B · U · É · K

 Kívánunk minden szépet, sok örömöt és szeretetet, új vagy még több szerelmet, sikereket, s sok-sok olvasnivaló könyvet 2017-re!

Boldog Új Évet!

forrás

Csurgó Csaba: Kukoricza

HOVÁ ​​BUJDOSOL, AMIKOR EGY EGÉSZ ORSZÁG VADÁSZIK RÁD? 

Néha egy apró hiba is elég hozzá, hogy a rendszer leggyűlöltebb ellenségévé válj. 

Kukoricza Jancsi, az intézetben felnőtt árva fiú sem hibázik túl nagyot. Csak éppen elveszti a rábízott plüssöket, miközben a gyönyörű és rejtélyes Ilusnak készül megkérni a kezét. A plüssök az Ezredes lányának kedvenc játékai voltak, az Ezredes pedig nem más, mint a királyi titkosrendőrség rettegett főnöke. 

Jancsi élete egyetlen pillanat alatt fordul fel. Menekülni kényszerül, és hamarosan az ország első számú közellensége lesz, akire nemcsak a zsarnokság fegyveres erői vadásznak, hanem a civil lakosság is. Egy ismeretlen világban találja magát, önjelölt forradalmárok, kiöregedett huszárok, kutyafejű kémek és más furcsa szerzetek között. 

Bár a veszélyekkel és megpróbáltatásokkal teli út során János vitézzé válik, de talán ez sem lesz elég ahhoz, hogy megmentse szerelmét a hatalom karmai közül. Mert Tündérország hátborzongató titkaira még a legvadabb rémálmok sem tudják kellően felkészíteni. 

A Kukoricza sodró lendületű, lenyűgöző fantasy egy fiúról, aki akarata ellenére kénytelen hőssé válni. Felejthetetlen utazás egy másik Magyarországon keresztül, ahol a mosolygós felszín alatt a legsötétebb borzalmak kavarognak.

Barbara Taylor Bradford: Cavendoni ​asszonyok (Cavendon krónikák 2.)

Cavendon Hall ismét kitárja kapuit előttünk. 
1926-ot írunk, még érezhető az első világháború hatása, amely alaposan megváltoztatta az angol arisztokrácia világát is. Kevesebb a szolga, nehezebb a kastély fenntartása, csak kívülről látszik ugyanolyan csillogónak az élet. 
És újabb nagy változások várnak az Inghamekre: szerelmek, csalódások, születések, halálok. Miles, az örökös, el akar válni arisztokrata feleségétől, hogy szíve szavát kövesse. A gróf is tartogat egy meglepetést 
A Swannok továbbra is odaadóan szolgálják uraikat, de a fiatal generáció már többre vágyik. Négy cavendoni asszony fog össze, hogy megmentse a kastélyt és a világukat: Deidre, a dolgozó lány, Daphne, az odaadó feleség, a fiatal, önfejű Dulcie meg Cecily Swann, a divattervező és üzletasszony. 
Amikor minden épp jóra fordulna, elérkezik 1929 ősze.

A sorozat első részéről, a Cavendon Hall-ról bővebben itt. 

Ben Kane: A ​Gladiátor (Spartacus 1.)

Nagyon keveset tudunk Spartacusról. Tudjuk, hogy Trákiából származott, hogy egykor Róma seregében harcolt, majd gladiátor, végül pedig két éven át egy rabszolgahad vezére volt, és kis híján térdre kényszerítette Rómát. Ben Kane briliáns regényében akkor találkozunk Spartacusszal, amikor egy évtized távollét után visszatér Trákiába, készen arra, hogy letelepedjen. A trónt azonban egy új király bitorolja, egy hitszegő gazember, aki azonnal fogságba ejti Spartacust, és eladja egy gladiátorokat kereső római rabszolga-kereskedőnek. Kezdetét veszi az odüsszeia, amelynek során Spartacus a történelem egyik legnagyobb legendájává és forradalmárok példaképévé válik, akit számos film is halhatatlanná tett és aki most Ben Kane remek bestsellerében kel életre. A regény félig beszéli el a történetet, és folytatódik a Spartacus: a lázadás című kötetben.

Jenny Lawson: Őrülten ​boldog

Egy elképesztően vicces és kacagtató könyv a bénító depresszióról és a szorongásról? Ez aztán szörnyen rossz ötletnek tűnik… De Jenny Lawson éppen ezekben a szörnyen rossz ötletekben a legjobb! Őrülten boldog című könyvében az egész életét végigkísérő mentális betegséget járja körül a maga egyéni, utánozhatatlanul humoros stílusában. A szerző saját életének nem mindennapi történeteiből szemezget: az egyik pillanatban még két elvetemült hattyú tör az életére, aztán kap három döglött macskát postán, egy harmadik írásban pedig már a depressziójával járó bénultságról és tehetetlenségről vall kegyetlen őszinteséggel. Ez a nyíltság arra irányítja a figyelmet, hogy el kell fogadnunk mindazt, ami megkülönböztet minket a többi embertől, majd felhasználni, hogy lenyűgözően és felháborítóan boldogok legyünk. Ahogy Jenny anyukája fogalmaz: „Talán nem is annyira borzasztó őrültnek lenni.”

Anders Roslund · Stefan Thunberg: Hajsza

A ​​Hajsza az utóbbi évek legsikeresebb skandináv krimije, amely egyedülálló módon igaz történeten alapul.

A négy férfi már a hetedik éjszaka figyeli az őrt, aki körbejárja a svéd hadsereg egyik titkos fegyverraktárát. Leo Djuvnac a hamarosan kezdődő akció kitervelője. Két öccse, Felix és Vincent mindenben támogatják. Sok évvel ezelőtt a három Djuvnac testvért családjuk széthullása kovácsolta össze. Bántalmazó apjuk és neurotikus anyjuk miatt elhatározták, ők sosem fognak másoktól függeni. A megoldás a pénz.

Leo aprólékos, hidegvérű és alapos tervét az első rablásban szerzett fegyverekkel kombinálva a csapat elhatározza, hogy minden idők legfelszereltebb és legkönyörtelenebb fegyveres rablássorozatát fogja végrehajtani. Finálé gyanánt pedig a lopott fegyverekkel meg akarják zsarolni a svéd kormányt.

Mindent elpróbálnak. Másodpercről másodpercre. Mozdulatról mozdulatra. A Militánsokat lehetetlen azonosítani, s lehetetlen a nyomukra bukkanni, hiszen egyetlen tanú sincs. Ám azt a John Broncks felügyelőt állítják rá az ügyre, aki épp olyan rögeszmés a nyomozómunkában, mint Leo a rablások kitervelésében. Broncks a bűntettek helyszínén próbál szagot fogni, és hamarosan megkezdődik a hajsza. Broncks és Leo is a végsőkig elmegy, mielőtt az útjuk keresztezi egymást, és elérkezik a döbbenetes végkifejlet.

„A Hajsza izgalmas akcióthrillerként indul, de végső soron a családi kötelékekről, a gyerekkori traumákról és a lojalitásról szóló, lenyűgöző lélektani krimi lesz belőle.” (Leestafel magazin)

Giles Kristian: A ​bosszú istene (Sigurd-saga 1.)

I. ​​u. 785-ben, Norvégiában kezdődik a történet, amikor Gorm király egyik csatlósa orvul tőrbe csalja és megöli Harald jarlt és harcosainak csapatát; családját, rokonait elpusztítják, földjeit elfoglalják, népét rabszolgasorba döntik. Egyedül a legkisebb fiú, az ifjú Sigurd menekül meg és húga, Runa. A lány fogságba esik, és az áruló Randver jarl őt szemeli ki a fia feleségének.
Miközben a hatalmasságok üldözik, Sigurd azon töpreng, elhagyták-e az istenek – hűséges követőiből és kiváló, kalandok közt verbuvált harcosokból mégis összeállít egy kis csapatot, hogy megbosszulja a családján esett sérelmet, kiszabadítsa húgát, és dicsőséget szerezzen nevének az istenek előtt. Válogatott harcosai meg Óðin, a Mindenek Atyja segítségével hozzálát bosszúterve megvalósításához – és útján sem ember, sem isten nem állíthatja meg…

Giles Kristan az angliai Leicestershire-ben született 1975-ben. Édesapja angol, édesanyja norvég. A kilencvenes években az Upside Down nevű zenekar vezető énekese volt, és dalszövegeket is írt.

Elsősorban viking témájú történelmi regényei bestsellerek lettek, legismertebb közülük a Raven-sorozat, amelyet 18 nyelvre fordítottak le.

Richard Paul Evans: Hol ​lehet Noel?

„Akadnak ​​történetek, karácsonyi mesék, amelyeket úgy őrzünk, mint a dobozba rejtett füzéreket és színes üvegdíszeket, hogy azután minden évben elővegyük és megcsodáljuk őket. Rájöttem arra, hogy az én történetem is pontosan ilyen, hiszen örökre megváltoztatta véleményemet a karácsonyról.” 
A karácsonyi ünnepek rendszerint örömet hoznak az emberek életébe, Mark Smarttal azonban egészen más volt a helyzet. Az élet egyik csapást mérte rá a másik után: elveszítette az ösztöndíját, és ezért kimaradt a főiskoláról; szeretett édesanyja életét vesztette egy autóbaleset során; a barátnője elhagyta; most pedig, egy havas, késői November éjjelen, lerobban az autója. Egy kávézóba toppanva kér segítséget, hogy vontatót hívhasson. Odabenn egészen váratlan meglepetés várja egy gyönyörű, szokatlan nevű fiatal lány személyében, aki a kedvességével örökre megváltoztatja az életét. 
Macy Wood kevés emléket őriz vérszerinti szüleiről, örökbe fogadott életének képeit pedig legszívesebben kitörölné az emlékezetéből. Egy „Noel” feliratú karácsonyfadísz jelenti az egyetlen nyomot kishúgához, akire már alig emlékszik. Ez a nyom indítja el Markkal együtt azon az úton, amelynek végén sikerül visszaszerezniük Macy múltját és a családját, amelytől régesrég megfosztották. 
A már klasszikusnak számító Karácsonyi doboz szerzőjének legújabb regénye a szeretet erejéről és a karácsony csodálatos szépségéről szóló felemelő történet.

Amy Tintera: Lázadók ​hajnala (Reboot 1.)

Ebben a gyorsléptékű, disztópikus, izgalmas regényben, amely biztosan felkelti Az Éhezők Viadala, A Legenda és A Beavatott rajongóinak figyelmét, egy 17 éves lány újjáélesztettként tér vissza a halálból. Kiképzik elit katonának, és arra kényszerítik, hogy harcoljon… mindaddig, amíg olyan parancsot nem kap, aminek nem engedelmeskedhet. 
Amikor Wren Conolly 5 évvel ezelőtt meghalt, mindössze 178 perc után tudták újjáéleszteni. Most ő az egyik leghalálosabb újjáélesztett mind közül… nem úgy, mint újonca, Callum 22, aki úgyszólván még mindig ember. Ahogyan Wren próbálja megtanítani Callumnak hogy hogyan legyen jó katona, a fiú reményteli mosolya átjut a védekezésén. Sajnálatosan Callum nagy szíve túl nagy felelősséget jelent, és Wren azt a parancsot kapja, hogy végezzen vele. Hogy Wren megmentse a fiút, mindent kockára kell tennie.

Mia Asher: Laza ​erkölcsök (Laza erkölcsök 1.)

Eladom a lelkem,
de nem érdekel.

A szerelem önző

A nevem Blaire.
Én vagyok a rosszlány.
A másik nő.
Aki végül sosem kapja meg a pasit.

Én bukom a gazdag pasikra.
A kurva.
A gyökértelen.
Akit imádtok gyűlölni.

Én is utálom magam
Mindenkinek van egy története.

Készen álltok az enyémre?

Radhika Sanghani: Csaj a köbön (Virgin 2.)

„A ​​szex néha annyira zűrös tud lenni, hogy az ember az ügyeleten köt ki.”

Ellie Kolstakis épphogy elvesztette a szüzességét (21 évesen!), máris elérkezettnek látja az időt, hogy a „kurvás korszakába” lépjen. Legjobb barátnőivel elhatározzák, hogy a netes randik sztárjai lesznek, és lehetőleg annyi pasival fekszenek le, amennyivel csak idejük engedi. Ellie gyakornokként robotol egy népszerű női magazinnál, fizetés és elismerés nélkül, így valósággal bepánikol, amikor főnöknője felkéri, írjon blogot sikertelen egyéjszakásairól. Így kerül olvasók százezrei elé az egyik srác leszállópályára nyírt fanszőrzete, a másik romantikus orrvérzése vagy a „hogyan kell kizuhanni a hatvankilencezésből” tanácsadó rovat. Akkor ez most siker vagy világraszóló blamázs?

Ellie ekkor találkozik egy helyes „kivivel” (új-zélandi srác), akivel minden jól indul, egészen az ágyjelenetig. Vajon a valódi érzelmek negatívan hatnak az orgazmusra? Miért akarja a srác az egyéjszakás partnerét bemutatni a családjának? Vajon megbocsájtják-e a barátok Ellie árulását, és lesz-e valódi orgazmusa végre?

Radhika Sanghani bevállalósan humoros első regénye, a Virgin világszerte sikert aratott. A 21 évesen még szűz Ellie viccesebben aggódik, mint Carrie Bradshaw, és szókimondóbb, mint Bridget Jones. A folytatásból kiderül, hogy a szüzesség elvesztése korántsem akkora para, mint a kötöttségek nélküli szex.

A sorozat első részéről itt olvashatsz!

Renée Ahdieh: Harag ​& hajnal

A ​​véres kezű, ifjú uralkodó birodalmában minden hajnal szívszaggató bánattal köszönt egy újabb szerencsétlen családra. Kálid, Koraszán tizennyolc éves kalifája egy rémséges szörnyeteg. Minden éjszaka új feleséget vesz magához, amint azonban felvirrad a reggel, nyakára kötött selyemzsinórral kioltják a fiatal lány életét. Amikor a tizenhat esztendős Sahrazád legkedvesebb barátja is Kálid áldozatául esik, a lány kegyetlen bosszút esküszik, és önként vállalja a következő menyasszony sanyarú sorsát. Sahrazád feltett szándéka, hogy életben marad, sőt egyszer és mindenkorra véget vet a kalifa rémuralmának. Éjszakáról éjszakára sikerül bűvöletbe ejtenie Kálidot varázslatos történeteivel, s közben kiderül, hogy a férfi egészen más, mint amilyennek képzelte. A rettegett szörnyeteg valójában egy megkínzott szívű ifjú. Sahrazád beleszeret. Ráébred, hogy a látszat bizony gyakran csal a pompás márványpalotában. Elhatározza, hogy felderíti a sötét árnyak között rejlő titkokat, miközben mindvégig készen áll, érzelmei ellenére is, hogy kitöltse a bosszúját Kálidon a megannyi ellopott életért. Vajon győzedelmeskedhet szerelmük a mesékből és titkokból szőtt világban?

Karácsonyi Dalok!

Karácsonyi Dalok 

Magyar előadóktól

Edda - Akitől minden szép

Zámbó Jimmy - Szent Karácsony Éjjel

Demjén Ferenc - Legyen ünnep

Neoton Familia - Ha elmúlik karácsony

Piramis - Kívánj igazi ünnepet

Szandi - A Mikulás szánja

Zséda - A szürke patás

Josh feat. Jutta - Szép karácsony

Barbee - Hógömb

Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra - Ajándék

TNT - Fehér karácsony

Csondor Kata - Add tovább

Méhes Adrián - Szitál a hó

Király Viktor - Tárd ki a szíved

Külföldi előadóktól

Train - Shake up Christmas

Mariah Carey - All I Want For Christmas Is You

Celine Dion - So This Is Christmas

Cliff Richards - Christmas time Mistletoe and Wine

Cascada - Last Christmas

Dean Martin - Let it Snow!

"Have Yourself a Merry Little Christmas" by Frank Sinatra

Sarah Connor - Christmas In My Heart

Coldplay - Christmas Lights

The Drifters - White Christmas

Boldog karácsonyt ...

Áldott, békés karácsonyt kívánunk Mindenkinek!

Pihenjetek és olvassatok sokat 😊!

"Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van. Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes vagy említésre méltó, de mindig ott van: apák és fiúk, anyák és lányok, férjek és feleségek, barátnők és barátok, régi cimborák.”

(Igazából szerelem)

Jean-Yves Berthault: Mademoiselle ​S. szenvedélye

Költözéskor ​​egy párizsi ház pincéjében egy ócska láda fenekéről többtucatnyi, üres befőttesüvegek és régi újságpapírok közé rejtett levél kerül elő, ugyanazzal a kézírással és aláírással. A levelek megtalálója, a Brunei Szultanátus francia nagykövete többéves aprólékos munkával kötetet állít össze, amelyből egy nem mindennapi románc története bontakozik ki.

1929-ben egy jó házból való egyedülálló fiatal nő megismerkedik egy nős férfival. Kezdetét veszi egy két évig tartó szerelmi kaland, Simone életének legnagyobb, elemi ösztönök diktálta szenvedélye. A levelekben az ő hangját halljuk, ahogyan a kapcsolat különböző stációit kommentálja az első szadomazo együttlétektől kezdve az egyre fontosabbá váló kommunikációs játékokig. Izgató-borzongató hitelességgel bontakozik ki az olvasó előtt az a testi-lelki folyamat, amelynek során valósággal felcserélődnek a nemi szerepek, az eleinte alávetett, kiszolgáltatott nő lassan dominánssá válik a kapcsolatban. Simone a kor mércéjével mérve szégyentelen őszinteséggel, szókimondó bátorsággal vall arról, ahogyan a szeretője, az ő kis istene után vágyakozik, és bármi áron, minden módon megpróbálja a férfit magához láncolni, érzékien leírva akár megtörtént, akár elképzelt és vágyott, egyre szenvedélyesebb, egyre perverzebb szeretkezéseiket. Voltaképpen a testiség közös megélésének leírása és állandó tervezgetése e kordokumentumként is olvasható levélregény legfőbb témája.

Lenyűgöző erő van ezekben a megállíthatatlanul hömpölygő kitárulkozásokban, amelyek megmutatják, hogy a két világháború közötti, sokak által prűdnek gondolt korszakban milyen mély titkai lehettek egy párkapcsolatnak s milyen módon tudott róluk számot adni a bensőséges levelezés örök titkában bízva egy szerelmes nő.

Simone és Charles. Ez nem hangzik olyan jól, mint Anastasia és Christian, A szürke ötven árnyalatának angol kiadója mégis azonnal lecsapott a két francia szerető szenvedélyes levelezésére. E. L. James bestsellerével ellentétben ez a szöveg nem fikció: a leveleket egy bizonyos Simone írta nős szeretőjének a húszas évek végén.
A történet Simone szexuális ébredésével kezdődik, és ahogy fejlődik-alakul a kapcsolat, a levelek egyre szókimondóbbak és erotikusabbak. Simone minden határt átlép, minden tabut ledönt, hogy kedvére tegyen Charles-nak, hogy kielégítse a férfit, magyarázta az angol kiadó, William Heinemann a Guardiannek.

Ettől a könyvtől pirulni fog, aki olvassa! Istenem, hogy milyen gyönyörűségesen szabados, szemérmetlen, obszcén a hangvétele ennek a fiatal nőnek! Elle.

Minden idők legforróbb erotikus szövege Le Parisien.

Laura Morelli: A ​Gondolakészítő

A ​​tizenhatodik századi velencei gondolakészítő, Luca Vianello úgy érzi, az egész életét előre elrendezték. Apja már születésekor eldöntötte legidősebb fia sorsát, Luca a város egyik legismertebb gondolakészítő műhelyét hivatott megörökölni. Ám a fiú élete egy váratlan tragédia után különös fordulatot vesz, és elindul új utat keresni magának. Nem sokkal később egy antik gondola helyreállításán dolgozik, miközben titkon abban reménykedik, hogy sikerül szíve hölgyének kegyeibe férkőzni.
A GONDOLAKÉSZÍTŐ egy apa és fiú nehézségekkel és szeretettel teli kapcsolatán keresztül kelti életre a velencei hajóácsok művészetének évszázados hagyományait. A történelmi regények szerelmesei bizonyára élvezettel olvassák majd a hűen leírt korabeli velencei életről szóló elbeszélést és a gondolák készítésének csodálatos részleteit.

„Laura Morelli vagy páratlan ismerője Velencének és a gondoláknak, vagy olasz hajóács volt előző életében. Az ember a lapokat forgatva szinte érzi a frissen faragott fa illatát.”
– Publisher Weekly

„Velence örök kedvelőjeként nem tudom nem csodálni Laura Morelli tudását a városról, a korról, és a gondolakészítés részleteiről. Ez a történet bárkit magával ragad.”
– Frances Mayes, A Napsütötte Toszkána írónője

„Gyönyörűen kidolgozott, hihető karakterek, valódi helyszínek, hű korleírás. Elegáns és magával ragadó történet.”
– Publisher Weekly

„A gondolakészítő örököse hátat fordít sorsának, de új életre talál a reneszánsz kori Velencében. Újabb csodás regény a művészettörténész és író Morelli tollából.”
– Kirkus Indie Book of the Month

Sandra Regnier: Az ​elfek öröksége (Sárkányok gyermeke 1.)

Felicity Morgan nem pontosan az, akit az elfek megjövendölt megmentőjeként elképzelünk. Még csak tizennyolc éves, fogszabályozót visel, a divatos ruhák nem az ő világa, és mindig úgy fest, mint aki nem aludt eleget. Fay mégis különleges sorsra rendeltetett. Egy nap új tanuló érkezik Felicity iskolájába, aki messze a leghelyesebb srác Londonban. Ő Leander FitzMor. Vonzó megjelenésével, kedvességével és megnyerő személyiségével mindenkit az ujja közé csavar. Felicity távol marad a fiút ostromló lányok csapatától, de Leandert mégsem tudja kizárni az életéből. Mert bár az iskola legnépszerűbb diákjai sorban állnak Lee barátságáért, a fiú mégis folyton Felicity társaságát keresi. Ahogy telik az idő, Fay egyre több furcsaságot tapasztal, és úgy tűnik, hogy Lee is titkol valamit. A lány egyre biztosabb benne, hogy valami nem stimmel, de erről csak akkor bizonyosodik meg, mikor Leevel váratlanul visszautaznak az időben..

Anne L. Green: Elvesztett ​jövő (Eltitkolt múlt 0,5)

ELVESZTETT JÖVŐ (ELTITKOLT MÚLT – A SZÖKÉS) – AZ ÁLMOK MELYKET NEM ÉLHETTEM MEG 

Miranda Conti Olaszország egyik legsikeresebb fiatal zongoraművésze, aki virágzó jövő előtt áll. Boldog, harmonikus élete egy napon a feje tetejére áll. Minden, amiért megküzdött, egy családi drámát követően semmivé foszlik. Ármány, árulás áldozatává válik és egyik pillanatról a másikra a pokol fenekén találja magát egy néhány hónapos csecsemővel a karján. Menekülnie kell. Élete nem lesz más, mint harc a túlélésért. Senkire sem számíthat, senkiben sem bízhat…
Anne L. Green a nagy sikerű Eltitkolt múlt előzményeként – olvasói kérésére – megírta a főhősnő izgalmas szökésének történetét.

John Green: Katherine ​a köbön

Tizedik ​​Katherine csak azt akarta, hogy barátok legyenek. 
Tizennyolcadik Katherine e-mailben rúgta ki. 
K-19 összetörte a szívét. 
Colin Singleton kizárólag Katherine nevű csajokra bukik. És ha sikerül összejönnie valamelyik Katherine-nel, akkor Colin előbb-utóbb lapátra kerül. Hogy egészen pontosak legyünk, eddig tizenkilenc alkalommal. 
Colin, az anagrammakedvelő, elkeseredett gyermektehetség tízezer dollárral a zsebében, egy vérszomjas vaddisznóval a nyomában és az anyósülésen túlsúlyos, Judy bírónő-rajongó barátjával kalandos útra indul, de egyetlen Katherine sem bukkan fel a láthatáron. Colin elhatározza, hogy megalkotja az Alapvető Katherine előreláthatósági elméletet, amely reményei szerint bármely Kirúgott számára képes megjósolni bármely kapcsolat kimenetelét, és ezáltal talán visszaszerezheti a lányt. 
Az Alaska nyomában szerzőjének árnyalt humorú regényében szó esik még szerelemről, barátságról és egy halott osztrák-magyar trónörökösről is. 
John Greent a házassága előtt tizenháromszor rúgták ki. De Katherine nevű lány egyszer sem.

Elizabeth Hoyt: A ​sötétség hercege (Maiden Lane 6.)

Maximus ​​Batten tizennégy évesen válik Wakefield hercegévé, miután szüleit egy rablás során kegyetlenül meggyilkolják. A férfi azóta járja St. Giles utcáit, és harcol a bűn ellen; reménykedve, hogy egyszer bosszút állhat. Egy sötét éjjel két hölgy segítségére siet, kimenekítve őket az erőszakoskodók karmai közül, amikor elkapja az egyik nő bátor, meg nem alkuvó pillantását. Mi lakozhat a szelíd vonások, az egyszerű, barna ruha mögött, ha a nő tekintete ennyire beszédesen erőt sugárzó?
Artemis Greaves úgy érzi, a sorsa gúzsba köti: társalkodónőként mosolyog, végszavaz, támogat és segít, de rendre csak a második, a harmadik vagy a leghátsó sorból. Mindig a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Mindennek ellenére Artemis független nő, aki képes magához édesgetni egy herceg kutyáit; hölgyhöz nem illő módon, cipőit levetve hajnali sétát tenni a herceg birtokán… és megzsarolni a férfit. Egy herceget, a St. Giles-i kísértetet. Egy dologgal azonban nem számol, hogy a köztük fellobbanó szenvedély fenekestül felforgathatja mindkettejük életét…

Elizabeth Hoyt könyve két olyan ember szerelméről szól, akiknek gyerekkoruk óta óriási felelősség nyomja a vállát; óvatosak, valódi arcukat harcos természetük mögé rejtik. Képesek-e arra, hogy az álarcukat levetve megmutassák a másiknak valódi lényüket, kivívva ezzel a maguk és egymás boldogságát?

A sorozat eddigi részeiről itt olvashatsz!

Marian Keyes: A ​nő, aki ellopta az életemet

Stella ​​Sweeney, a dublini édesanya egy nap az autóban ülve elhatározza, hogy megpróbál jót cselekedni. A jó cselekedet karambolhoz vezet, ami egy csapásra megváltoztatja Stella életét.
Megismerkedik ugyanis egy férfival, aki elkéri a telefonszámát (mint kiderül, a biztosítás miatt). De nem baj. Stella egyébként sem csípi annyira a fickót (aki totálkárosra törte az autóját a Range Roverével).
Ám ebből a talákozásból szárba szökken valami, aminek köszönhetően Stella sokezer mérföldnyire repül a régi életétől, hétköznapi nőből szupersztárrá változik, a családja pedig darabokra hullik.
Lehetséges volna, hogy mindez egyetlen, meggondolatlanul véghez vitt jó cselekedetnek köszönhető? Vajon a végzet vagy a karma műve, hogy Stella megismerkedik Mr. Range Roverrel? Hálásnak kellene lennie, vagy tombolnia kéne dühében?
Stella Sweeney, a dublini háziasszony életében először karnyújtásnyira áll az igazi, valódi, hús-vér boldogságtól. De vajon készen áll-e arra, hogy utána nyúljon, és megszerezze magának?

„Elbűvölő szereplők, mesés történetszövés, borotvaéles párbeszéd. Marian Keyes igazi zseni!” Daily Mail

„Briliáns, szokatlan, bátor, szexi könyv!” Jojo Moyes

„Éles, szókimondó és rettentő vicces.” Sunday Times

Louise Jensen: A ​nővér

Grace teljesen megváltozott a legjobb barátnője, Charlie halála óta. Kísértik az utolsó találkozásukkor mondott szavai, s miközben a válaszokat keresi, kinyitja Charlie régi emlékdobozát. Bizony sok mindent nem tudott a legközelebbi barátnőjéről

Amikor kutatni kezd a lány édesapja után, jelentkezik nála Anna, aki azt állítja, hogy Charlie testvére. Grace számára ez olyan, mintha új családtagra lelne, és Anna csakhamar fölöttébb otthonosan érzi magát Grace és a barátja, Dan házában.

Valami azonban nem stimmel. Eltűnnek dolgok, Dan furán viselkedik, Grace pedig biztos benne, hogy követik. Mindez csak az ő elméjének a szüleménye, vagy szörnyű veszélyben van, ahogy egyre közelebb kerül az igazság felderítéséhez Charlie-val és Dannel kapcsolatban?

Semmit nem tehetett volna, hogy megmentse Charlie-t… Vagy mégis?

Vélemény #35+36+37+38+39+40+41

Gail Carriger
Soulles - Lélektelen (Napernyő Protektorátus 1.)

Alexia ​​Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. 

Elsősorban azért, mert nincs lelke. 

Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. 

De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. 

Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? 
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?

Első résznek nem is annyira vészes, ez a könyv, ami miatt én egyébként csak félve mertem neki kezdeni. Valami mindig visszatartott, de hogy mi azt nem tudnám megmondani. De aztán amikor a barátnőm már egy jó ideje ajánlgatta nekem, végül úgy döntöttem, hogy üsse kő. Nem bánom, hogy elolvastam. Mert tetszett. Bár nem teljesen. Volt amit keveselltem. Volt amit sokalltam, vagy inkább adott részeknél/jellem s hely leírásoknál szívesebben átugrottam volna, csak hogy tudjam a folytatást, Nekem annyira nem jött át ez a nyomozás feeling… Egy olyan karakternél, mint amilyennek Alexia-t volt alkalmam egy kicsit megismerni, azért több, hogy is nevezzem?! – kotnyeleskedést vártam volna el. Több borsó törést a gróf orra alá.
De ettől eltekintve, én is úgy vélem, hogy az írónőnek azért az urban fantasyt a steampunkot és a viktoriánus kort sikerült annyira megfognia, s megragadni, hogy az tetszetős legyen.
Ezzel a 'lélekszipoly' változatossággal, valami újat, egyénit sikerült összehoznia a vámpírok és vérfarkasok világában, amit elénk tárt. Ami nekem különösen tetszett is.

S bár reménykedtem abban, hogy a végére a szívembe férkőzik majd Lord Maccon, de sajnos ez nem így történt. Nem mintha utálnám, sőt egyelőre most még csak azt tudnám mondani rá, hogy kedvelem a karakterét, s csak remélni tudom, hogy a folytatásban eléri nálam azt a szintet, hogy esetleg bele is zúgjak.

Alexia is még csak egy kedvelt karakter nálam, hiába bátor, kotnyeles és makacs. De valami még nála is hiányzik nekem… de hátha ő is hasonlóképp mint a Conall, közelebb érződik majd a folytatásban.

Viszont együtt, kettejük párosát valamennyivel sokkal közelebb éreztem magamhoz…

És hogy kedvenc mellékszereplőkről se feledkezzek meg, mert bizony vannak. Ketten is. Lord Akeldama, aki vámpír mivoltaként egész különc karakter, aki már az elején elnyerte a kedvenc mellékszereplők címét ebben a könyvben. Kíváncsian várom az újabb jeleneteit a folytatásban, mert egy ilyen különc, de színes, vicces és igaz barát, mint amilyen ő is, kell hogy olvashassak, mert kihagyhatatlan egy karakter. Én úgy vélem. Akárcsak Lyall professzor is, aki bár mondhatni, hogy szöges ellentéte Akeldama-nak, azért ő is ugyanolyan kulcsfontosságú szerepet tölt be mint a történet, mint a magam egyik kedvenc karakterének szerepébe, mint maga a két főszereplő, Alexia és Maccon. :)

Hamarosan rá is vetem magam a folytatásra, e rész után, már nem kétséges, hogy olvasni fogom majd. :)

Anne L. Green

A remény hajnala

Amy Avenst Tennessee egyik nyugodt kisvárosából San Francisco zajos forgatagáig űzi zaklatásával egy férfi. Itt kezd új életet: karriert építeni, tanulni és felejteni szeretne.

Jelentkezik álmai cégéhez, de már az állásinterjún szembesül leendő főnöke, Matthew Johnson arrogáns és kiállhatatlan stílusával. Amy úgy dönt, felveszi a kesztyűt, így már az első nap elkezdődik a harc kettejük között. A folyamatos csipkelődések, szurkálódások ellenére vonzalom ébred bennük egymás iránt, amelyet megkísérelnek elnyomni.

A sors is újra meg újra próbák elé állítja őket. Mindkettejük múltja tele van fájdalmas sebekkel, s Matt képtelen megbocsátani önmagának.

Amy hajthatatlan, de vajon a szerelme megadhatja-e a feloldozást Mattnek, hogy végül egymásra találhassanak?
És a múlt engedi-e a felejtést?

Az 'Eltitkolt múlt'-hoz képest, nekem Amy és Matt története sokkal jobban tetszett. Kifejezetten tetszett, hogy a főnök vs. alkalmazott között szőtt viszonyt, kapcsolatot ennyire élvezhetőre írta meg, ahogyan azt volt alkalmam olvasni. 

S kimondottan örültem annak, hogy Matt itt még az a zárkózott, makacs ember. Persze Alexék történetében is az volt, de itt azért mégis másabb volt. Jó volt megismerni őt, ahogyan Amy-t is. Akit végtelenül megkedveltem. Ezek ketten, jól az emberükre találtak a másikban. :)

Igaz az olvasása során felmerült bennem az a kérdés, hogy nem lehet e, hogy előbb ezt kellett volna elolvasnom, és nem az Eltitkolt múltat… de rájöttem a végére, hogy egyáltalán nem bántam meg ezt így. Nekem így volt ez jó.
Őszintén szólva, Amy és Matt párosát jobban is bírtam, ebben meg egyenesen szerettem.

Tetszett, hogy egy kivételével, egyébként több közhelyiséget, sablonosságot a főnök-asszisztens kapcsolatba nem vitt bele Anne. És nem rögvest egyenesen csapott bele a lecsóba, azaz boronálta össze őket. Ha nem szépen lassan, fokozatosan. És bár nem szeretem, ha egy könyvben több hónapnyi ugrás szerűséggel találom szembe magam az egyik pillanatról a másikra, és utána csak mesélést kapok arról, hogy mi történt ez idő alatt. De ebben ez a hat hónapos ugrás, kifejezetten tetszett, s értelmet is adott, s nyert is nekem. :)

De ami miatt még sem tudtam a moly-on megadni az 5 csillagot, az két ok miatt miatt van.

Az első, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem éreztem át a könyvön, hogy ez az első könyve ami meg jelent Anne-nek. S bár nekem maga a történet menete és szála jobban megfogott mint a harmadik könyvének, mégis éreztem rajta a kidolgozottság hiányát, főleg meg a végén – és persze a közepénél is éreztem azt, hogy az egyik csőbőrből a másikba került hirtelen a történet eseményessége. Nem éreztem azt, hogy lett volna egy nyugis – pihisebb rész, jelenet. Mondjuk ezt a közepe felé éreztem meg a végén.
A másik, pedig az amit Matt Mandyvel tett, csak hogy még inkább elűzze magától Amy-t. Oké, hogy bevált végül is a terve. De nekem ez annyira nem tetszett benne… s ha őszinte akarok lenni, akkor ez helyett mást is biztos kitudott volna találni Anne. De ez, valóban közhelyesnek és sablonosnak tűnt ez a jelenet nekem… :/ :(

De ettől eltekintve, nekem tetszett ez a könyv. S ez miatt, tuti, hogy adok még egy esélyt a harmadik könyvnek, miképp, hogy majd azt újra olvasom majd. :))))

Delphine de Vigan

No és Én

Lou ​​tizenhárom éves, látszólag mindene van, szülei, szobája, számítógépe. 
Lou intellektuálisan koraérett, két osztállyal előrébb jár, mint kortársai. Lou álmodozó, nehezére esik megszólalni mások elôtt, és a cipőfűzője is mindig lóg.

No tizennyolc éves, senkije és semmije nincs, csak egy zötyögős kerekes bőröndje.
No bizalmatlan, vad, keserű.
No az utcán él. Hajléktalan.

Lucas tizenhét éves, az osztályban túlkoros, már kétszer bukott.
Lucas vagány, pimasz, szép, minden lány odavan érte.
Lucas egyedül lakik egy ötszobás, fényűző párizsi lakásban.
Három különböző módon magára hagyott fiatal, akinek a sorsa összekapcsolódik.

Szembeszállhat-e három tizenéves a világgal, a társadalmi realitásokkal?
Vagy minden próbálkozás hiábavaló, úgyis mindig a könyörtelen valóságé az utolsó szó? 

Ez az a könyv, amely minden évben arra kényszerít, hogy legalább egyszer, de biztos, hogy újra olvassam.
Ami valóban anbak a kesernyés kivitelezésével és egyben szívmelengetős érzett érzésével vált ki nálam sikeresen minden eggyes adandó alkalommal az író.
Maga az a szál, az a téma amit megragadott és ahogyan azt levezette nekünk Lou szemszögében… Engem letaglózott, s ki ia facsart kissé érzelmileg, most is.

De ami miatt még mai is csak négy és fél csillagot adtam a könyvre, az Lou szülei miatt volt. :$ :-/
De továbbra is az egyik olyan könyv ez nekem, amelyet újra és újra olvasok majd, eztán is….

Amanda Quick

Menyasszonyt bérelnék

St. ​​Merryn grófjának nőre van szüksége. Szándékai merőben gyakorlatiasak – egy értelmes és elfogadható külsejű hölgyet keres, akivel néhány hétig mint jegyesével jelenhetne meg az előkelő társaság rendezvényein. A megoldás egyszerűnek tűnik: csak fel kell fogadnia egy társalkodónőt, aki busás díjazás ellenében bizonyára szívesen eljátssza majd a menyasszony szerepét. 

Csakhogy a megfelelő jelöltre rátalálni sokkal nehezebb, mint gondolta. Már le is mondana tervéről, amikor a sors összehozza az igen határozott fellépésű és talpraesett Eleonora Lodge-dzsal. 

Mivel a lány szorult anyagi helyzetében éppen társalkodónői állást keres, elfogadja a gróf ajánlatát. 

Ám hamar megtapasztalja, hogy a férfi Rain Street-i otthonában igen különös dolgok történnek, munkaadója bizony rejteget néhány veszedelmes titkot a világ elől. De Eleonorát kemény fából faragták, nem szalad el a veszélyes kalandok elől: rövid idő alatt igazi társává válik a férfinak nagybátyja gyilkosának felkutatásában. 

És a közös nyomozás során St. Merryn grófja is rájön valamire: bizony, létezik ezen a földön olyan nő, aki még az ő józan és gyakorlatias szívében is képes vad szenvedélyeket ébreszteni.

Imádtam!!! Quick-től az eddig olvasott könyvei közül, nálam eddig ez viszi a legmagasabban a pálmát. :-)

Amanda eme könyvénél sem szűkölködött az izgalmakkal, a rejtélyekkel/titkokkal, ahogyan a humoros szenvedélyes pillanatokkal. Aminek én csak örülni tudok. :-)

A karakterek pedig, legyenek azok pozitív avagy negatív szereppel felruházva, egytől -egyik nagyon jól lettek belekalkulálva ebbe a könyvbe.
Különösen Arthur és Elenora. Akik remek párost alkottak. Avagy a mellékszereplők Bennett és Margeret, akiket a szívembe sikerült zárni. Vagy akár maga a rossz fiú…akinek egészen a végéig rejtve volt a kiléte… Ami külön tetszett nekem. Örültem, hogy a kilétére csak a végén derült fény, mert így csak még izgalmasabbá vált számomra a történet. :-)

Garantált, hogy újra olvasós lesz. ;-) :-)

Amanda Quick

Különös kérő

„Esküszöm, St. Ives, hogy még soha nem volt olyan komisz alkalmazottam, mint maga. Csupa zűrzavar minden, amihez nyúl. De válaszolok a kérdésére: maga tetszik nekem.” 

A vonzó és okos Charlotte Arkendale bizonyos abban, hogy érti a dolgát. Házasságkötési ügyekben tapasztalt tanácsadó: csalhatatlannak számít annak eldöntésében, hogy ki a megfelelő kérő és ki nem az. 

Hanem Mr. Ives rejtélyén sehogy sem tud eligazodni… A széles vállú égő tekintetű, tudományokért rajongó férfi titkárnak jelenkezik Charlotte-nál. Vajon mi a terve? Talán, hogy közelebb férkőzzön a gyönyörű és elérhetetlen Charlotte-hoz? Vagy Charlotte egyik ügyfelének különös halála keltette fel a figyelmét? 

Ismételten csak egy újabb remek művet olvashattam Quick-től, aminek én csak örülni tudok. Ameddig ez így is megy, nekem az csak külön boldogság.

Téveszthetetlen a stílusa az írónőnek, amit ebben a kötetben is szintúgy megmutatott.
Szerethető történet, szerethető fordulatokkal – még a rosszakat is szerettem –, és persze szerethető karakterekkel.
Rendkívülien tettszett benne az, hogy most a férfi karaktert nem úgy ábrázolta, írta le, mint akiért minden nő oda van, és aki bármelyik nőt megkaphatná, ha csak szeretné.
Hanem egy olyan férfi karakterként, aki kicsit különc, akit inkább elkerülnek – amit ő nem is bán –, mivel hogy őt leginkább a kémia tudomány foglalkoztatja. És bár nem szeretem a kémiát, de azt kell, hogy mondjam, egy párszor, őszintén csak ámultam én is azon, nem csak Charlotte, hogy mikre nem volt képes ezáltal Baxter, ezzel a kémiai tudományosságával. :) És az, hogy Charlotte odafigyelt rá, sőt mi több felnézett rá ezért, csak még inkább összehozta őket, ahogyan a közös nyomozás is, amely nagy főszerepet játszott a történetben. :)

És imádtam, hogy bár tudtam az idegen kilétét már az elejéből sejtvén, mégis tudott vele kapcsolatosan meglepetést okozni nekem Quick, ami miatt + ráadásként lett meg az a bizonyos 5 csillagocska. :)

Három szóval: Imádtam, ezt is! :)

Lainey Reese

Asztal három főre

Két falatot harapott a Nagy Almából. 

Riley Ramirez tudta, az egész élete megváltozik, amikor New Yorkba költözik. Arra azonban nem számított, hogy már a városban töltött első éjszakáján bekövetkezik. Első látásra őrjítő vonzalmat érez egy éjszakai klub tulajdonosa, Kincade Marshall iránt, ami a másik fél részéről is azonnali viszonzásra talál. Amikor rájön,  hogy a férfi, aki ízig-vérig dom, teljes megadást vár el tőle, még akkor is, ha arról van szó, hogy behódoljon a legjobb barátjának, Trevor Weelingtonnak, készségesen, sőt buzgón veti bele magát a szexuális kalandozásba. 

Cade és Trevor a barátságuk kezdete óta megosztottak mindent, beleértve a nőket is. Most viszont egyetlen Riley-val töltött éjszaka elegendő, és rájönnek, ő álmaik hölgye. Teljes érzéki fegyvertárukat bevetik, hogy meggyőzzék, többről van szó holmi alkalmi kalandnál.

Alighogy Cade és Trevor Riley-ra irányítja a figyelmét, valaki a tudtukon kívül támadást intéz a törékeny kapcsolat ellen, és mire rájönnek, már majdnem késő. Az illető célja Riley halála. A barátok, akik az „igazi” megtartásáért harcoltak, hirtelen kénytelenek a nő életéért küzdeni.

Én ezt már én korábban olvastam már, és ahogyan akkor is, most is ugyanúgy megfogott. Ugyanúgy olvastatta magát. Ugyanúgy lekötött, és ugyanúgy a rabjává tett.
Ma reggel jutott egyébként az eszembe ez a könyv, vagyis a tartalma… hogy igen, van ilyen könyv… s olvastam is már, csak hirtelenjében a címe nem jutott az eszembe, de aztán kutakodtam kicsit, s az eszembe jutott, majd megkerestem s újra kézbe vettem… és persze, hogy újra megint elolvastam.

Bár alapjáraton véve is az én szívem leginkább ebben a műfajban az olyan könyvekért van oda, amelyben csak egy fő férfi karakter (domináns) van, s nem kettő… De ebben különösen imádtam, hogy kettő volt. Mind a két férfi főkarakter elrabolta a szívemet.
Lehet, hogy mocskos… lehet, hogy kissé… khm… pornó feeling-et avanzsál, mutat be… de ha belekukkantunk a háttérbe, amit rejt is ez a könyv, könnyen azon kaphassuk magunkat észre, hogy ez a két férfi nem csak egyszerre osztozkodnak egy nőn… de tudják is őket értékelni, s meg is becsülni… És szívből szeretni, ahogyan Riley-t is.

Imádtam, hogy számukra elsősorban Riley kívánságai, vágyainak beteljesülése volt az első. És, hogy bármit megtettek volna érte.
És az, hogy Riley pedig egyformán elfogadta az ő életstílusukat, s egyformán szerette is mind a két férfit… nos, ez nálam hatalmasat dobott a történet színvonalán.
Az ő hámosuk, és az ő szerelmük az erotikus BDSM-es jelenetekkel, nálam abszolút megérte azt az 5 csillagot, amely mellé persze társult az is, hogy a végén beleszőtt Lainey egy kis krimi szálat is, amely csak még inkább dobott nekem a történeten. :)

Marie Desplechin

Sehogy se jó! (Totál Titkos Naplóm 1.)

„Február ​​12. – Tíz másodperc. Ennyi sem kell, hogy az ember tönkretegye az életét. Ha valaki, akkor én tudom. Egy perce sincs, hogy megtörtént. Épp odaértem a lépcsőházunk bejárati ajtajához – egyik kezemben egy átlagos bagettel, a másikban némi apróval –, amikor a semmiből egyszer csak ott termett előttem a Névtelen Szépfiú. Alig öt centiméter választott el bennünket egymástól (ő épp elhagyni készült az épületet, én pedig belépni az ajtón, úgyhogy majdnem össze is koccant a homlokunk). Igéző szemével derűs pillantást vetett rám, mire én lesütöttem az enyémet a tekintetem, mondhatni, a föld alá hatolt, jó mélyre, valahová a csatornarendszer és a gázvezeték közé. Egyszer csak barátságos hang csendült az esti levegőben: – Nahát! Aurore! Jól vagy? – Vagy ezer évig álltam ott tátott szájjal, mire nagy nehezen erőt vettem magamon, és a képébe üvöltöttem: – Vuá! Köci! – Igen. Szó szerint ez hagyta el a számat.” 

Egy kamaszlány viszontagságai, kesergései, kalandjai. Csípős, szúrós, maró. Fergeteges.

Ahogyan a cím is ábrázolja, a főszereplőnek Aurorának semmi sem volt éppen sehogy se jó. Mindig volt valami, amiből kiábrándult. De lényegében véve teljesen egy átlagos lány. Aki az egyik pillanatban fülig szerelmes tud lenni, a másikban meg kiábrándul az illetőből. Az egyik pillanatban próbálkozik valamivel, mint pl. hogy felkeltse a családja figyelmét, s érdeklődését, a másikban meg inkább hagyja őket a fenébe. A harmadik pillanatban próbálkozik csak a tanulással, de utána feladja és visszaesik arra a szintre, amelyben megismerhettük a könyv elején.
Feltehetően észre lehet venni, hogy ez egy kezdő lány naplója – Aurorára gondolva –, amivel ő is tisztában van, hogy amiről ír nem feltehető legesen égbe menő, hosszú sztorizgatásokról van szó. Ahogyan abban is tisztában van, hogy ő ezt csak azért írja, hogy elüsse valamivel az időt. Még akkor is, ha csak annyit ír, hogy semmi…
A családja érdektelensége időnként helytelen fejcsóválást váltott ki belőlem. Mert szinte szó szerint, bármivel is próbálkozott Aurora, nem igazán hatotta meg őket… mintha, tényleg csak egy felesleges kolonc lenne a nyakukon, és csak a család legkisebb és egyben legokosabb gyereke érdekelnék őket…
A nagyszülők olyan semmilyen karakterek voltak számomra… bár a nagyi próbálkozott, de valahogy azt nem éreztem igazinak.

A barátnőkről meg, nos… borzasztóan örülök neki, hogy az én barátnőim nem ilyenek. S hogy nem is voltak ilyenek se, a régiek se. Ennyire, kissé érdektelenek. Leginkább csak önmagukkal törődőek, mint pl. Lola…
Samira meg olyan, hol meleg, hol hideg, s hol megint meleg szintet vivő vonalat húzott nálam be… De a két barátnő közül, egy-két fokkal őt gondolnám az igazibb barátnőnek, mintsem Lolát… Bár, bármi megtörténhet a folytatásban. 

Marie Desplechin

Minden az agyamra megy! (Totál Titkos Naplóm 2.)

„– Még soha életemben nem hallottam rosszabb, unalmasabb és ártalmasabb zenét attól, amit a bandáddal játszotok. 
Mire Areski összeroskad, és a hasát fogva fetrengeni kezd a homokban. Pont, mint a Ryan közlegény megmentésében. Talán épp itt, a parton fog kipurcanni. Aztán mikor már eltökélem, hogy egy rúgással megszabadítom a szenvedéseitől, nagy bánatomra Samira és Hélène félbeszakítanak. Arcukon enyhe irigység tükröződik, amint éppen felénk tartanak. 
– Ti meg miről dumáltok? – faggatózik Samira. – Úgy fest, jól mulattok. 
Areski feláll, megtörli a szemét és rám bök az ujjával. 
–Miatta van! – nyöszörgi. – Halálra röhögöm magam, annyira vicces a csaj. 
Klassz. Szereztem egy új, mazochista barátot. Totál bámulatba ejtem. Odáig van értem, nem kérdés." 

Egy kamaszlány viszontagságai, kesergései, kalandjai. Csípős, szúrós, maró.

Aurora megint csak hozta a formáját. Szinte magam előtt láttam, az egész könyv/naplót, ahogy megelevenedik. Azért annak örültem, hogy Ancelin segítségével, egyre jobb lett matekból, ahogyan annak is, hogy végül a Londoni kiránduláson, összebarátkozott az 'új osztálytársaival'. :)
A nagyszülőket sikerült megkedvelnem, s kicsit meg is szeretnem őket. Kicsit furák, kicsit hóbortos a nagyi, de egyáltalán nem zavart. Főleg, meg hogy egy épp eszű, normális karaktert nem tartalmazott ez a kötet se. :D
A szülőkről továbbra is fenntartom a véleményemet, amit az elsőben reagáltam rájuk. És ugyanígy lettem a barátnőkkel is, Lola-val és Samira-val is. Az utóbbi, nagy csalódás volt számomra. Több reményt fűztem ahhoz, hogy vele Aurora jobban kifog jönni, s tán, hogy igaz barátnő lesz belőle… Sokszor csak meresztettem a szememet a reakcióján… főleg meg akkor amikor még ő volt kissé berágva valamiért Aurorára… Akárcsak Lola…

Már csak Areski-ben bíztamm (aki bár, tényleg néha váratlan pillanatokban neveti el magát, mégis tudtam rajta nevetni, hogy olyankor nevet, amikor épp semmi vicces nem történt :D ), hogy általa végre Aurora is rálel az igazi önmagára, arra a lányra, aki végül boldog, 'elégedett' befejezést kap. :)

Marie Desplechin

Vigyázz, kész, elmebaj! (Totál Titkos Naplóm 3.)

Areski kitalálta, mi legyen a banda neve: Hófehérke és a hét törpe. Nem mintha nem tetszene Hófehérke szerepe, de a fiúk mindössze öten vannak, úgyhogy véleményem szerint ezt kár is tovább ragozni. Csakhogy Areski szerint ez pont olyan, mint a három testőr esete. Pont ez benne a poén. A poén? 
– Gőzöm sincs, miről beszélsz. 
– Hát a három testőrről. 
– Mi van velük? 
– Csak az, hogy igaziból négyen voltak. 
– Honnan tudod? 
– Te nem olvastad a könyvet? 
– Miféle könyvet? 
– Hát A három testőr-t? 
– Ez a címe? 
– Igen, ez a címe. Mi más lenne? 
– Nem is tudom… mondjuk a szerzők neve? 
Tele van már a púpom a sok könyvvel, amit nem ismerek. 
Areski fetrengett a röhögéstől. A többi törpének is elmesélte a történteket, szép sorjában, ahogy megérkeztek a bányából, és persze az összes remekül szórakozott rajta.

Pár aprócska negativitástól eltérve – a könyv részéről –, erre az utolsó, befejező részére, mégis megadtam azt az 5 csillagot, amit az első két résznél nem tettem meg.
Terjedelmesebb volt az egész könyv/napló maga, az első kettőhöz mérve. Aurora többet írt le a naplójába most ebben a könyvben. Több olyan részről, jelenetről adott leírást, amely által teljes más megvilágításba kerültek a körülötte lévők. Jó érzés volt végre, a szülők olyan érzékeny, s figyelmes oldalát is látni, amit az első két részből hiányoltam. Örültem, hogy valamelyest bár nem teljesen, de mégis most odafigyeltek Aurora-ra. S, hogy annak, hogy szeretik, s fontos nekik, a jelét is adták… bár fura módon… De mégis, jó volt arról olvasni, hogy nem csak a család legokosabb és a legtöbb dologban jól teljesítő lánykája van mindig a központban, hanem most itt azért Aurora-nak is kijutott végre az a szerep, hogy rá is felfigyeltek a szülők.
Aurora nővérét, ebben a kötetben most jobban bírtam. Ami erősen annak tudható be, hogy anya lett. Nem hiába szokták azt mondani, hogy az anyaság a legtöbb esetben, a pozitív oldalára tudja változtatni egyes embereket, s hogy komolyabbá is tegye. :)

Hát a barátnőkről… nos… bár hiába többször bukkant fel most ebben a kötetben Lola… továbbra se lopta be magát a szívembe… Legtöbbször, az volt róla a véleményem, hogy kicsit inkább rossz hatással van Aurora-ra… s őszintén szólva, párszor idegesített is a karaktere… Ez utóbbit, hasonlóan éreztem Samira-nál is… :(

S a barátokról röviden… ugyanis Areskinak köszönhetően, meg az új osztálynak köszönhetően, sikerült további barátokra is szert tennie, akiket már sokkal inkább sikerült megkedvelnem.
De leginkább David-et és Tom-ot, akivel Aurora egy együttesbe került, Areski-val és még két másik sráccal.
Őszintén, Areski-t hol szerettem, hol utáltam ebben a részben… :)

S végül Aurora-ról is pár szót… A harmadik és egyben befejező részre, sikerült elérnie azt, hogy ne csak megkedveljem, de meg is szeressem a karakterét. Jobban élveztem a humorát, s a kedveskedésekre való reagálását, és azt, ahogyan a keresztlányával, a kis Rosette-el bánt. :)
Megvallom, hogy sokáig azt hittem, hogy majd Tom-mal fog összejönni… legalábbis a jelek szerint… de azt, hogy végül David-del jött össze, nos TOTÁL megdöbbentett. De végül elfogadtam ezt, mert TOTÁL aranyos párost alkottak a végére. :)

Tizenéveseknek ajánlom nagyon, azzal a hozzáfűzéssel, hogy bár nem egy SzJG, s nem is egy Hűvösvölgyi suli, de mégis a második könyvtől, a harmadik kötetig egyáltalán nem fogja megbánni, ha elolvassa ezt a sorozatot.
De ugyanígy mindenki másnak is ajánlom. Ugyanis más nem, egy kis nosztalgia kedvéért. :)

R. Kelényi Angelika

Szulejmán és a magyar udvarhölgy (Szulejmán és a magyar udvarhölgy 1.)

Izgalom ​​és romantika Szulejmán udvarában. 

Szulejmán 1541. augusztus 29-én elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz, amikor uralkodói utasítására ő kíséri a gyermek János Zsigmond királyt a szultán táborába. 

A húszéves Illésházy Anna csak külsőleg tűnik egyszerű nemes lánynak, valójában egy különleges udvarhölgy, rendkívüli tudással és kemény feladattal, mellyel Izabella királyné és a király gyámja, a furfangos diplomáciai zseni, Fráter György bízta meg. Mindent megtesz, hogy maradéktalanul teljesítse a megbízatását, ezért kalandos úton beépül a szultán háremébe. 

A bátor magyar lányt nap mint nap új feladatok elé állítja a sors, és döntenie kell, hogy a rá rótt kötelesség, vagy az igazság és a szerelme fontosabb-e számára. 

A Szulejmán és a magyar udvarhölgy R. Kelényi Angelika első történelmi eseményeken alapuló romantikus kalandregénye. Hazugság, gyilkosságok, nőrablás, intrika és halálos szerelem a török félhold árnyékában, a magyar történelem vérzivataros időszakában.

Előfordult már veletek az, hogy amikor elsőnek szembe találkoztok egy olyan könyvvel, amelyre ti azt mondjátok, hogy: Oké. Lehet, hogy másnak ez a műfaj, stílus tetszik, s biztos, hogy is, hogy elfogja majd olvasni, de ti meg nem éreztek rá kényszert? Még azután se, hogy belebotlasz itt, ott, amott?! Legyen az szó egy könyves boltban, egy könyvtárban vagy akár valamelyik netes oldalon?! De ti inkább tovább mentek, avagy tekertek… S mind ezt odáig művelitek, mígnem egyszer csak valamilyen különös csoda folytán, ennek az éppen adott könyvnek a címe, vagy akár maga csak a borítója annyira magához vonz titeket, hogy nem tudjátok ott hagyni, hanem inkább magatokhoz veszitek, majd a kölcsönzés vagy fizetés után pedig hazaviszitek magatokkal, s belekezdtek az olvasásába?!

Mert velem ez volt a helyzet ennél a könyvnél.
Nem akartam én ezt elolvasni. Azért nem mert, engem ez a Szulejmános téma soha nem izgatott, s nem is érdekelt. De amikor legutóbb belebotlottam ebbe a könyvbe, egyes egyedül a borító volt az, ami, amely miután megfogott, nem akart elereszteni. Oké, valószínűleg más egy átlagos, tegyük, fel szépnek titulálja, de engem különösen az a két szempár fogott meg. Mintha a borító lévő női szempár babonázott volna meg… ami elég furán is hangozhat. De tényleg ez fordult elő velem.
S akárki is alkotta meg ezt a borítót, ezzel a szempárral… minden elismerésem neki. Könnyborítón, ha eddig egyszer vagy kétszer, ha megfogott volna a rajta lévő tekintet, szempár… S most már ez is köztük van az biztos.

Na de, hogy rátérjek a könyv tartalmára is…

Azt már említettem is fent az előbb, hogy ez a Szulejmános téma, engem különösképpen soha nem foglalkoztatott, s nem is tudott lekötni, vagy hasonló.
Viszont ahogy elkezdtem, – bevallom, érdeklődéses figyelemmel követtem végig a sorokat.
Érdekesnek érződött már az elején, eleve azzal, hogy Anna megjelent a színen, a királyné kérésére. Tetszett az a karakter, amelyet köré épített, s amivel felruházta az írónő. Ahogyan az is, hogy ő másképp értelmezte a körülötte lévők viselkedését, amellyel egyöntetűen a helyes következtetést is vonta le.
Tetszett az, hogy nem alélt el a nagyságos Szultántól, és hogy nem is ijedt meg tőle. Bár először magából a címből kiindulva, azt hittem, hogy Anna is egy lesz majd esetleg a Szulejmán ágyasai közül… aki esetleg még annál is több lehet majd neki. És őszintén szólva, amikor azon jeleneteknél tartottam az olvasásban, ahol ők beszélgettek… nos, ha nem tudtam volna már közben a Demirhez fűzött érzéseiről Annának, totál elhittem volna, hogy ő lehet az a lány, aki tényleg tiszta szerelemmel viseltethetne a Szultán iránt, aki viszont ugyanígy viszonozhatná az érzéseit.
Ez olyan kis csavar benne, hogy ha filmben látnám… avagy ilyen pillanatoknál kapcsolódnék bele éppen, akkor hittem volna el csak igazán, azt, amit az imént felvezettem.

Különösen örültem annak, s tetszett is az, hogy nem maradtak ki az ármánykodó, nem megbízható karakterek is. S, hogy ugyanúgy meglettek ragadva a karakterük, természetük, mint ahogyan azt volt alkalmunk pl. egy – egy történelmi óra során, egy történelmi könyv során, egy történelmi filmek során, vagy éppenséggel a ma már figyelemmel követhető Szulejmán, avagy Szultána c. sorozatban, megfigyelni, s megismerni.
De, hogy őszinte legyek… ennél a könyvnél félre tudtam rakni az e műfaj által iránt érzett ellenszenvemet, és mindenféle negatívitásomat. Ahogyan azt is félre tudtam tenni, hogy Szulejmán az a történelmi török alkat, karakter, aki igencsak nagy háremiséggel rendelkezik – ami miatt én mindig is nagyon ellenszenveztem vele. Engem mindig zavart, hogy több nő is a rendelkezésére áll, lesve s arra várva, hogy ők mikor kerülhetnek sorra. Evvel viszályt keltve e nők között… hiszen mindig akad köztük egy-egy olyan nő, leányzó, aki csak is a magáénak akarja tudni a Szultánt… csak, hogy ő neki is részese lehet annak a hatalomnak, amelyben a Szultánának van, s lehet. Mint ahogyan ebben Hürem is mutatta, amikor Anna Szulejmánnal és az embereivel, eljutottak a palotába… Hürem-től azt kaptam, amire vártam, s amire számítottam. Örülök, hogy hű maradt a Szultáná karakteréhez Angelika, mert ettől lett hitelesebb az ő szerepe ebben a könyvben. Az a számító, fenyegető pillantások és célzások… Nagyon jól lettek időzítve. Aminek örvendezhető az, hogy Anna két lábon tud járni a földön, bár azért a Demirhez fűződő szerelmi viszonyát is megértem. De fő, hogy nem feledkezhet meg arról, hogy miért is van ő ott… S hogy mi is az első létszámú fontosság, amit véghez kell vinnie… Még akkor is, ha ezért súlyosabb árat is fizetett, mint ha lebukott volna…

S mind eközben az elejétől a végéig folyamatosan fenn maradt a figyelmem, miközben az olvasással tovább haladtam, egyre izgalmasabb részek tekintettek rám a lapokból, amelyeket úgy ittam, mint a szomjazó a vizet, s úgy faltam, mint egy kiéhezett medve… – már amikor tudtam időt szakítani az olvasásra, mert folyvást valaki (k) vagy valami mindig közbe zavart, ezért is haladtam oly lassan a könyvvel -. :$
S ez idők alatt, egyszer sem éreztem azt, hogy leakarom tenni, mert annyira vitt magával a történet, és az az izgalom érzettsége, hogy mégis hogyan folytatódik, mi lesz még itt, miként, vagy, hogy fog Anna kiszabadulni a haramiák fogságából, hogy még magamon is meglepődtem, hogy annak ellenére, hogy nem akartam elolvasni korábban, most meg azon voltam, hogy: Ne! Még ne érjen véget ez a könyv, ez a rész! Még olvasni s magam előtt akarom látni még egy ideig a történéseket.

És az izgalom mellett, éreztem szívet tépő pillanatokat, borzongásokat is, melyekre szintén nem számítottam volna, hogy érezhetem majd ennél a könyvnél is. De megtörtént. A kis Borikáért, meghasadt a szívem. Könnyek szöktek a szemembe, s bár tudtam, hogy nem élheti túl, mégis reménykedtem a csodában… majd amikor eltávozott az élők sorából, és az anyja szomorú mosollyal még azt mondta neki, hogy nem sokára követi őt – egy újabb hasadás –, majd amikor felordított és azt, ahogyan ezt a jelenetet levezetted Anna szemszögéből, még magam is megborzongtam ennek történésére. És amit még hozzá is fűzött Anna, hogy bár nem tudja milyen elveszíteni egy gyermeket, de hogy azt a hangot nem fogja elfelejteni, azt el is tudom hinni… Egy gyerek elvesztése már magában is fájdalmas kín lehet, hát még látni is azt, hogy valaki hogy s miként veszíti el azt…

A szerelmi vallomás nagy kedvencem lett benne… nem közhelyes, sem pedig sablonos… ha nem, olyan, mint amilyent az olvasó, mint jelen esetben saját magam is, simán kitudott nézni belőlük, s amit jobban hozzájuk is tudtam illeszteni.
És eztán jött megint az a rész, amikor újfent ismét kibuggyant akarva-akaratlanul is egy – két könnycsepp a szememből. Vagyis amikor Anna szíve összeszorult azért, amiért becsapja Demirt, s hogy lehet, a férfi ezt nem fogja neki megbocsátani. Egy nagyon picinyke részem haragszik is rá ezért… De a kialakult helyzetek miatt, és hogy a történet színvonala is végig fenn maradjon abban az izgalom keltés, s megragadás és örök romantikusság iránti vágyakozásban, bár szomorú szívvel, de így véltem helyesnek. S okos megoldásnak a végét a könyvnek… Amely folyamán csak még inkább azt váltja ki az olvasóból ez a könyv, hogy akarja a folytatást… hogy akarja tudni, hogy miként hozhatja e majd esetleg helyre Anna Demir belé vetett bizalmát… s hogy miként is végződik eme sorozat.

Szó szerint igaz az az idézet, amit az álomgyár kiadó hangoztat, s jelentet meg minden könyv végén:
„A könyv mágikus eszköz. Az író a bűvész, a toll pedig a varázspálca, A jó „bűvész” magán tudja tartani a figyelmet, és az olvasó reméli, hogy még sokáig a bűvkörében maradhat."

Rám így hatott ez az izgalmakkal, ármányokkal és rendkivüli romantikus szállal megfűszerezett történet. Amelynek sikerült belopnia magát a szívembe, s ezáltal tényleg már csak a folytatást akarom.

S itt is Köszönöm neked @R_Kelényi_Angelika, hogy megírtad ezt a könyvet, és hogy annak ellenére, is hogy nem akartam, de mégis elolvastam. *.*