Vélemény #71 #72 #73 #74 #75 #76 #77 #78 #79 #80

Marilyn Miller: A ​vezér

Alexander Salvatore maga a megtestesült romlás, akit hajt a bosszúvágy és a hatalom iránti éhség. Mindenek felett áll, dönt élet és halál között, ő irányítja a félteke legnagyobb maffiahálózatát. Sötét és kegyetlen világba született, ahol nem engedheti meg magának a gyengeséget. Mert Ő nem más, mint a VEZÉR. Megismerkedik egy titokzatos vörös hajú nővel, és minden megváltozik…
A találkozás vajon véletlenszerű?
Serena Wayans súlyos terhet cipel és csak egy célja van. A VEZÉR bizalmába férkőzni. Elcsábítani. Serena vajon tényleg az, akinek mondja magát? Mi történik, ha a feléled a vágy, és a titkokra fény derül? Létezhet-e szerelem abban a világban, ahol brutalitás és hazugság uralkodik?

„A részemmé vált. Pontosan úgy, ahogy a sötétség a világosság része. A kettő együtt nem létezik, ahogy én sem létezem nélküle."

" Apa mindig azt mondta:
Legyen egy vezér bármilyen erős, mindig kell mellé egy királynő. Akinél leteheti a szíve titkait. Aki szereti és védelmezi őt. De ne feledd! Amennyire becses a királynő, annyira alattomos is. Mert ő tudja ejteni a legnagyobb sebet, és egyedül csak ő képes elpusztítani! "

Az első könyvem az írónőtől, amely biztos, hogy nem is az utolsó lesz!
Egy olyan világba vezetett be az írónő, melytől sok – más fikciónál félve vágok neki. Így volt ez a VEZÉRnél is.
Volt már csalódásom a maffia/bűnhálózatot övező történteknél, de volt ahol kellemesen csalódtam. Mint ahogyan itt is. Oly annyira kellemesen csalódtam, hogy egyenesen örültem, hogy olvashattam ezt a könyvet.
Magával ragadott. Mind a történet. Mind a benne rejlő cselekvés. Mind maga a megtestesült VEZÉR is.
A férfi, aki sikerrel csábított engem is. :D Kit nem?! :D
Egy olyan személyt ismertem meg benne, aki az elejétől kezdve a végéig megnyerő volt számomra. Nem idegenített egyetlen egy alkalommal sem. Ő az volt, aki. A VEZÉR, aki nem hazudtolta meg magát, egy pillanatra sem. És ezt nagyon szerettem.
Akárcsak azt is, ahogyan az érzelmeit feszegette, és ahogyan apránként egyre többet adott és mutatott magából.

Serena… őt mint kívülállóként szemlélő énem, irigy volt rá az elején. Csak mert, a VEZÉR ennyire akarta őt. De idővel, már elfogadtam őt. Majd aztán,amikor bepillantást nyerhettem az ő gondolatai közé, úgy vált szimpatikussá a karaktere. Az elején, csak titkon magamban ajánlani merészeltem neki, hogy nehogy megbántsa a Vezért, mert akkor hajjaj… De amikor fény derült a miértekre, nem tudtam elítélni őt. Sőt egyenesen, meg is értettem.
De amikor Alexandert megmentette, nos ott már kétségem sem volt az felől, hogy ő az a nő, aki Alexanderhez való.

Remekül megalkotott történet. Remekül megalkotott karakterekkel.
Olyan világ és azon körülményei feszegetése, amely sötét, de mégis csábító tud lenni, ha olyan karakterek vannak benne mint, Alexander Salvatore és Serena Wayans.

Hatalmas gratula az írónőnek, amiért ezt a történetet így sikerült megírnia, és megragadnia a maffia világot. Köszönet érte, akárcsak azért is, hogy nem #rózsaszínszirupmázas alapként vezette fel, hanem annak rendje módján. Amelyet szívesen olvasnék vissza, és amelyet majd szándékozom is újra és újra olvasni. Mert számomra letehetetlenné vált, míg nem a végére értem.
A lezárás is olyan volt amilyennek lennie kellett. :)

Csak ajánlani tudom, elsősorban azok számára, akik szeretik a maffia világban szövődő szerelmi románcokat. De előre szólok, hogyha egyszer belefogsz, garantált, hogy nem fogsz nyugodni, míg a végére nem érsz! – tapasztalatból beszélek. :D
Másodsorban pedig azért, mert nem csak egy megnyerő történetet olvashattam, hanem mert az írónő tehetsége is megmutatkozik benne. Aki nem kertelve, úgy és úgy viszi, vezeti a szálakat, hogy a végén csak azon kapod észre magad, hogy: HŰHA! ;)

Köszönöm még egyszer a lehetőséget ITT IS az írónőnek, hogy olvashattam ezt a fantasztikus történetet! Alig várom már, hogy a többit is olvashassam! ;)
♥♥♥

Colleen Hoover: Ugly ​Love – Csúf szerelem

Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved. 

Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát: 
Ne kérdezz a múltról! 
Ne várj semmit a jövőtől! 
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz. 

Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története. 
Vesd bele magad!

CH, nálam az az írónő, akinek a történetei az elején nehézkesen indulnak be, de a végére mindig úgy csűri, csavarja a szálakat, hogy megvesz magának kilóra.
Így volt ez most ezzel a könyvvel is. Az eleje olyan volt, mint amit tőle már kaptam. Vagyis olyan síkban ment, mint amilyen történeteket olvastam már tőle. De aztán, ahogyan egyre előre haladtam, úgy szippantott be Tate és Miles története, hogy sajnáltam amikor a végére értem.
A remény és a szerelem őszintesége, most sem volt kihagyva, amit én szeretek is CH-ban. Értékelem, hogy az érzelmekkel így játszik.
Az pedig eleve különleges dolog, ha fájó, nem éppen happy múlt árnyékaiból egy ennyire megérintő, szép szerelmi történetet tud varázsolni.

Miles… Csatlakozom az előttem szólóakhoz. Szerelmes lettem belé, jó magam is.
Akárcsak ebbe a Csúf szerelemnek címzett könyvbe is.
Abszolút, újraolvasós lesz! ;)

Baráth Viktória: Egy ​év Rómában

Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.

Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie.
Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.

Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?

Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.

Kezdeném azzal, hogy a végén koppant egyet az állam. :D
Annyira magába szippantott a könyv, hogy még egy párszor kénytelen voltam vissza olvasni a végét, hogy ez most mi volt?! :D Ötletes volt, és találó is.

Maga a „történet”, ami a könyvben, könyv is lett, érdekes volt, és néhol szerethető is.
Leila karaktere, akit megformált előttem, az időnként kevésbé volt szimpatikus. Viszont az, hogy a könyv közepe fele, kezdett pozitív irányba változni és előre tekinteni, az tetszett.
Őszintén szólva, én a Fabios résznek nem örültem, örömmel meglettem volna nélküle.
Azonban a Jonathan-os részeknek viszont igen is örültem. Megkedveltem a fickót, bár azért ott a vége fele, volt, hogy megorroltam rá. De szerencsére ráébredt arra amire kellett.

Összességében véve, különös egy témába nyúlt bele az írónő. Amit én személy szerint pozitívan kedveltem is. A végén a kávézós jelenet folytatását olvastam volna még.
De úgy vélem, hogy ezt így itt, lezárni egész korrekt volt.

Érdemes elolvasni ezt a könyvet. Róma kedvelőinek pedig pláne. :D :)

Anne L. Green: Ördögi ​kísértés

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet.

Egy napon azonban szembesül a visszautasítással, amikor Victoria Sawyer szemrebbenés nélkül fordít neki hátat. Abban a pillanatban, ahogy Reggie belenéz Vicky haragos, igéző zöld szemeibe, a játszma elkezdődik. Gyors, szenvedélyes, spontán és kíméletlen módon kívánja leigázni vágyai tárgyát. A csábítás hazai terep számára, és bármire képes, hogy minden megkezdett partiból nyertesen kerüljön ki. Egy olyan játszma veszi kezdetét kettőjük között, aminek a kimenetele azonban még előtte is homályos.

Reggie-t sokként éri, hogy az ő életét is egy felsőbb hatalom befolyásolja. Rá kell ébrednie, hogy ő sem mindenható. Azok a dolgok ugyanis, amelyek a felismeréshez vezető úton fontossá válnak számára, mint az egészség, a szabadság, a szerelem és a boldogság, pénzzel nem megvásárolhatók. Kemény leckét kap a barátságról, megbocsátásról, és arról, hogy az élet törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.

Ezúttal az írónőtől egy olyan könyvet sikerült olvasnom, amelyet az elejétől a végéig imádni tudtam.
Számomra letehetetlen volt a könyv. Jó volt a karakterek felépítése. A történet felépítése, köríve is nagyon tetszett.
De különösen az tetszett, hogy a maffia szálat ennyire jól vezette le, hogy ennyire beletudja magába a történet úgy építeni, hogy az ne legyen klisés hatású, hanem olyan, amilyennek lennie kell. Külön örömet leltem abban, hogy felbukkant Andrew. *.* Meglepett, de a történet körívéhez, kellett, hogy benne legyen. Én így vélem. Ezért hálás köszönetem.
Külön örömet leltem még abban, hogy az írónő a férfi karaktereit felruházza védelmező készséggel, akárcsak az elején való pökhendiséggel – amit persze a későbbiekben sem hanyagol –, de kellő mennyiséggel adóztatja őket. Akárcsak a rámenősséggel.
És szintén külön örömet leltem abban, hogy nem adja a karaktereit, olyan hirtelen és hamar egymásnak, hanem még „#szenvedteti#” / küszköteti őket, ezáltal is jobban közel engedve a másikat, és persze minket is.
Reggie-be magam is belezúgtam. Sőt én azon pillanatokban zúgtam bele amikor rájött a maga botlásaira, hülyeségeire amit akaratlanul is elkövetett Vickyvel szemben. Én kedveltem ezt az oldalát is.
Vicky pedig, igazán kemény és önfeláldozó csajszi. Bírtam őt, és igazán örülök annak, hogy a végén, Sandra unszolására, mégiscsak adott esélyt annak amitől tartott.

Örülök, hogy olvashattam. Kedvencem lett, ami azt bizonyítja, hogy még biztosan lesz újraolvasás. ;)

Claire LaZebnik: Páros ​randi tesóknak 

Chloe élete majdnem tökéletes: rajonganak érte az iskolában, jól tanul, és persze irigylik is, amiért az ellenállhatatlan James-szel jár. Már csak azt szeretné, ha különleges személyiségű húga, az autista Ivy is párra találna. Arra azonban nem számít, hogy ez a párkeresés felboríthatja az életét. Mert mi történik, ha Ivynek egy olyan autista fiú tetszik, akiknek az öccsét Chloe is ismeri? 
Ő David, az örök renitens, a lázadó, tele elfojtott érzelmekkel, szóval mindenben más, mint James – éppen ezért izgalmas, érdekes, lehengerlő. Vajon azok találnak társra, akik társat keresnek? Mit tegyen egy lány, ha váratlanul felszínesnek és unalmasnak kezdi látni a barátját? A testvérpár találkozásai idővel páros randivá változnak, és az érzelmeknek többé nem lehet parancsolni.

Érdekes témát ölelt fel ez a könyv, ami plusz piros pontot érdemel.
A testvérek közti kapcsolat szerethető volt, én úgy vélem. Még ha különös is, de én szerettem.
Akárcsak azt, hogy Chloe és David figyelmezte, tanította a testvéreiket.
Nem lehetett könnyű, pláne meg olyan háttérrel és magában a való világgal szemben.

Ügyesen vezette az írónő Chloe karakterét, és minket is az orrunknál. Először olyan hatást keltve bennünk, hogy nem igazán szimpatizálunk azzal, hogy a tökéletességre vágyik… Viszont mellette, ahogy egyre jobban megismerjük őt, úgy válik sokkal szimpatikusabbá, és megértővé a karaktere.
Eltudtam fogadni, és meg is tudtam érteni, hogy megpróbált magának kialakítani egy olyan életet, amire vágyott. Ezért nem lehetett őt hibáztatni, hiszen minden vele egykorú, hasonlóan vágyik olyanra.
Viszont mindez mellett, érezhetően éreztette azt velem, hogy bármennyire is fontos a saját álmai, vágyai, a nővére állapota, életét még így is maga elé tartja.
Akárcsak David.
A srác, aki viszont teljesen az ellentéte volt Chloe-nak, de mégis adott volt a közös pont. A testvéreik. Míg Chloe próbált arra törekedni, hogy legyen saját élete is, addig David világa, csak a bátyja körül forgott.
De mégis, ahogyan ezek ketten egymásra találtak, aranyos és szerethető volt.

A testvérek közül, nekem David bátyja, Ethan volt a kedvesebb. Pont David ellentéte, olyan közvetlenebbnek hatott a személye, Ivy-vel szemben.

A „szülök” pedig… bár az igaz, hogy a vége felé kezdett el arra az útra térni a lányok szüleik amelyet nem bántam volna, ha az elejétől megnyilvánul, de mégis haragudtam rájuk. Nem jó ha úgy akarunk tenni, mintha minden rendben volna. Persze nem mondom azt, hogy drasztikusan mélyedjenek bele abba amilyen a helyzet, de mégis valamivel előzékenyebben kellett volna viselkedniük, és bánni is a lányokkal.

A fiúk szülei pedig… részemről még szót sem érdemelnek. :/

Összevetve, tetszett a könyv, és a két főszereplő karaktere is.
Nekem igazából annyi bajom volt csupán, hogy a szülök hozzáállása, viselkedése, ennyire negatív hatást keltő volt.
Tudom, hogy vannak ilyen szülök, ami nagyon, de nagyon sajnálatos.
Viszont elkeserítő mégis, hogy itt is ilyenek voltak. Kevésbé nem törődőek, csak is inkább magukkal, és a „tökéletes – normális” család rend fenntartása volt a fő cél.

Én így láttam, és így is éreztem az olvasása során.
Vannak akik másként éreztek, és éreznek majd, ha olvassák.
Nekem ez volt a véleményem… :$

Nora Roberts: Szent ​bűnök

Nora ​Roberts klasszikus történetében a pattanásig feszült izgalom keveredik az érzéki szenvedéllyel – egy férfi és egy nő ered az őrült gyilkos nyomába, s kerül a nyomozás során újabb és újabb veszélyekbe…

A lusta nyári hónapok során a könyörtelen hőhullám a fő hír Washingtonban. Ám az időjárás-jelentések lekerülnek a címlapról, amikor holtan találnak egy fiatal nőt, mellette egy lapon a következő szavakkal: Bűnei megbocsáttatnak. Az első áldozatot hamarosan két másik követi, és hirtelen minden főcím a gyilkossal foglalkozik, akinek a sajtó a „Pap” nevet adta.
Amikor a rendőrség felkéri dr. Tess Courtot, a híres pszichiátert, hogy segítsen a nyomozásban, a doktornő zavaró portrét fest az eltorzult lélekről.

Ben Paris nyomozót a legkevésbé sem érdekli a gyilkos lelke, ám Tesst nem tudja egykönnyen kiverni a fejéből. A magas, barna és jóképű Bennek legendás híre van a nők körében, azonban a hűvösen elegáns Tess nem úgy reagál rá, ahogy a többiek szoktak – és a nyomozót izgatja a kihívás. Együtt erednek a sorozatgyilkos nyomába, és fellángol közöttük a szenvedély forró lángja. Azonban valaki más is szemet vetett a gyönyörű, szőke pszichiáterre… és Ben csak imádkozhat, hogy amikor az őrült lecsap, képes legyen még időben megállítani…

Robertstől egy újabb klasszikus történetre leltem ebben a könyvben, mely az izgalom keveredik az érzéki szenvedéllyel, amit ő olyan módon tud hozni, amit én szeretek tőle.
Szeretem ha nem csak a történet karaktereit ismerhetem meg, de magát az egyes adott ügyek kimenetelét és okát is. Mint ahogyan ebben is megvolt ez. Érdekes volt ahogyan pszichológiai tekintetben is végig vezethető volt a nyomozás, és a „gyilkos” tetteinek miértjére a válasz keresések.
Tess és Ben remek párost alkottak. Tetszett, hogy az amellett, hogy vonzódtak egymáshoz, megpróbálkoztak azzal, hogy kiderítsék, hogy miként tudnák elfogadni a másikban azt, ami az első benyomás során nem tetszett nekik.
A gyilkos valódi kiléte meglepett, de értékeltem, hogy a végén derült ki a valódi kiléte, mert ez csak lendített a történet menetén. Mármint, hogy vártam, ki lehet az..

Számomra letehetetlen volt a könyv, végig fenntartotta a figyelmemet, így örültem, hogy elolvastam, és nem késleltettem az olvasását. :D :)

Vi Keeland · Penelope Ward: Nagyképű ​öltönyös

Az ellentétek meddig vonzzák egymást?

A szokásos reggelnek indult a vonaton.

De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira.

Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot.

Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek?

Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten.

Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek.

És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről.

Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni.

Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?

Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.

Vi Keeland és Penelope Ward remek párost alkotnak együtt, ami az írást illeti. Engem mind a ketten megvettek, és csak remélni tudom, hogy még olvashatok majd tőlük egy újabb remek közös történetet.

Ez a történet és maga a cím is magáért beszél. Bár először fura volt a cím, de a történetet megismerve, önmagát adta. Sőt találóbbat nem is adtam volna én se neki.
Számomra a páros eszményi volt. Bár különbözőek voltak, mégis együtt voltak igazán különlegesek és egyek. Soraya karaktere eléggé merész volt, de épp ettől volt igazán karakán, és lenyűgöző, főleg ahogyan Mr. Nagyképű Öltönyöst- a másik beceneve nekem nem jött be…- levette a lábáról. Személy szerint kedvelem az ilyen típusú női karaktereket (is). A végén való cselekedetét bár először fájó volt olvasni, de mégis tiszteltem őt érte.
Nem lehetett könnyű, de viszont abból is érződött, hogy mennyire fontos volt neki Graham.
És ha már Graham… HOL VAN EZ A FICKÓÓÓ???? Szó szerint sikerült magába bolondítania engem is. Tetszett,a hogyan megnyílt Soraya előtt, és ahogyan a mogorva férfiból, egy igazán dögös magabiztos embert kaptam. Aki Soraya mellett tűnt igazán számomra magabiztosabbnak és fölengedettnek is.
Minden egyes mozdulata és megnyílvánulása azt mutatta meg, amit a nagyija mesélt Soraya-nak.

" Amikor indulni készültem, Lil megfogta a kezemet.
– Jó ember. A végletekig hűséges, és imádja a családját. Nagyon vigyáz a szívére, de ha egyszer odaadja, többé el nem veszi. "

És én ezt szerettem. Ahogyan azt is, ahogyan Soraya-t szerette, majd ahogyan Chloe-val viselkedett. Aranyosak voltak együtt. *.*

A történet ennél kerekebb, ennél romantikusabb, szenvedélyesebb, összetartóbb nem is lehetett volna, szerintem.
Nekem így volt egy egész, kerek. És megnyerő.
Kedvenc lett, és még tuti biztos, hogy olvasni fogom. Mert Mr. Nagyképű Öltönyös, elrabolta az én szívemet is, és nem tudnék nem visszatérni hozzá. *.* :P

Kirsty Moseley: The ​Boy Who Sneaks in my Bedroom Window – Álmaim őrzője

Volt egyszer egy lány.
És egy fiú.
Meg egy ablak.

Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz?

A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.

Ahogy első alkalommal, úgy most a másodikkal is engem megnyert magának ez a történet.
Liam és Amber 'Angyal' története, egymásra hangolódása, találása 'édesen' romantikusnak is nevezhető.
És bár Liam már időnként, túlságosan is nyálasan hathatott, nekem most mégsem okozott ez gondot. Én szerettem, hogy ilyenné vált, hogy ilyen lett. Jó volt, hogy szabad utat engedett mindannak, aminek szeretett volna.
Imponált, hogy mindig ott volt Amber mellett, és hogy már kiskoruk óta, őrizte az 'álmait'.
Amber bár sokat szenvedett, mégis egy erős jellemet véltem megismerni benne, aki igyekezett a maga lábára állni, és elfogadni mind azt a jót, ami jár neki.

Maga a történet az „édes”-en kívül, azt mutatta meg nekem, hogy ha van valaki/valakik az ember mellett, akkor minden rosszon túl lehet lépni, és élni azt az életet ami valóban jár.
Mint ahogyan Ambernek is ott volt Liam, meg Jack is… de még is Liam volt az ő biztos kapuja, még akkor is, amikor ő neki erről még halvány lila gőze sem volt.

Érzelmes volt, romantikus volt, humoros is… minden olyan ami számomra egy kerek egésszé tud tenni, abban az ütemben, ahogyan azt szeretem. :)

Nem is kérdés, hogy kedvenc lett, sajnáltam is, amikor a végére értem, mert szívesen olvastam volna még… de ennek kárpótlásául, még biztos, hogy lesz harmadik olvasása is ennek a történetnek. :)

Emma Chase: Egy ​ágyban a herceggel (Uralkodj magadon 1.) 

Nicholas Arthur Frederick Edward Pembrook Wessco királyságának trónörököse, úgy is mondhatnánk, méltóságos őszexisége, elképesztően vonzó, ellenállhatatlanul jóképű és szégyentelenül öntelt – de hát ki ne lenne az, ha folyton hajbókolnak előtte?
De egyszer csak egy hóeséses manhattani éjszakán a herceg találkozik egy fekete hajú szépséggel, akinek esze ágában sincs meghajolni előtte. Helyette inkább belevág egy tál pitét a herceg képébe.
Nicholas a fejébe veszi, hogy kideríti, vajon a lány is olyan ízletes-e, amilyen a pitéje. Trónörökösként hozzászokott, hogy megkap mindent, amit csak akar.
Egy herceggel randizni nem éppen olyan, amilyennek a pincérnőként dolgozó Olivia Hammond elképzelte.

Adott egy folyton ítélkező királynő, egy lelkesen helytelenítő másodörökös, egy csapat könyörtelen lesifotós és a nyilvánosság fürkésző tekintete.
Bár ló húzta hintón tartanak a Roll Royces-ok felé, és újabban senkit nem nyakaznak már le, a királyi család tagjai még messze vannak attól, hogy maguk közé fogadjanak egy közembert.
De Oliviának mindez talán megéri Nicholasért.
Nicholas úgy nőtt fel, hogy az egész világ őt figyelte, és most a házasságával készülnek ugyanezt tenni. Itt az ideje, hogy eldöntse, ki is ő valójában, és ami még ennél is fontosabb, mit szeretne az életben: királyként uralkodni… vagy egyszerű férfiként örökké birtokolni Olivia szerelmét.

Őszintén szólva, a legnagyobb bajom az volt ezzel az egész történettel, hogy nem történelmi romantikus volt.
Nálam, ha már a „királyi udvarról” van szó, akkor az jobban hat, és jobban átjön történetileg is, egy történelmi romantikusban, mint egy korabeli, modernben.

Bár, annak örülök, hogy ennek ellenére az írónő belemert nyúlni ebbe a szálba. Tetszik, ha valaki képes újat és újat mutatni – szálilag –, és így ezáltal nem válik sablonossá a történet.

Az erotikus részek, azaz írónőnél az már ismeretes, így ennek hiányát nem éreztem. Annyi volt benne a részemről, amennyit kellett, már csak a karakterek szempontjából is.

Mivel modern történetről van szó, így egy idő után már nem volt bajom Nick öntelt képével. Végül is, uralkodó volt, aki megszokta, hogy mindig mindent amit akar, és ahogyan azt, megkapja így is – úgy is.
Kivéve, ha van valaki, aki nem bomlik a lábai elé. Mint Olivia. Akit az elején én nagyon bírtam, aztán a végén…már kevésbé.
Nekem hiányzott az a lány, akit az elején megismertem. A helyében én úgy elküldtem volna a végén, Nicket a p…ba, hogy csak na… hadd teperjen a bocsánatomért… :D
De persze, Nick-nek jár az elismerés, azért az 'interjúért'. Ott vált számomra, azzá a fickóvá, akit még én is megtudnék kedvelni. :)

De úgy általánosságában véve, nem volt annyira rémes a történet mint ahogyan azt az elején hittem volna, mert ott nekem rögvest az „Én és a hercegem” című film jutott az eszembe, amiért én nem vagyok oda…
De a történet, így első részként, megfelelt.

Kíváncsi leszek a folytatásra és a már megismert karakterek történeteire is. :)

Dean Koontz: Sötét ​zóna (Jane Hawk 1.) 

„Meg kellett halnom” – írja búcsúlevelében a sikeres és boldognak tűnő tengerésztiszt, mielőtt megöli magát. Felesége Jane Hawk, az FBI ügynöke, nem érti, mi történhetett, amikor azonban több hasonló, látszólag értelmetlen öngyilkosságról hall, elhatározza, hogy kideríti, mi áll a háttérben. Ami feltárul előtte, minden képzeletet felülmúl, így Jane Hawk lassan úgy érzi: ő az Egyesült Államok legjobban keresett szökevénye. És nem is téved nagyot…

Dean Koontz, a misztikus thriller egyik legismertebb írója a Jane Hawk-sorozattal újra a legnagyobbak közé emelkedett, és sokak szerint felülmúlja régi, klasszikus önmagát is. A sikerlistákon hónapok óta menetelő regény remek kritikákat és magas olvasói értékeléseket kap, több tucat nyelvre lefordították.
A Sötét zóna a négy részes sorozat első darabja.

Úgy örülök, hogy találkoztam ezzel a könyvel és, hogy el is olvastam. Kár lett volna kihagyni. 

A krimi(illetve thriller) romantikus száll nélkül, nekem leginkább a filmekben vagy sorozatokban a kedvencem, viszont a történet körívének köszönhetően, cseppett sem hiányoltam belőle azt a fajta romantikát, amit én általában hiányolni szoktam. 

Végig olyan érzésem volt, mintha magam is ott lettem volna mint háttérszereplő, vagy mintha egy filmet láttam volna. 

Jane karaktere remekül lett kialakítva és formálva. Erős, bátor és nem mellesleg okos karakter, akinek a mozzanatai egytől – egyik nekem tetszett. 

Tetszett, hogy nem futamodott meg, és hogy a rosszak ellenére is, a kitűzött célt követte.

A történet menete, cselekmény szálai, szintén remekül lett kialakítva, sok érdekes eseményre került sor, amelynek a valós kibogarászására az olvasó mindvégig tűkön ülve várakozik. Akárcsak a folytatásra is. :)

Nem kérdés, hogy kell a második rész! :D

Emma Chase: Királyi ​szerető (Uralkodj magadon 2.)

Vannak férfiak, akik felelősségteljesnek születnek, és vannak, akiket rákényszerítenek, hogy felelősséget vállaljanak. 

Henry John Edgar Thomas Pembrook, Wessco hercege megkapta a létező összes kötelezettséget, amit a királyi körökben csak lehet. 

De nem kezeli valami jól a helyzetet. 

Lenora királynő, azt remélve, hogy unokája felnő a feladathoz, teret ad neki – csakhogy ha nincs otthon a macska, cincogni kezdenek az egerek. De amikor Henry találkozik egy amerikai tévés producerrel, végre hajlandó meghozni a saját döntését: 
Üdv a királyi párválasztón! 

A pártaláló televíziós valóságshow-ban a világ húsz leggyönyörűbb kékvérű nőjét gyűjtötték össze egy palotában. De csak egyikük nyerheti meg a gyémánt fejdíszt, és csak egyikük nyerheti el a jóképű herceg szívét. 

Miközben Henry jól szórakozik a lányok versengésének szánalmas bohóckodásán, valaki igazán felkelti a figyelmét: egy csendes, szemüveges lány a sarokban, akinek a hangja angyali, a teste pedig egy szentet is kísértésbe vinne. 

Minél jobban megismeri Henry Sarah Mirabelle Zinnia Von Titebottum kisasszonyt, annál inkább elbűvöli a lány természetes szépsége, az erélyessége, a kedvessége… és a mocskos humora. 

De ahogy Rómát sem egy nap alatt építették, úgy a megbízhatatlan nemesek sem változnak meg egyik napról a másikra. 

Ahogy Henry igyekszik jóvátenni a hibáit, úgy nyernek új értelmet a régi szavak a rámenős herceg fejében. Szavak, mint amilyen a tisztelet, a becsület és a szerelem.

Első része: Egy ágyban a herceggel

Bella Andre: Csak ​rád gondolok (A Sullivan család 8.)

Grayson Tylert három évvel ezelőtt egy személyes tragédia arra sarkallta, hogy maga mögött hagyja New Yorkot, és a kaliforniai partvidék vadregényes hegyei közt kezdjen új életet. 

Már majdnem sikerül elhitetnie magával, hogy többé semmi másra nem lesz szüksége az életben, csak a kék égre, a végtelen legelőkre és az óceán tajtékzó hullámaira, amikor egy szép napon betoppan az életébe Lori Sullivan. 

A családja körében csak Huncutként emlegetett lány szélviharként forgatja fel Grayson érzelemmentes, magányos világát, és a férfi menthetetlenül beleszeret. 

De Lorinak vajon sikerül-e meggyőznie a bizalmatlan Graysont, hogy neki adja a szívét, és elhiggye, az örökké tartó boldogság nem pusztán hiú ábránd?





1-2-3. része
4. része
5. része
6. része
7. része

Alwyn Hamilton: A ​szultán foglya (A sivatag lázadója 2.)

Hatalom. Szerelem. Árulás.

Amani, a Kékszemű Bandita több mint egy éve harcol a Lázadó Herceg mellett, és már az egész világon félik a nevét. 

Amikor egy váratlan támadás során elrabolják, erejétől megfosztva és szerelmétől elszakítva a szultán palotájában köt ki – ez pedig olyan hely, ahol minden sarok mögött veszély leselkedik. 

Intrika, gyanú és félelem érezhető a falak között, de Amani igazi sivatagi lányként hamar rálel a túlélés titkaira. 

Dacolva minden veszéllyel kémkedni kezd a lázadóknak, ám ahogyan egyre több időt tölt magával a szultánnal, ráadásul a múltja különös alakokban bukkan fel előtte, szívében kétségek merülnek fel, hogy vajon a jó oldalon áll-e. 

De ez itt még közel sem a vég, hiszen, mint tudjuk: „Az új hajnal új sivatagra köszönt.”

Első része: A homok leánya

Anne L. Green: Érzéki ​csábító (Csábító 2.)

Ahhoz, hogy meglásd a lényeget, nem ítélkezned, hanem szeretned kell!

Bár Niko és Olivia ellentétes oldalon játszott, a sorsuk egyre inkább összefonódott. A kölcsönös vonzalom és a tragikus körülmények egymás felé sodorták őket. Hiába tudják mindketten, hogy a köztük lévő fellángolásnak nem lehet jövője, már nem a józan ész, hanem az érzelmeik irányítják őket. A legnagyobb küzdelmeket már nem az ellenfeleikkel, hanem a saját démonaikkal vívják. 

Olivia lelke bosszúért kiált, melyhez az erejét Nikoból nyeri. Nikoról viszont mindennap lehull egy újabb álarc. Oliviára van szüksége ahhoz, hogy visszataláljon eredeti önmagához. A határok elmosódnak. Felvállalva az egymás iránt érzett szenvedélyt, beláthatatlan következmények áradata zúdul a nyakukba. Niko hiábavaló csatát vív saját múltjának elnyomásáért, egy új élet megteremtéséért. Rá kell döbbenniük, az elkövetett vétkeik elől nem menekülhetnek. 

Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nagyobb a kockázat is. Az ellenségeik pedig lesben állva várnak, hogy hibát kövessenek el…

Az Érzéki csábító a Csábító-sorozat második része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében semmi nem az, aminek látszik. A történet a Végzetes csábító című kötetben folytatódik

Arcátlan csábító

Aurora Rose Reynolds: Lilly ​előtt (Előtt 3.)

Cash Mayson pontosan tudja, mi a helyes döntés, amikor választania kell élete szerelme és születendő fia között. Akkor is, ha ez összetöri a szívét. 

Amikor Lilly Donovan azzal szembesül, hogy élete szerelme nem az, akinek gondolta, és egyedülálló anyaként kell helytállnia, pontosan tudja, mit kell tennie. 

Kérdés, hogy elég erős-e hozzá? 

De mi van akkor, ha valaki évekkel később rájön, hogy minden hazugság, amit addig tudni vélt? 

Vajon képesek-e ők ketten legyőzni az eléjük tornyosuló akadályokat, és újra egymásba szeretni? 

Cash Mayson már el is felejtette, milyen érzés, ha valaki szereti. 

Most, hogy Lilly visszatér az életébe, felelevenednek az emlékei. 

Mindent elkövet, hogy ezúttal megtartsa a szeretett nőt és a fiát se veszítse el. 

A szerelem ereje csodálatos, lássuk, legyőz-e minden ármányt.


A sorozat első része:  November előtt
Második része: Trevor előtt

Dean Koontz: A ​suttogószoba (Jane Hawk 2.)

Cora ​Gundersun, az általános iskola tanár mindenkivel kedves, és mindenki szereti őt. Mégis megöli magát, de előtte még brutálisan lemészárol egy csomó embert.
Amikor előkerül Cora felkavaró naplója, mindenki arra gondol, hogy a nő őrült volt. Egyedül Jane Hawk tudja, mi az igazság.

Jane-nek a férje is megmagyarázhatatlan módon lett öngyilkos – Jane ekkor kezdett nyomozni, először FBI ügynökként, de aztán menekülnie kellett. Kilép a szervezet kötelékéből, és egymagában dacol nagyhatalmú ellenfeleivel, akiknek titkos összeesküvése szörnyű veszélybe sodorná Amerikát.

Csak Jane Hawk, az államok legkeresettebb szökevénye számolhatja fel a mestertervet, amely romlásba dönti az országot.

NEW YORK TIMES BESTSELLER

Dean Koontz a Jane Hawk-sorozattal újra a legnagyobbak közé emelkedett, és sokak szerint felülmúlja régi, klasszikus önmagát is. A sikerlistákon hónapok óta menetelő misztikus thriller nagyszerű kritikákat és kitűnő olvasói értékeléseket kap, több tucat nyelvre lefordították.
A Gyilkos csend a négyrészes sorozat második darabja.

1. rész: Sötét zóna

Dean R. Koontz: Idegen ​szív

A 34 éves sikeres, kreatív és dúsgazdag internetes vállalkozó, Ryan Perry, az élet császárának érzi magát egészen az első aggasztó tünetek megjelenéséig. Hamarosan gyógyíthatatlan szívbetegséget állapítanak meg nála, és a szívátültetésre várók listájára kerül. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, melyben, ha alulmarad, Ryan minden elveszít, az egészségét, a szerelmét és végső soron magát az életét is. 

Egy év elteltével Ryan tökéletes egészségnek örvend, újra megy az üzlet, és úgy tűnik, sikerül helyreállítani a kapcsolatát a menyasszonyával is. Váratlanul azonban nyugtalanító ajándékok kezdenek feltűnni a férfi otthonában: Valentin-napi szívecskék, egy szív alakú medál, majd egy szívműtétet tartalmazó videó a következő hátborzongató üzenettel kísérve: 

ENYÉM A SZÍVED. 

Ryan Perry még csak nem is sejti, hogy az orvosi csoda, amelynek köszönhetően újabb esélyt kapott az életre, rövidesen még a halálnál is szörnyűbb átokká válik.

Emily Brightwell: Mrs. ​Jeffries főzni kezd (Mrs. Jeffries 7.)

Minerva Kenny imádnivaló nőszemély, de sajnos hajlamos „kölcsönvenni” csinos apróságokat. Mentségére szóljon, hogy néhány nap múlva visszacsempészi az elcsent tárgyat a jogos tulajdonosnak. 

Amikor William Barrett, a sokak által gyűlölt, londoni üzletember rájön Minerva kínos kleptomániájára, zsarolni kezdi a nőt. Ám nemsokára holtan találják a zsarolót a dolgozószobájában.

Minerván kívül tucatnyi más embernek lett volna indoka eltenni láb alól a gonosz üzletembert. 

Sőt, módja is! 

A dolgozószoba nyitott ablakán bárki bejuthatott a lakásba, hiszen a felújítás alatt álló épület állványain szimpla ügy felmászni. De csak Mrs. Jeffries, a briliáns agyú házvezetőnő jön rá, ki volt a valódi tettes.

A sorozat minden kötete önálló detektívtörténet.

Jeff Wheeler: Királyforrás 1-2.

The ​Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője 

Egy fiúból férfi lesz – és nagyszerű ember.

Severn Argentine király messzi földön hírhedt: trónbitorló, a törvényes örökösök gyilkosa, az árulás kegyetlen megtorlója. Kiskaddon hercege veszélyes játékba kezd, hogy a királyt letaszítsa a trónról… de veszít. Cserébe a király fogságába kell adnia fiát, Owent. Így ha a herceg hűsége ismét megrendülni látszik, azért a fia fizet az életével.

Owen a király kémeit elkerülve és szövetségeseket keresve igyekszik túlélni a mindennapokat Királyforrás udvarában. Amikor azonban újabb bizonyíték derül ki apja árulásáról, és a sorsa megpecsételődni látszik, a fiúnak különleges eszközökre van szüksége. Meg kell mutatnia a bosszúszomjas királynak, hogy élve igenis nagyobb hasznát veheti. Az elkeseredett próbálkozásban pedig csakis egyvalaki lehet a segítségére: egy titokzatos nő, akinek valóban hatalma van élet, halál és sors felett.

The ​Thief's Daughter – A tolvaj lánya

Harcba ​száll, ha a kötelesség szólítja, de vajon a szerelemért is képes megtenni?

Owen Kiskaddon rabként került a rémséges Severn király udvarába. Aztán, miután elhitette vele, hogy a Forrás kegyeltje, sikerült a házsártos uralkodó kegyeibe férkőznie. Kilenc év telt el azóta, és az egykor bátortalan Owen mostanra magabiztos fiatalemberré cseperedett. Horwath herceg pártfogása alatt sokat tanult harcról és politikáról, és időközben beleszeretett gyermekkori barátjába, a herceg unokájába.
De az Owen és Elysabeth Mortimer által elképzelt boldog jövőt beárnyékolja a király ármánykodása.

Egy trónkövetelő lépett színre, aki megesküdött, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem kaparintja Királyforrás koronáját. Severn király szembeszáll a veszéllyel, de Elysabethet használja fel ahhoz, hogy tőrbe csalja az imposztort – Owen, aki csupán jelentéktelen szereplő e színjátékban, most arra kényszerül, hogy válasszon kötelesség és szerelem között. A vidéket méregkeverők és kémek járják, a háború a küszöbön áll, és Owennek szörnyű áldozatot kell hoznia, ha távol akarja tartani a fenyegető árnyakat.
Vajon szíve a királyt követi, vagy hajlandó mindent kockára tenni a szerelemért?

Ismerd meg sorsukat!

Dee Dumas: Piszkos ​alku (Szerelem vihara 1.)

Engedd, ​hogy téged is megbabonázzon a Kelet csábító illata! 

Mathieu Darrieux nagy álma vált valóra, amikor megalapította párizsi parfümgyárát, melyet lányával közösen vezet. A francia parfüm különleges, keleties alapanyagait egy kairói férfitól, Qasimtól szerzi be, akivel végül társtulajdonosi viszonyba kerülnek, így a cég óriásivá növi ki magát. 

Egy félreértés azonban nemcsak a két férfi barátságát, de a társtulajdonosi viszonyukat is tönkre teszi, aminek következményeként Qasim kilép a cégből, ezzel a csőd szélére sodorva egykori üzlettársát. 

Zoé, Mathieu lánya, nem tudja tovább nézni apja álmának megsemmisülését, ezért úgy dönt, Kairóba utazik, hogy segítséget kérjen Qasimtól. Bár a férfi elutasítja őt, a fiának, Zakariának megesik rajta a szíve. Zakaria hiába szerelmes évek óta Zoéba, képtelen önzetlenül segíteni a lánynak, ezért egy olyan tisztességtelen ajánlatot tesz, ami miatt a nő gyűlölete a férfi iránt tovább mélyül. 

Vajon egy fiatal nő feláldozná magát az apja álma miatt? S ha igen, beleszerethet egyáltalán a gyűlölt férfiba? Ráadásul előbb-utóbb szembesülnie kell Zakaria múltjával is. S mi történik akkor, ha ebből a múltból felbukkan egy ismeretlen gyermek?

Dee Dumas a nagy sikerű Marokkói szerelem és a Tiltott vágy című regényei után ezúttal Franciaországban és Egyiptomban kalandozva keresi a választ a kérdésre: vajon milyen vékony a határvonal szerelem és gyűlölet között.

Bethany-Kris: Titokzatos ​és tüzes (A chicagói maffiaháború 1.)

Életet ​az életért. Ez a maffia törvénye.

Damian Rossi az életével tartozik egy embernek, és eljött a törlesztés ideje. A fizetség ez esetben azt jelenti, hogy be kell házasodnia egy másik chicagói maffiacsaládba. Damian készséggel áll a sorsa elébe, akármi legyen is a következmény.

Lily DeLucának nincs választási lehetősége. Rákényszerítik, hogy hazatérjen, feleségül menjen egy férfihoz, akit nem is ismer, és folytassa azt az életet, amit a legszívesebben elfelejtene, egy féligazságokkal, elfojtott fájdalommal és bizonytalansággal teli világban. Damian azonban cseppet sem olyan, mint gondolta.

Ebben a világban senkiben sem lehet megbízni. Valaki a jobb jövő reményében kész mindent a feje tetejére állítani. De senki sem játszik nyílt lapokkal, és ebben a csatában csak egy győztes lehet. Amikor pedig a háború vörösre festi Chicago utcáit, a négy családot megosztja az egymás iránti hűség, gyűlölet és bosszú. Senki sem rejtőzhet el. Senki sincs biztonságban.

Senki nem halhatatlan.

Senki.

Új rész!

Sziasztok!

Ha esetleg valaki már rákukkantott a _Sodorjon az ár_ c. blogomra, de új részt még nem vette volna észre, most már adódik rá lehetősége.

Viszont, nem csak az alábbi blogon: https://sodorjonazar.blogspot.com/ tekinthető meg, hanem már wattpadon is. https://www.wattpad.com/story/179883457-sodorjon-els%C5%91-t%C3%B6rt%C3%A9net

Várok mindenkit sok szeretettel, mindkét helyen. :)

További szép vasárnap délutánt! ;)

Dora Sullivan

Ella Maise: Akarlak, ​Adam Connor

Kérdezheted persze, hogy ki a fene az az Adam Connor. Ez a nemrégiben elvált Oscar-díjas filmszínész mostanában költözött be a szomszédunkba a kisfiával. Ő a legdögösebb lélegzetelállító szuperhím és egyben a legmegáltalkodottabb agyafúrt gazember, akivel valaha is találkoztam.

Teljesen őszintén kérdezem, te talán nem kukucskáltál volna át a kerítés fölött, hogy egy gyors pillantást vethess rá, remélhetőleg, amikor meztelen? Nem olvadtál volna el a boldogságtól, ahogy edzés közben bámulod, miközben az ötéves kisfia beszél hozzá? Említsem talán meg ezeken felül a hasizmát, a nadrágjában azt a hatalmas duzzanatot vagy a lenyűgöző izmos karját? Szóval azt mondod, hogy te nem leskelődnél utána? Hát persze…
Nekem természetesen eszembe se jutott, hogy betörjek hozzá, vagy magánlaksértést kövessek el, igazából az járt az eszemben, hogy felajánlom neki, hogy a fejét a vállamra – vagy talán a cicimre – hajtva sírhassa ki magát (a válása miatt), ám ehelyett az a gazember egy apró kis félreértés után elintézte, hogy rács mögé kerüljek. Bizony, börtönbe! Arra számítottam, hogy a köszönetét az orgazmusok végtelen áradatával fejezi ki, nem pedig, hogy börtönbe kerülök miatta!

Ezt követően már nem azt terveztem, hogy meglovagoljam és boldoggá tegyem, hanem azt, hogyan fojtsam meg. Na, de mi van akkor, ha a testem nem csupán megremegett, amikor Adam olyan édes kis aljasságokat suttogott a fülembe? Ezért senki nem tehet szemrehányást nekem. Egyébként is, mikor csókolózott utoljára ez a pasi? Ki ne élvezne egy olyan csókot, ami miatt esetleg megáll a szíve? 

Csakhogy én akkor sem szerethettem volna bele, ha ő meg a fia volna a világ legcsodálatosabb ajándéka, amiben egy nő részesülhet. Persze egy szóval sem állítom, hogy ennyire szuper. Nem számít, hogy milyen ígéreteket suttog a fülembe, egy átok nem engedi, hogy boldogok legyünk. Bár én nem vagyok egy vártoronyba zárt királykisasszony, akit meg kell menteni – nagyon is képes vagyok arra, hogy egyedül is megmeneküljek –, de valahol a lelkem legmélyén továbbra is azt reméltem, hogy Adam Connor lesz a történetem hőse.

Sara Holland: Everless (Everless 1.)

Sempera királyságában idővel fizetnek, amelyet kivonnak a vérből, vashoz kötnek és meg is esznek azok, akik tovább akarnak élni. 

A tehetős arisztokraták, például a dúsgazdag Gerling-család, halálra adóztatják a szegényeket, hogy évszázadokkal megtoldhassák saját életüket. 

Senki sem gyűlöli jobban a Gerlingeket, mint Jules Ember, aki tíz éve az apjával együtt a szolgálatukban állt, amíg egy végzetes baleset arra nem kényszerítette őket, hogy éjnek évadján meneküljenek el a fényes kastélyból. 

Amikor Jules rájön, hogy az apja haldoklik, tudja, hogy vissza kell térnie Everlessbe, időt kell szereznie az apjának, mielőtt örökre elveszítené. 

Ám a visszatérés Everlessbe több veszéllyel – és kísértéssel jár – mint Jules várta. 

Hamarosan beletéved a sötét titkok mocsarába, és nem tud választani két testvér között, akikről azt hitte, hogy sohasem fogja viszontlátni őket. Döntéseivel megváltoztathatja a sorsot – sőt, magának az időnek a sorsát.

Winter Renshaw Ui.: ​Ui. 1-2.

Kedves Isaiah!

Nyolc hónappal ezelőtt csak egy harcba készülő katona voltál, én meg egy pincérnő, aki ingyen palacsintát csórt neked, és remélte, nem veszed észre, hogy túl sokáig időzik rajtad a tekintete.

De észrevetted.

Egy sorsfordító hetet töltöttünk együtt, mielőtt elmentél. A nyolcadik napon elbúcsúztunk, az utolsó pillanatban adtuk meg egymásnak a címünket.

Az összes leveledet megőriztem, szavaid hamarosan a vallásommá váltak.

Egy hónapja viszont szóba sem állsz velem, nem írtál, aztán tegnap este volt képed besétálni az éttermembe, és úgy viselkedni, mintha soha nem láttál volna.

Ha arra gondolok, hogy… majdnem imádtalak, téged és azt a csodálatosan bonyolult lelkedet.

Majdnem.

Bármi legyen is az – remélem, jó okod van rá.

Maritza a pincérnő

Ui: Rohadj meg… és most komolyan is gondolom

Kedves Melrose!

Amikor először találkoztam veled, idegen voltál.
Másodszor, a szobatársam.
A harmadik alkalommal világossá tetted, hogy hamarosan akkora szálka leszel a szememben, mint még soha, senki.
Túl hangosan kornyikálsz a zuhany alatt, és elhasználod az összes meleg vizet.
És pokolian szeretsz parancsolgatni.
Sokféleképpen komplikálod az életemet.
De nem számít, milyen erősen igyekszem, nem tudok nem gondolni rád.
Őszintén… nagyon felkavarsz.

El akartam mondani ezt neked, le akartalak ültetni, lenyelni a büszkeségemet, felhagyni a köntörfalazó viselkedésemmel, és megmutatni egy olyan oldalamat, amelyet még senki nem látott… ám akkor történt egy vallomás, ami végtelenül megváltoztatott mindent – akkora bombaként hatott, hogy földbe gyökerezett a lábam.
Hogy lehetséges, hogy nem láttam előre, ezt sosem tudom meg.

Sutter

Ui.: Kívánlak