizsi feleség

A ​​párizsi feleség Ernest Hemingway és első felesége, Hadley Richardson szívszorító szerelmének története.

Hadley halk szavú, huszonnyolc éves nő, aki már-már lemond arról, hogy valaha is szerelmes és boldog lehet, amikor 1920-ban Chicagóban megismerkedik Ernest Hemingwayjel. Rabul ejti a jóképű fiatal férfi lobbanékony természete és szenvedélyes vágya, hogy íróvá váljon. A rövid udvarlást és a gyors házasságkötést követően hajóra szállnak Párizs felé, és hamarosan az ott élő amerikaiak – köztük Gertrude Stein, Ezra Pound, F. Scott és Zelda Fitzgerald – színes és szeszélyes társaságának ünnepelt párja lesz belőlük.
A kávéházak szabados erkölcsű világa azonban ellentétben áll a család és a monogámia hagyományos értékeivel. Hadley féltékenységgel és önbizalomhiánnyal viaskodik, Ernest pedig ígéretes írói karrierjének elindításán fáradozik. Párizs tele van csábítással, és a házaspárnak szembesülnie kell a veszéllyel: Hemingway árulása az irodalomtörténet egyik legszebb szerelmének végét jelentheti.

Napkeringő

Egy megzabolázhatatlan és bátor nő története

„Egy ​​nap Karen majd könyvet ír róla – megírja őt, és ezzel örökre eggyé kovácsolja kettejüket. És én hiányzom majd azokról a lapokról.”

Karen Blixen nevét széles körben ismertté tette az emlékiratain alapuló Távol Afrikától című mozi, amely a dán bárónő és az angol Denys Finch Hatton szerelméről szól. Ám arról nem mesél a film, hogy ebben a kapcsolatban létezett egy titokzatos harmadik…

Paula McLain, A párizsi feleség című sikerkönyv szerzőnője új regényében az 1920-as évek Kenyájának gyarmati világába repíti vissza az olvasót. A Napkeringő a félelmet nem ismerő és elbűvölő fiatal angol arisztokratának, Beryl Markhamnak állít emléket.

Beryl egy angol lord gyermekeként nő fel Brit Kelet-Afrikában, a későbbi Kenyában. Miután az édesanyja elhagyja, apja és a birtokukon élő kipszigisz törzs neveli fel. Szabadon csatangol, bennszülött fiúkkal fut versenyt, és mindent megtanul a versenylovakról. Rendhagyó neveltetésnek köszönhetően öntörvényű fiatal nővé cseperedik, aki lelkes rajongója a vadonnak, és minden porcikájában érti és érzi a természet finom egyensúlyát. Ám egy nap minden, amit addig ismert és szeretett, semmivé foszlik, és Beryl végzetes kapcsolatok sorába menekül.

Szokatlan stílusával felkelti a Boldog-völgyi társaságként elhíresült bohém és dekadens közösség figyelmét, és lelki társat talál Karen Blixen írónőben és szerelmében, Denys Finch Hattonben. Végül ez a karizmatikus kalandor lesz az, aki utat mutat Berlynek saját szíve vadregényes útvesztőjében. Szenvedélyes szerelmükben talál rá önmagára és hivatására – a repülésre.

McLain elsöprő erejű története a 20. század eleji Afrika varázslatos vidékén járva egy rendkívüli nő életét tárja elénk, aki jóval megelőzte saját korát, s volt mersze szabadnak lenni, még akkor is, ha ezért nagy árat kellett fizetnie. Rabul ejtő olvasmány az elszántságról és az akarat erejéről.

W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete 1-2.

Egy ​kutya négy élete

Minden ​​kutya a mennybe kerül… kivéve, ha elintézetlen feladatuk maradt itt, a Földön. 

Lenyűgöző történetünk főszereplője, egy aranyos kutyus nem egy, de több életen keresztül próbál meg rájönni arra, hogy mi is az élete célja. A Kutyás történet más, mint a többi megszokott, cuki kis kutyusokról szóló megható regény. Az élet legalapvetőbb kérdésére keresi a választ: miért vagyunk itt? Hősünk, Béni maga is megdöbbenve tapasztalta, hogy lenyűgöző szépségű, aranyló szőrű kiskutyaként született újjá, miután végigélte egy korcs, kóbor kutya tragikusan rövid életét. Az új lehetőséget kihasználva eljut a nyolcéves kisfiú, Ethan ölelő karjába. Együtt számtalan lélegzetelállító kalandot élnek át, és közben Béni megtanulja, hogyan legyen jó kutya. 

Hősünk kalandja azonban nem ér véget azzal, hogy egy szerető család kedvenc háziállata lett. Ismét újjászületik, és vaksin pislogó kölyökkutyaként megint csak azt szeretné kideríteni, hogy képes lesz-e valaha is rájönni a létezése értelmére. 

Béni története szívet melengető, lényeglátó, és gyakran elképesztően mulatságos olvasmány. A Kutyás történetben nem csupán négylábú barátunk számos életének megrázó és mulatságos kalandjait ismerhetjük meg, de feltárul előttünk az is, ahogy egy kutya látja az emberi viszonyokat. Megismerhetjük, hogy milyen erős kötelék fűz minket legjobb barátunkhoz. 

A megragadó és magával ragadó, gyönyörű történetből kiderül, hogy a szeretet halhatatlan, hogy hűséges barátaink örökre itt maradnak velünk, és hogy a földkerekségen minden teremtmény azért született, mert megvan a maga oka, mert értelme van az élhetésének.

Egy ​kutya négy útja

Buddy jó kutya. 

Miután számtalan kalandos életen át kereste küldetését, Buddy immár biztos benne, hogy végre megtalálta, és teljesíti is azt. Mégis valahányszor végignézi, ahogy az eleven Clarity újból és újból bajba kerül, Buddy meggyőződik róla, hogy a lánynak szüksége van saját kutyára. 

Amikor Buddy újjászületik, repes az örömtől, mikor Clarity, akiből azóta érdeklődő, de problémás tini lett, magához veszi. Azonban hirtelen elválasztják őket egymástól, és a kutya kétségbeesik – vajon ezentúl ki viseli Clarity gondját? 

Elbűvölő és szívmelengető történet tárul az Olvasó elé reményről, szeretetről és végtelen odaadásról. A Dog’s Journey felveti a kérdést: vajon mi emberek gondoskodunk-e házi kedvenceinkről, vagy inkább ők mirólunk? A regény több, mint egy újabb kedves kutyás könyv – az örök hűségről és az akadályokat leküzdő szeretetről szól.

Julie Klassen: A portréfestő lánya

Stephen ​​Overtree százados épp egy meredek sziklaösvényen kaptat felfelé a festői szépségű devoni partvidéken. Megbízhatatlan bátyját, Wesley-t keresi, hogy rábírja, térjen végre haza, és legidősebb gyermekként igazgassa a családi birtokot. Helyette azonban csak egy lányt talál a sziklaszirten állva, aki furcsán ismerősnek tűnik számára…
A különös szépségű, ám naiv Sophie Dupont-t tehetetlen dühe vezette a meredély szélére. Nem elég, hogy megbízott egy férfiban, aki aztán összetörte a szívét, de faképnél is hagyta őt – ráadásul várandósan. Kétségbeejtő helyzetéből Stephen Overtree kínál neki kiutat, aki, miután rájön, hogy Sophie a fivére gyermekét hordja a szíve alatt, felajánlja a lánynak, hogy feleségül veszi. Sophie, hogy elkerülje a botrányt, igent mond az ajánlatra. Vajon megbánja hirtelen elhatározását, amikor újra felbukkan Wesley, és a bocsánatáért esedezik? Vajon a gyermeke apja és a férje iránt érzett egyre növekvő vonzalom között őrlődve rálelhet a boldogságra?

Julie Klassen magával ragadó történetében egy kilátástalan helyzetből menekülő fiatal nő és egy szigorú katona egymáshoz vezető útjáról olvashatnak a történelmi romantika rajongói.

Elizabeth Berg: Álmok szárnyán

George Sand. Egy kivételes asszony, aki a szeretetben, a szerelemben kereste a vágyva vágyott teljességet, amely talán sosem lehetett az övé. Szoros barátságot ápolt Gustave Flaubert-rel, Liszt Ferenccel, szeretői között tudhatta Alfred Musset-t és Frédéric Chopint is. Az első női bestsellerszerző, akinek megadatott, hogy a műveiből megéljen. Egy lánglelkű újító, egy határozott, eltökélt nő, aki sok tekintetben messze megelőzte korát. Elizabeth Berg regényében meseszépen és érzékenyen idézi meg az írónő életútját, amelyben örömteli pillanatok és tragédiák, szerelem, szenvedély, hit és hivatástudat kéz a kézben járnak.

Robin Hobb: Látnok-ciklus

Az ​orgyilkos tanítványa (1.)

Az ifjú Fitz Lovag herceg fattyúgyermeke, akit apja mogorva istállómestere nevel a Hercegségek királyi udvarában. A nemesek közül senki nem veszi kutyába sem, csak az intrikus Elmés király figyel fel rá, aki ráveszi, hogy titkon elsajátítsa az orgyilkosok művészetét. Mert Fitz vérében a Mesterség munkál, amelynek veszedelmes és vad mágiája segítségével a Látnokok emberemlékezet óta uralják a Hercegségek viharverte királyságát. Fitz egy olyan időben cseperedik fel, amikor barbár vörös martalócok dúlják fel a partokat és alvajárók kóborolnak a szárazföld szívében. Hamarosan a fiú megkapja első lélekpróbáló küldetését – mert Fitz veszélyt jelent ugyan a trónra… de ő lehet a királyság túlélésének kulcsa is.

A ​király orgyilkosa (2/1.)

A Hat Hercegség trónörököse, Igazság herceg politikailag sikeres házasságot és ezzel együtt szövetséget kötött a Hegyvidéki Királysággal, megszilárdítva ezzel a Látnokok országlásának biztonságát. A kívülről erős családot azonban belviszály gyötri. Az uralkodó, Elmés király egészségi állapota bizonytalan, az utódlás kérdése megosztja az udvart. A Vörös Martalócok kalózai ismételt támadásokat intéznek a Hercegségek földjai ellen, azonban a király új hajói megpróbálják útjukat állni a támadóknak. Fitz, az uralkodó fiának törvénytelen gyermeke, – aki birtokában van a Mesterség és az Ösztön különleges képességének is – fölveszi a harcot a szipolyozottak, a Vörös Martalócok által élőhalottá tett szörnyetegek ellen. Társául fogadja Éjszemet, a fiatal farkast, ekivel mentális kapcsolatot teremt, különleges szellemi lehetőséget használva. Kosvárban találkozik gyermekkori szerelmével, Mollyval…

A ​Nép Orgyilkosa (2/2.)

Igazság elhagyta Kosvárat, hogy felkutassa az Elődöket, Elmés király pedig haldoklik. Pompa herceg megpróbálja kihasználni a helyzetet. Miközben a Martalóczoknak veti a partmenti hercegségeket, Kosvár értékeit megpróbálja Szántás és Fészek nemességéhez menteni, tovább növelve azok lojalitását. Az ország haldoklik… Közben új dalok szólnak egy királynéról, aki fölkötött szoknyában, mezténláb állt ki bátran a Martalócokkal szemben, és még meg sem született gyermekéről, akiből már a méhében harcos lett. Vajon van-e esélye a királyhű embereknek? Hogyan lehet túlélni az áruló herceg intrikáit? Ha Igazság visszatér, lesz még királysága?

Az ​orgyilkos küldetése (3/1.)

Fitz ​a királyának és a népének szentelte magát, s élete végéig szolgálta is őket. Igaz, hogy a misztikus Ösztön segítségével túlélte saját halálát, de ezalatt utolsó barátait is elveszítette, tán Éjszem, a hozzá kötődő farkas kivételével. De vajon kit szolgálhat egy uralkodóját vesztett királyi orgyilkos? Hogyan tekintsen a népre, amely megvetette őt halála óráján? Milyen céljai lehetnek valakinek egy második életben? Lovag fattya saját magának ad küldetést, s a trónbitorló Pompa ellen indul öngyilkos megbízatásra. De vajon hány élete lehet még egy orgyilkosnak? Befolyásolhatja-e egyetlen ember népek sorsát? Vagy egyszerűbbnek tűnő kérdések ragadják magukkal? Új barátokat szerez, vagy elveszti utolsó társát is? Mit tesz az emberrel, aki miatt kedvese elhagyta? Több-e puszta létezésnél az, ami a második születés után várja?

Az ​orgyilkos küldetése (3/2.)

Fitz, szokásához híven, az újabb fogságból is kiszabadul, s folytatja útját Igazság felé. Igencsak iparkodnia kell: a Vörös Martalócok már Kosvárat, sőt, a mélyen a Hat Hercegség szívében fekvő Vásárhelyet is fenyegetik. Az ország veszteségeit tovább növeli, hogy félreértik a támadók szándékait, s tárgyalásra számítanak ott, ahol csak vérszomj akad. Pompa eközben a sereg javát a Hegyvidéki Királyság ellen küldi, még védtelenebbé téve királysága területeit. A csonka kotéria tovább vadászik a fattyúra, s – a Pompa iránt beléjük égetett hűség miatt – semmilyen áldozattól nem riadnak vissza a győzelem érdekében. De még így is lekésik a pillanatot, mikor a maréknyi, Igazsághoz hű csapatnak sikerül egyetlen elődöt Kos megsegítésére küldeni. Ahogy azonban a Hat Hercegség népe nem értette meg a Martalócok szándékait, úgy sikerült félreérteni Pompa őrültségét is… Az egyetlen Előd rossz irányba tart, nem maradt hát senki, aki a trónbitorló útjába állhatna… Vagy mégis?

Vélemény #42 #43 #44 #45 #46 #47 #48 #49

Sarah MacLean

A ​csábítás kilenc szabálya (A csábítás kilenc szabálya 1.)

Mindenki ​​ismeri a szabályt, hogy egy tisztességes fiatal lady nem lopózik be egy rossz hírű márki otthonába, szenvedélyes csókot követelve tőle. Ám Lady Calpurnia Hartwell minden szabályt megszeg, hogy meghódítsa ezt a nőcsábászt…

Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfi módra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban. 

Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél, és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy végre élvezni fogja az életet! 

De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kellene egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya. 

Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk…

Alapvetően hatalmas nagy történelmi romantikus fan vagyok. Ami folytán, ennek a könyvnek is sikerült a bűvkörébe vonnia.
Kedvelhető indítással. Szerethető folytatással. Imádni való befejezéssel. Egyaránt.
Nyilvánvaló, hogy a két főszereplő állnak az első helyen nálam ebben a kötetben, de szorosan ott vannak mögöttük a mellékszereplők is. Mint Nick, Ralston ikertestvére. Juliana a fiúk húga. Marianna Callie húga és a bátyjuk Benedick, vagy éppen a komornája. Akikre mindig lehetett számítani, pont akkor amikor kellett.
De mégis a legfőbb pálmát Callie és Ralston vitte el.
Imádtam a párosukat… bár olykor – olykor jól megráztam volna őket. Ralston-t a Callie-vel való viselkedése miatt. Az egyik pillanatban még szerethetően, és szenvedélyesen bánt vele, a másikban meg hidegen. Amit hol bírtam, hol meg nem.
Callie-t meg, hogy akármit is követett el ellene, vagy vele szemben a férfi, mégis hagyta, hogy amaz hamar újra és újra levegye a lábáról, s elcsábítsa…

De ezektől eltérve, a leginkább a lista megírása volt az ami inkább feldobta nálam ezt a könyvet, mivel ezáltal vágott bele Callie abba, hogy megtalálja az igazi önmagát, és amely által, Ralston felismerte benne azt a nőt, akit az élete végig szerethet és aki képes volt arra, hogy őt is megváltoztassa. :)

Kétség nem fér ahhoz, hogy elfogom majd olvasni a második részt is. :)

Anne L. Green

A ​sötétség fogságában

Milyen ​​messzire mennél az igaz szerelemért?

Ez a gondolat foglalkoztatta sok nőtársával együtt Anne L. Greent is, A remény hajnala című sikerkönyv szerzőjét, mikor belekezdett második regényének megírásába. 

Az egykori műkorcsolya bajnok, Chris Stuart drogcsempészek fogságába esik, miután bátyja magára haragítja egy bűnszervezet vezetőjét. A szókimondó, csinos nő élete veszélybe kerül, de az igazi kockázatot az a kínzó szenvedély és őrült vágy jelenti számára, melyet akkor tapasztal, mikor jóképű fogva tartójának tengerkék szemébe néz. Ekkor döbben rá, hogy az addigi élete milyen szürke és üres volt. Christine teljesen összezavarodik, mert ott talál önmagára, ahol a legkevésbé számít rá. 

Egyetlen dolog válik számára egyre világosabbá: senki nem az, akinek mutatja magát. Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? Mindkettőjük számára kezdetét veszi az érzelmi hullámvasút, amelyet a másik közelsége vált ki belőlük. Folyamatosak lesznek a belső vívódások, megszűnnek a józan, ésszerű döntések és már csak a féktelen szenvedély marad. 

De vajon a férfi múltjával van esélyük a felhőtlen szerelemre?

Mi van akkor, ha nem tudod, hogy mit írj? Hogy, miként fejezd ki a véleményedet?

No, lássuk, hogy sikerül e mégis…

Őszinte leszek. Nekem az eleje nem tetszett. Nem éreztem azt, hogy nah ebből bármi jó is ki sülhet. Hiszen ugye, általánosságban maga az eleje egy könyvnek adja azt a fajta indító löketet egy történetnek amely aztán akár a végéig sikeresen fenn tudja tartani az olvasó figyelmét. Amit én az elején nem éreztem. :/

De aztán… a közepétől… már úgy éreztem, hogy eltalált az az löketes érzés, amelyet az elején hiányoltam…

Az hogy a maffia szálat ragadta meg az író, mármint, hogy annak vette alapját, az nem zavart. Sőt… még örültem is neki.
De, Drew-t én se igazán tudtam elképzelni egy maffia tagnak. Ahhoz ő túl 'kedves' volt… ami engem nagyon frusztrált és zavart is. És amikor feltettem magamnak azt a kérdést, hogy akkor ezt most miért? Miért kellett Drew-ot egy drogkarteles, maffia tagnak beállítani… amikor egyáltalán nem úgy viselkedik… akkor váratlanul meg is kaptam a választ, ugyanabban a pillanatban, amikor Chris megkérdezi tőle, hogy vele miért viselkedik úgy-ahogy… Hogy csak is miatta viselkedik jó fiúsan. Mert vele az. Mellette azzá váltakozik. És én ennek nagyon megörültem. Mármint ennek a válasznak. Más képet kaptam ezáltal Drew-ról. És bár ezáltal került csak közel a szívemhez. Azért bevallom, sokszor hiányoltam azt, hogy olykor keményebb stílusa legyen… oké, hogy ezt megkaptam akkor mint pl. amikor Tony-val vitázott. Vagy amikor Luiz felszítította benne a haragot és a dühöt… vagy Simon… vagy Oliver… De nekem tényleg hiányzott az, hogy azért az is elő-elő bukkanjon benne… legalább a Chrissel való ismerkedésük elején. Lehetett volna zárkózottabb, bizalmatlanabb is…
De… aztán ami ellepte őket rózsaszín felhő, az engem is magába szippantott… Úgy a felétől már nem nagyon zavart, hogy Drew ennyire azt az oldalát adta, s mutatta meg Chris-nek, amely iránt a férfi csak vágyakozott.
A végére meg még egy kis részem, még bele is tudott zúgni. :)

Chris… én tökre megértettem a viselkedését az elején. Hasonlóképp cselekedtem volna én is, vagy mint még egy jó páran… Azt is megértettem, hogy miért nem ijedt meg igazán Drew-tól, s hogy miért is kezdte el magát sokkal jobban és biztonságban érezni a férfi mellett.
A családi helyzete miatt meg pláne…
Drew-tól mindazt megkapta, amit az anyjától, Simon-tól vagy Oli-tól nem…
Drew mellett ő is szabadabb lett, felnőtt nő lett… akiben bár az esküvő utáni viselkedése miatt kicsit csalódtam… de amikor arra is választ kaptam, hogy miért viselkedett úgy – ahogy, s miért határozott úgy-ahogy… amelyről képet kaptam amikor Elena-val beszélt, vagy amikor elolvashattam, hogy mi állt a Drew-nak szánt levelében, már megértettem a döntését. És, bár egy részem szomorú volt miatta, mégis elfogadta… mert én is úgy tartottam helyesnek…

De a végén végül minden úgy sült el, amelyre voltaképp nem egészen számítottam… mármint ami a kivitelt jelenti… De öröm volt olvasni arról, hogy mindenki azt kapta amit megérdemelt… Kivéve Haley-t… ő érte összeszorult a torkom és a szívem is… :'(

Tony a végére nagyot nőt a szemembe, és bár éreztem, hogy így lesz majd… Még is az elejétől kezdve, megértettem az állás s nézőpontját… És, hogy csak Drew érdekét nézte, az mindennél többet elmondott nekem. Ami miatt, soha egy pillanatra se tudtam rá megorrolni…

Végül csak kikerekedett ez a történet. Csak megtetszett. S csak sikerült meg is szeretnem… :)

S csak amiatt a hiányosságért adtam négy csillagot, amit az elején felvettem… Drew-ról… még annak ellenére is, hogy miután vallomást tett magáról Chris-nek… amely miatt még így is sikerült Anne-nek a végére megszerettetnie velem ezt a Drew-t is… olyannak amilyen… de azért… mégis hiányzott a keményebb stílusa, viselkedése még Chrissel szemben is annak ellenére,hogy nem akarta, hogy ő gonosznak, rossznak tartsa… :$

Viszont köszönöm ezt az élményt, hogy megírtad nekünk, és hogy el is olvashattam. *.*

Miranda Kenneally

Kivédhetetlen ​szerelem (Hundred Oaks)

Aki szerint az amerikai foci és a csajok nem férnek össze, az nem ismeri Jordant! 

A tizenhét éves lány a gimi csapatának kapitánya és irányítója: bitang tehetséges játékos, és a foci a mindene. (Az már csak hab a tortán, hogy a pályán folyton szívdöglesztő hapsik veszik körül…) 

Csapattársai tisztelik és szeretik − igaz, csak haverként tekintenek rá. De Jordannek amúgy sincs ideje pasizni, fontosabb, hogy egyetemi sportösztöndíjat szerezzen. Na meg hogy az apja végre elismerje a tehetségét. 

A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Ty Green, a kiváló irányító beiratkozik a suliba. 

Az irtó dögös srác egyszerre jelent veszélyt a lány posztjára és a szívére, Jordan pedig életében először elbizonytalanodik: vajon nyerhet-e a pályán és a szerelemben is?

Már egy jó ideje ücsörgött a polcomon ez a könyv (is), de még csak most értem el odáig, hogy levegyem és elolvassam.
Tökre bírtam ezt a csavart benne. Mármint, hogy Jordan csaj létére, egy igazi kemény pasis sportágot űz, és hogy ennyire tiszteli is s szereti is.
Az elejétől a végéig hihetetlenül bírtam a karakterét… kivéve amikor Ty-al összejött… Na nem mintha, úgy különösen lett volna kifogásom a srác miatt… hiszen, elhittem én hogy minden csaj rátapadt, pláne meg, hogy ő volt a friss új húsi a placcon… és még a Jordan iránt való érdeklődése is aranyos volt. De… ennél többet nem mozgatott meg nálam, s bennem a srác. Nem mert az én szívemet, a legelső pillanatban elrabolta egy Sam Henry nevezetű irtó cuki, helyes és seggfej srác.
Igaz az elején nem esett le, hogy bele van zúgva Jordan-ba. Konkrétan úgy voltam vele, hogy nah… egy ilyen barátság is nagyon ritka, egy fiú és lány között. Én még hittem is benne… és odáig minden happy is volt, amíg ki nem derült, hogy ő már rég óta szerelmes Jor-ba. – Itt konkrétan enyhén a padlót súrolta az állam, úgy letaglóztam tőle… Utána meg el is keseredtem, s a szívem szorult össze… annyira vártam azt, hogy minden helyre jöjjön… hogy Jor végre a megfelelő helyes döntés hozza… mert bár azért egy pici – pici részem e miatt még meg is sajnálta Ty-t… de végig azért drukkoltam, hogy Jor dobja őt. – még ha ez gonoszan is hangzik.
De amíg erre vártam… végre Woods papa is elfogadta azt a tényt, hogy Jor-nak ez a futball a nagy álma… és hogy elkezdte őt támogatni. Amellyel sikerült jó sok piros pontot begyűjtenie nálam. :)
Az anyukája meg egy igazi olyan anyuka, aki mindig támogatja a gyerekeit, aki segít nekik, és aki őszintén ki is mutatja így a szeretetét. Ő egy nagyon pozitív karaktere lett ennek a könyvnek, és úgy vélem. :)
Mike a bátyó, nos én imádtam. Imádtam, hogy Jor mellett állt, s támogatta őt, minden egyes alkalommal.
S további kedvelt karaktereimmé nőtte ki magát, J. J. és Carter is.
Imádtam ahogyan összetartott a csapat, és hogy meghallgatták s megfogatták Jor-dan parancsait, és hogy tényleg érződött rajtuk, hogy bármikor – bárhol – bármiben a másik segítségére készen letten volna. :)
Marie és Carrie-nek pedig szintén örültem. Akik a végére megmutatták nem csak Jordan-nek de még nekem is, hogy ők nem csak egyszerűen pomponlányok, de tudnak szerethető jó barátnők is lenni. :)

És miután megkaptam azt amire vártam… extra adagnyi boldogságot éreztem. Örültem, hogy végre Jordan-nek és Henry-nek sikerült mindent tisztáznia és, hogy a végén végre összejöttek!!!!! Őszintén szólva a vége a legkedvencebb részem ebben az egészben… a sok közül. :D

Imádtam, mert szórakoztató volt, szórakoztató és szeretni való karakterekkel. És amiért még inkább szerettem, az az, hogy ez az újdonságot ennyire megtudtam szeretni. Mármint, hogy futballról volt benne szó, s most ezúttal kivételesen, női játékossal az élen. :)

Ami miatt levontam azt a fél csillagot, az az alábbiak miatt volt:
1. zavart, hogy Jordan olyan hamar lefeküdt Ty-al
2. Amiért Jordan az helyett, hogy harcolt volna azért, hogy Henry-vel lehessen, inkább megfutamodott annak a seggfej viselkedésétől és inkább Ty-al szenvedett. 
3. Onnan, hogy az Alabamai egyetemről felkérték a fotózásra Jor-t… nagyon, de nagyon zavart, hogy még mindig nem esett le neki, és hogy nem hallotta meg a körülötte lévők szavát, hogy keressen más egyetemet… s még mindig majdnem egészen a végéig csak az Alabamai egyetemet hajtogatta, hogy ő oda szeretne menni… hol ott azok csak a reklámfogás miatt érdeklődtek felőle…

Öm… asszem ennyi volt az ami negatívítást váltott ki belőlem… de ezektől eltérően, sikerült meg szeretnem a könyvet, amit még valószínű, hogy még újra elfogok olvasni. :)

Molnár T. Eszter

Stand ​up! (Egy majdnem normális család 1.)

Akinek egy szomorú stand-upos az apja, rossz arcokkal kavar a nővére, antiszociális az öccse, a nagynénje meg mindenbe beleszól, az nem véletlenül tölti a vasárnapokat egy kutyamenhelyen. Bakos Virágnak elég oka lenne rá, hogy magába forduljon, de szerencsére nemcsak a humora jó, hanem van egy hűséges aranyhörcsöge, pár jó fej osztálytársa és egy igazi barátnője is. 

Aztán egyszer csak nyomulni kezd rá az a két srác, akiknek a legkevésbé kellene. Virág hamarosan a társaság peremén találja magát, megtapasztalja a féltékenységet és a kirekesztést, ám egy szétesőfélben lévő család egyetlen normális tagjaként nem sok ideje van sajnálni magát. 

Tanítás után vacsorát főz, leleplez egy rablóbandát, vagy az apját hozza össze egy szimpatikus nevelőanya-jelölttel. Csak ezek után jut ideje elgondolkozni azon, hogy mennyit ér a barátság, és érdemes-e bevállalni a sebezhetőséget a szerelemért cserébe.

Naplóregényhez képest, ez a könyv se volt rossz. Sokkal több volt benne ami tetszett. Sokkal több eseményt, cselekvést leírást kaptam mint a Totál Titkos Naplómban…
Egyaránt voltak kedvelt és kevésbé kedvelt karakterek ebben is…

De aki a leginkább bökte a csőrömet az Virág barátnője, Lili volt… Aki egy féltékeny kis liba volt… már bocsánat a kifejezésért, de az…
S ő volt inkább a kétszínű, mintsem Virág, akit ezzel is vádolt. Csak azért, mert jóban van a fiúkkal? Akik bírják őt, és a beszólásait? Ez miért feltűnősködés? Az amit ő művelt, és az új legjobb barátnői, na az a feltűnősködés…

Örültem, hogy Virág a végére inkább annyiba hagyta azt, hogy állandóan Lili-t próbálja megbékíteni… aki az helyett, hogy inkább elfogadná, hogy Virág olyan amilyen, s nem beszélné ki őt a háta mögött, hol ott elvileg Virág volt az ő legjobb barátnője… inkább magába nézne, pont úgy, ahogyan az általa kiszemelt Dani megmondta…

Kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy milyen sors vár Virágra… hogy ad e esélyt Daninak, vagy egy lehetetlen barátság fényében, elüldözi magától a fiút. :)

Mary Balogh

Lánykérés (Túlélők klubja 1.)

A napóleoni háborúk alatt egy angol herceg nyitva hagyja a kastélyát a harcokban megsérült előkelő tisztek előtt. 

Egy kis csapat egykori katonatiszt évente visszatér ide, pihenni és emlékezni. 

Egyikük, aki katonai hőstettei miatt kapott főúri rangot, a tengerparton megismer egy balesetet szenvedett hölgyet, egy igazi ladyt, akit pár napig a kastélyban ápolnak. 

Kezdetben idegenkednek a másik társadalmi köreitől, de vajon meddig tudnak ellenállni egymásnak?

Első könyvem Mary Baloghtól… amelynek a fülszövege alapján, azt hittem, hogy szeretni fogom majd. De, nem így történt.
Csalódtam ebben a könyvben… pedig egyébként nem lett volna rossz… maga az alaptörténete… de én kb a felétől, untam a könyvet.
Túlontúl udvariasak voltak egymással a két főszereplő… amivel még annyira nagy baj nem is lett volna, ha nem hiányoltam volna benne az izgalmat és a szenvedélyes pillanatokat, szikrákat – a két főszereplő között –, amelyeket a történelmi romantikus műfajú könyvekben vannak, s amiket én ismerek s szeretek is.
Szeretni akartam én ezt a könyvet, de nem tudtam. Ugyanígy szeretni, vagy akár kedvelni akartam a főszereplőket is, de nem tudtam… Annyira semmi mondóak voltak nekem, ahogyan maga a könyv is… hogy, tényleg csalódottan tettem le a könyvet. Még annyira az izgalom miatt nem is, de a második hiányérzet miatt, annál inkább… :/
Ezért adtam csak két csillagot erre a könyvre… de az is amolyan jóindulat gyanánt… :$

Az lehet, hogy ez volt az első könyvem az írónőtől… de nem határolódok el tőle, s mivel van még tőle könyvem, így még biztos, hogy teszek vele egy újabb próbát… hátha arról más lesz majd a véleményem…

Baráth Viktória

Első ​tánc

Meddig ​​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?

Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka.
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.

Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?

Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?

Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól.
Egy történet szívvel-lélekkel.

Én is csak csatlakozni tudok az előttem szólóakhoz. Hasonlóan egy újabb kincsre sikerült szert tennem nekem is e könyv személyében.
Egy olyan fiatal lányról, aki csak egy pazar párizsi nyaralást szervezett s számított rá, helyette ennél többet is kapott. Owen-től. Akivel én az elejétől szimpatizáltam.
Zoey is egy szimpatikus szerethető lány. Aki bár az egyik pillanatban jogosan érvel, s jogos gondolatokat forgat, s cselekszik, a másik pillanatban pedig ezt sutba is dobja, és inkább az ösztöneire hallgat.
Amely akár vezethet jó irányba, de rosszba is… De mindenképpen, valamilyen formában csak okulni s tanulni lehet ezekből. Ahogy Zoey is tette. Mert merészebb lenni, s ön maga is.

Szerettem, szó mi szó.

A fél csillagot csak azért hagytam le, mert nekem az eleje kicsit olyan harlequin stílusú volt. Mármint, hogy Zoey és Owen ilyen hamar egymásra lelt már az első fejezetekben, s utána Owen ugyanolyan gyorsan először el is tűnt a lány életéből, majd vissza…
De csak ennyi az egyetlen ami nekem nem tetszett benne…
Tényleg bocsánatot kérek tőled, @Baráth_Viktória ezért a „harlequin-os” hasonlításért… csak nekem ilyen volt az eleje… – s bár imádom a harlequin történeteket… de ebben a könyvben, én az elején nem örültem neki, hogy ilyesmivel találtam magam szemben… de utána kb a 3-4 fejezettől úgy vitt magával a könyv, hogy egyre csak a hatása alá kerültem én is, oly annyira, hogy a végén sajnáltam, hogy el is fogytak a lapok. *.*

Köszönöm, hogy megírtad nekünk. S köszönöm, hogy el is olvashattam. *.*

Kresley Cole

Vámpíréhség (Halhatatlanok alkonyat után 2.)

Lachlain, ​​a klán félelmetes fejedelme több ezer éve keresi azt a nőt, aki a legenda szerint lecsillapítja forrongó dühét. 

Lachlain maga a tökéletes férfi: gyönyörű, okos, szenvedélyes, de elátkozott, aki minden teliholdkor vérfarkassá változik. 

Egy nap Párizsban rátalál egy diáklányra, aki szülei halálának ügyében nyomoz, és bár ösztönei azt súgják, hogy Emma az igazi, mégis minden porcikája tiltakozik ellene. 

A titokzatos lány ugyanis vámpír, a vérfarkasok ősi ellensége. 

Lachlain mégsem bírja legyőzni a vér szavát, elrabolja a lányt, és ősi birtokára viszi. 

Útjuk során nemcsak Emma szerelmét kell kivívnia, hanem az őket üldöző vámpírokat is le kell győznie, akik maguknak követelik a lányt mint fajtájának utolsó képviselőjét…

Ó, mamám! Ide gyorsan nekem is lykae-nt… vagy még annál is inkább, egy Lachlain-t! *.*

Megvallom, kicsit tartottam ettől az „első” résztől, az FTT 1. része miatt, amelyet csak a végére sikerült megszeretnem… :$ De ez már az első pillanatoktól kezdve egyre csak a rabjává tett. Aminek csak örülni tudok. Az elejétől a végéig egy remekül s fantasztikusan megírt könyv lett szerintem… Egyaránt együtt tudtam érezni a két főszereplővel. S ugyanígy meg is érteni a viselkedésüket… egyikőjük iránt se éreztem ellenszenvet… vagy azt, hogy: Te ezt nem kellett volna! Hülye! Hülye! – vagy, hogy legszívesebben megráztam volna őket… stb…stb… – Ha nem pont azt, hogy beletudtam képzelni magamat a helyükbe… S így elégedett voltam azzal, ahogyan Kresley végig vezette a szálakat, s a történet menetét…

S ez az érzés, már rég kerített ennyire a hatalmába. *.* És ez miatt, meg maga a könyv miatt is, egy újabb kedvencre sikerült szert tennem. *.* S most már csak a folytatásra vagyok a kíváncsi, amelyre rögvest rá is cuppanok! :D

Kresley Cole

Vámpírszerető (Halhatatlanok alkonyat után 3.) 

Évszázadokkal ​ezelőtt egy lidérces éjszakán Sebastian Wroth vámpírrá változott. Telve gyűlölettel és örök magányra kárhoztatva nem sok értelmét látja az életnek, amíg egy gyönyörű és veszedelmes teremtés el nem jön hozzá, hogy megölje. 

A Dermedtszívű Kaderin két imádott leánytestvére a vámpírok áldozatává vált, azóta a valkűrnek nincsenek érzései. Mégis valahányszor találkozik Sebastiannal, újult erővel támad fel benne a kéjvágy, és képtelen véghezvinni küldetését. 

Sebastian és Kaderin menthetetlenül egymásba szeretnek, és közösen titokzatos ereklyék nyomába indulnak ősi sírokon és katakombákon át, akár a történelmet is újraírva, hogy elnyerjék az örök boldogságot. 

Ám eljön a pillanat, amikor Kaderin választásra kényszerül; szerelem vagy család, élet vagy halál.

Azt hiszem, Kresley személyében újabb kedvenc sorozat íróra teszek/tettem szert.
Nem csak egy lykae-ra vágyom már, ha nem egy olyan cuki, de kemény, s férfias vámpírra is mint Sebastian.

Az elején furcsálltam a nevét, olyan ismerős volt. Mármint a Wroth… utána esett le a tantusz, amikor Myst férje Wroth neve is feltűnt, s maga a személy is… Ahhoz képest, hogy a viszonyuk Bastian szemszögéből ellenszenvesen indult, a történet folyamán mintha, egyre közelebb került volna újra a két testvér. Aminek csak azért örülök, mert így Bastian és Kaderin egymásra találhatott.

Akiknek a történetét, kalandját időnkénti össze-össze dörrenését kimondottan szerettem. Annak ellenére is, hogy az elején ezt nem igazán tudtam elfogadni, mármint, hogy Kaderin ennyire el – el löki magától Bastian-t ezzel fájdalmat okozva neki… de belátva a végére, éppen ettől lett a végére szintén ez a rész is szeretni és imádni való.

Bastian-t az első pillanatoktól kezdve megszerettem, és tetszett az, hogy mindig ott volt Kaderin mellett, még ha az nem is kért belőle… Imádtam benne a kitartását, az elszántságát.

Kaderin-ban pedig a keménységét, a testvéreiért való küzdelmét, és az ahogyan folyamatosan de utat engedett a szívéhez, Bastian-nak.

S imádtam, hogy a páros végre egymásra lelt igazán. *.*

Egyedül csak Bowent sajnáltam… s, mivel tudom, hogy a harmadik kötet az övé… így kicsit félve kezdek majd neki… mert az amit eddig kaptam a vérfarkasból, az eléggé megrendített már e két kötet során… hát még majd az övé során…

De mindenesetre ez a kötet is megkapja tőlem a *5-öst, mert megérdemli. És mert a kedvencemmé vált, szintén. *.*