Meghoztam nektek, a következő véleményes bejegyzést, miután Vali elküldte nekem a Kevin Hearne: Druida sorozatának a második, és a harmadik részéről írt véleményét/kritikáját, amit én most meg is osztok veletek. :)
Az első részről írtat, itt megtekinthetitek: Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve
Hexed – Megátkozva
(A Vasdruida Krónikái 2.)
„Kiderült, hogy ha megölsz egy
istent, hirtelen megugrik a népszerűséged.”
„Kevin Hearne új lelket lehel az ősi
mitológiába, és egy hátborzongatóan ismerős, mégis ijesztően eredeti világot
alkot.” Nicole Peeler, a Tempest Rising írója
Atticus O’Sullivant nem izgatják
túlságosan a boszorkányok. Most mégis arra készül, hogy egy mindkét fél számára
előnyős, kölcsönös megnemtámadási egyezményt írjon alá velük, amikor napjaink arizonai Tempéjének boszorkánynépessége hirtelen megnégyszereződik. Ám az új lányok nem csak gonoszak, de a második világháború alatt meglehetősen sötét
szerepet töltöttek be a németek oldalán.
Miközben egy bukott angyal a helyi
középiskola diákjaira vadászik, és a bacchánsnők vegasi hordája a városba
özönlik, hogy ott terjessze az őket jellemző halálos romlást, és egy
veszélyesen szexi, kelta tűzistennő Atticus kegyeit keresi, hősünknek ki kell
vennie részét a boszorkányüldözésből. De varázskardja, a szomszédjától
kölcsönzött gránátvető, valamint vámpír ügyvédje segítségével Atticus készen
áll rá, hogy megtisztítsa a várost, és megmutassa a boszorkányos fehérnépeknek,
hogy rossz druidával kukoricáztak.
„Egy szellemes, új fantasysorozat.” Kelly
Meding, a Three Days to Dead írója
….És
az események pörögnek tovább
Atticus
megvívta harcát néhány kelta istennel, de a „boldogan éltek míg…” vég nem jött
el. Helyette maradt néhány elszabadult lény a démoni síkról, a boszorkányok
számának csökkenése pedig „mágiahasználó-vákumot” eredményezett, így egy gonosz
boszorkánykör és egy ókori isten véres papnői is helyet akarnak a városban,
lehetőleg egyeduralkodói jelleggel. A rendfenntartók továbbra sem hiszik, hogy
hősünk rendes srác lenne, mindezeken felül a júdeo-keresztény hitvilág
fanatikus boszorkány-, és démonvadászai is rátalálnak Attikusra, aminek
köszönhetően rohamtempóban vághatunk át a következő pár nap eseményein.
Szereplőink
nem hagyták el a humorérzéküket, a legkeményebb helyzetben is megcsiklandozhat
valamelyik szereplő egy kis nevetéssel. Attikus tudásához és pillanatnyi
állapotához mérten harcol, alkudozik, szervez, menekül, varázsol, színészkedik,
küzd és reméli, hogy eljön a nyugalom pillanata.
Segítőtársainak
köre bővült egy druidainassal, aki harcolni még nem tud, de kitűnően falaz
mesterének, az özvegy MacDonagh néni továbbra is hozza a formáját, Leif a
vámpír pedig tovább borzolja a kedélyeket. Oberon tovább nőhet a szemünkben, ha
így folytatja, el kell ismernünk, hogy a földön élő legintelligensebb lény a
kutya. J
A könyvet érdemes úgy elkezdeni,
hogy elérhető közelségben van a harmadik kötet, mert bár ez a kötet önálló
egészet alkot, a főszereplő alkuinak köszönhetően több elvarratlan szál is
marad a végén, ami miatt jóleső kíváncsisággal nyúlunk ismét a következő kötet
után.
Hammered
– Elkalapálva (A Vasdruida Krónikái 3.)
A
norvég mennydörgésisten rosszabb minden kötekedő rohadéknál – ő ugyanis életek
ezreit tette tönkre, és ugyanennyi ártatlannal végzett. A viking vámpír, Leif
Helgarson több évszázad után elérkezettnek látja az időt, hogy bosszút álljon
rajta, de a norvég lidércnyomásba csak barátja, Atticus O'Sullivan, az utolsó
druida segítségével juthat el. Atticus első számú túlélési stratégiája a
következő volt: a lehető legnagyobb ívben kerüld el a villámokat dobáló ürgét!.
De Atticus hazai pályáján sem túl rózsás a helyzet: vámpírháború közeleg, a
magukat Isten Kalapácsainak nevező orosz démonvadászok pedig egyre többen
lesznek. Atticus és Leif egy vérfarkas társaságában minden figyelmeztetés és
várható következmény ellenére elindulnak Asgardba, a norvég panteon síkjára,
ahol kommandójuk kiegészül egy varázslóval, egy orosz mennydörgésistennel és
egy kínai vándorral. És megindul a felejthetetlen harc a valkűrök, a
feldühödött istenek és a mennydörgésisten ellen.
Az
ígéret szép szó,…
Így
Atticus elindul, hogy teljesítse alkuinak rá eső felét. Még akkor is, ha ez
minden addigi tapasztalatának és elvének ellentmond. Ő tervez, a helyzet pedig
egészen másként alakul.
Az
előző kötetből nem csak a feladatok, hanem üldözők is maradtak Atticus nyakán,
akik érthetően nem veszik figyelembe, hogy hősünk talán időt kérne, jönnek és
támadnak, mindig a lehető legrosszabbkor és hogy stílusosak maradjunk: az
istennek sem értik, hogy ezt most nem kéne.
Eddigi
szereplőinkhez újabb hősök csatlakoznak, kiknek komoly elszámolni valója akad a
norvég mennydörgésistennel és mindegyikőjük el is beszéli saját történetét.
Ezekben a fejezetekben át is veszik Atticustól a mesélő szerepét, így a kötet
kicsit más lett, mint a megszokottak, ritmusa, stílusa úgy érezhetjük kicsit
megdöccen, de nem vált hátrányára a történetnek. Érteni véljük, hiszen mint az
Atticus is kifejti, Thornak olyan propagandája lett az utóbbi évtizedben, hogy
egyetlen ma élő sem érti mi is a problémája vele az ellene indulóknak.
Oberon, bár a kalandra nem megy
főhősünkkel, az előkészületeknél ott van, és a humora is a régi. Leif és Gunnar
régi ismerős, pár jelenetet kapunk az özveggyel is. Granuaile-nek viszont több
jelenete is van, elkezdődnek a tényleges megtapasztalásai és feladatai mint
druidainas.
Felmerült
kérdésként, hogy nem okozott-e gondot a nagyon sok vallás jelenléte a
sorozatban?
Szerintem
döbbenetesen könnyedén olvad egésszé a vallások és hitvilágok összessége,
zökkenőmentesen vált az író a különböző hitvilágok szereplői között, amit én
sokáig annak tulajdonítottam, hogy mindet egy sokistenhitet valló szereplő
szemszögéből látjuk, aki ki is fejti az első kötetben: „Az a helyzet, Mrs
MacDonagh néni hogy az univerzum éppen olyan nagy amekkorát a maga lelke képes
befogadni.”. A jelen kötetben viszont különböző vallások, mitológiák hősei
mesélnek nekünk, és mindegyikük meséje könnyedén simul a történet világába.
Sajnálom, hogy a műnek ismét olyan
vége van, amely elvarratlan szálakat hagy maga után mert a következő kötet nem
jelent meg magyarul. Pedig én biztos nyúlnék érte…. :-)
Köszönöm/köszönjük Vali! <3 Kíváncsian várom/várjuk, a következő véleményedet/kritikádat! :)
Dora Sullivan