A Navarra trilógia befejező részében Amaia Salazar és csapata újabb sötét bűncselekmény felderítésébe fog.
Egy asszony értesíti a rendőrséget unokája hirtelen haláláról. A hivatalos jelentés bölcsőhalálról szól, de a nagymama gyanúsnak tartja a gyermek apjának viselkedését: a férfit letartóztatják, amint megkísérli ellopni lánya holttestét, amelyen gyilkosságra utaló nyomokat találnak. Az eset nem egyedülálló, és az asszony egy gonosz mágikus lényről beszél: az inguma az, aki lidércnyomást okoz és ellopja az ember életét, miközben áldozata alszik. Ahogy fény derül a történet újabb szálára, a nyomozás kimutatja, hogy Navarrában rendkívül magas a természetesnek mondott csecsemőhalálozás.
Amaia arra is rájön, hogy volt egy ikertestvére, akit születésekor a saját anyja ölt meg egy „áldozati szertartáson”. Ám a húgáéhoz hasonlóan a többi gyermek maradványát sem találják a sírokban.
Amaia döbbenten tapasztalja, hogy a halálesetek a Baztán folyó völgyének településeihez kötődnek. A letartóztatási hullám és a szülők hallgatása óriási társadalmi felháborodást vált ki annak érdekében, hogy Amaia hagyjon fel a nyomozással, és szembe találja magát kollégai bizalmatlanságával is.
Váratlanul felbukkan egy férfi, aki kapcsolatban van a fekete mágiával, egyszerre visszataszító és csábító, s mindez komoly kihívások elé állítja Amaia és James házasságát. A fiatal felügyelőnő mindezek ellenére folytatja a nyomozást, amelyhez Etxaide detektív és az FBI-os Dupree profilozó mellett a legkritikusabb pillanatban a titokzatos katolikus szervezet, az Opus Dei nyújt láthatatlan, de kézzelfogható segítséget.
A történet meglepő végkifejleténél Amaiának szembe kell néznie a vidéket rettegésben tartó bűncselekmények valódi eredetével.
Mindeközben iszonyatos hóvihar zúdul a völgyre, és úgy tűnik, végleg betemeti az igazságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése