Vélemény #14 #15 #16 #17 #18 #19 #20

Sziasztok! Jó pár kihagyás után, most egy helyet 7 véleményt/értékelést hoztam nektek az alábbi könyvekről, amelyeket mostanság olvastam... :)

Dora Sullivan

Jasinda Wilder
Alpha (Alpha 1)

Mikor először történt meg, olyan volt, mint egy csoda. A befizetetlen számláim csak nőttek és olyan magasságokba szöktek, amelyet soha nem sikerülne kifizetnem. Az édesanyám kezelése a szanatóriumban, az öcsém tandíja, én tandíjam, lakbér, villany. Mind az én vállamat
terhelte. És ezen kívül most vesztettem el a munkám. Nem volt remény, a bankszámlámon nem maradt pénz, nem volt esélyem, hogy másik munkát találjak.
És aztán hirtelen, mikor az utolsó reményem is szerte foszlott, a postaládában találtam egy borítékot. Nem volt rajta a feladó. Az elején az én nevem állt és benne egy csekk volt tízezer dollárról. Elég lenne a számláim kifizetésére és valamennyi még marad is. Tudnák csak az iskolával foglalkozni.
Ha önök kapnának egy ilyen titokzatos csekket, amely elég lenne az összes számlájukra, nem
fizettetnék ki?
Én megtettem.
Egy év után valaki kopogtatott az ajtómon. A lakásom előtt egy hosszú fekete limuzin állt, az
ajtónál a sofőr és csak ennyit mondott: - Eljött az idő visszafizetni a tartozást.
Beszállnának?
Én beszálltam.
Kiderült, hogy valakinek tartozom százhúszezer dollárral.

Második 'újraolvasás' után is csak azt tudom mondani erre a könyvre, hogy nagyon tettszett, s hogy hatalmasat tévedtem az első próbálkozáskor, amikor csak a harmadik fejezetig bírtam elolvasni. Nem is magával a történet körívvel lett volna problémám először, hanem azzal, hogy nekem akkor az soknak tűnt. De aztán, amikor folyton – folyvást megtalált engem ez a könyv, úgy voltam vele, hogy bánja-fránya, de elolvasom mégis. És, hát őszintén szólva, a romantikus-erotikusok közül, nálam ez a könyv élvezi az első helyet!!!

Amit elsőként 'durva megoldásnak' találtam, azaz, hogy Roth egy év után, kész tények alá állítja Kyrie-t, midőn ugyanennyi idő alatt, pénzt küldött neki, névtelenül, s most meg ezt 'akarja behajtani rajta'… Azt, nos másodjára, s most 'harmadjára' már simán eltudtam fogadni. Azaz, tök korrektként véltem a helyzetet, pláne meg, hogy tulajdonképpen még így is volt Választási lehetősége a Kyrie-nak….

Az erotikus pillanatok mellett, felelhetőek voltak, romantikus/kedves pillanatok is… de mind ez kíséretében ott volt az a nagy rejtély is, hogy ki volt igazán Roth, s hogy mi is volt az igazi indítéka arra, hogy a háttérből védelmezze, s segítse a lányt, majd végül magához csábítsa. Ami nem kis meglepetéssel szolgáltatott. Nem is gondoltam volna, hogy az ami volt… De éppen ez miatt 'is' jelentett oly sok fordulatot mint a karakterek életében(s az én gondolataimban), az idő alatt míg olvastam.

Időnként sikerült heves szívdobogást, helyenkénti mosolygás és vigyorgást, és a vége felé könnyezést is kicsalnia belőlem ennek a könyvnek. Amelynek én csak örülni tudok, mert megtudott érinteni, s megfogni. :) Garantált, hogy még újra, s újra előfogom venni, mert hatalmas kedvencem lett. Roth meg, egy olyan tökéletes pasi világát képezi, akinek vannak hibái, amelyeket felvállal, de van egy olyan oldala is, amely védelmező, oltalmazó… s olyan határozott, magabiztos oldala is, amelyet én imádok egy férfi karakterben. <3 (Kell nekem is egy Roth!!! :P )

Nicole Christie

Falling for the Ghost of You – Szellemszerelem

A ​​tizenhét éves Violet Mercer arra tér haza Hawaii-on töltött nyári vakációjából, hogy a barátja megcsalja egy barátnőjével. És ha ez önmagában nem volna elég pocsék dolog, az anyja hozzámegy egy férfihoz, akivel csak nemrég ismerkedtek meg. 

A dolgok még kínosabbra fordulnak, amikor Violet találkozik az új, gazdag mostohaapjával és annak fantasztikusan jóképű fiával ¬ aki előtt éppen aznap járatta le magát! Zane O'Connor szexi és elbűvölő… és egyáltalán nem Violet súlycsoportja. Őt látva Violet azt is elfelejti, hogy az exe egyáltalán létezik. De soha nem lehet esélye nála… igaz? 

Az élet úgy hozza, hogy Violet egy hónapra összeköltözik Zane-nel. A kölcsönös vonzódás és a veszekedések közepette észrevétlenül összebarátkoznak – a barátságuk pedig valami mássá formálódik, valami sokkal magával ragadóbbá, mint amire Violet számított. 

Zane azonban rejteget előle valamit – olyasmit, ami elválaszthatja őket egymástól, ha Violet megtudja. A gyanakvó Violet nem képes megbízni Zane-ben. Egyszer már megégette magát; vállalja-e újra a kockázatot? 

Ahogy egyre több időt tölt Zane-nel, Violet ráébred, hogy elkésett: beleszeretett a súlyos titkot rejtegető szépfiúba. Túléli-e a szerelme az igazságot, vagy Violet szíve rövid időn belül újra összetörik?

Lassan tényleg kezdek dühbe jönni, avagy megharagudni az NA könyvekre… :/ Konkrétan szólva, az alapköríven kívül, nem sok jót tudnék mondani erre a könyvre.
A karakterekkel nem voltam kibékülve… Na jó talán még az elején, Zane-t még úgy-úgy, csak bírtam, amíg húzta Violet-et… meg, hogy azért ott volt amikor lennie kellett…Őszintén szólva, a kapcsolatuk Violet-el nekem csak odáig tettszett, míg megmaradtak a barátzónában… Nem mondom azt, hogy nem vártam azt, hogy több is legyen a barátságukból… de azt igen, hogy nekem a szerelmi száluk az nem tettszett, mármint ahogy le lett vezetve… Igazán megérdemelhetett volna egy jobb levezetést, s véget (az én részemről)… de hát ez van… így alakult…

De senkit se tántorítson el ez, az elolvasásától… :$ :)

Viszont kíváncsi vagyok, hogy az írónő második könyve, az milyen… ezt követvén, már csak azért is elolvasom… hátha… alapon. :)

Levia Anne

A múlt ára

Mit tennél, ha egy nap arra ébrednél, hogy mindent elvesztettél?

Ködbe vesztek az emlékek, oda lett a múltad. Nem tudod kik a barátaid és kik az ellenségeid.

Carolinát, az ismert újságírót, súlyos autóbalesete után cserbenhagyjak. A kórházban emlékek nélkül ébred – mostantól csak az ösztöneire hallgathat. Üldözik, élete veszélyben van, és csak egy valakire számíthat. Vajon visszaszerezhető minden, vagy a szerelem is az emlékekkel együtt veszett el örökre?

Minden feltörő emléke keserédes, és veszelyes irányba űzi. A remény hajtja, hogy mindez a küzdelem megéri.

LEVIA ANNE páratlanul izgalmas romantikus krimije az újrakezdésről, a kitartásról, a reményről, a hűségről, a szerelemről és az igaz barátságról szól, egy olyan korban, amikor ezek a szavak már nem sokat jelentenek.

Őszintén, engem sikerült a bűvkörébe vonnia eme könyvnek. Élveztem minden egyes sorát, oldalát. Végig fenn maradott a figyelmem, és az érdeklődésem.
Teljes egészében, lenyűgözött.
Egy olyan oldalát mutatta meg annak, hogy milyen következményekkel, azaz, 'árral' járhat egy bosszúnak/ban megindult úton.
Van, hogy elveszel, s belesűrűsödsz… Van, hogy már az se tudod, hogy amit eddig rossznak/bűnősnek véltél, az tényleg rossz. Van, hogy már magad sem tudod, hogy mi tévő légy… S van, hogy eljön azaz idő, amikor már azt se tudod, hogy kiben bízhatsz, s kiben nem. Főleg meg ha, elveszíted az emlékeidet.

Mint ahogyan, Carolina is. Őszintén szólva, az egyik pillanatban felvontam a szemöldökömet, amikor olyasmit tett, vagy készült megtenni, amely során nem gondoltam, hogy az ép szerű döntés a részéről, s hogy megráztam volna szívesen. De amikor megcselekedte azt, egyetértően hümmögtem. Hogy igen. Bizony, kellett. Meg kellett azt tennie, ahhoz, hogy végül tisztán láthasson, s hogy meghozza a helyes döntést.
S bár magam is alig hiszem el, hogy ezt mondom: De, végig gondolva az egész történetet, aligha tehetett, s cselekedhetett volna másképp, mint ahogyan tette ezt végig a könyv során, s jószerivel, én se tudtam volna máshogy cselekedni… És éppen ez miatt is, vált igazán szimpatikussá a főhősnő, számomra…

További kedvelt, szimpatikus karakterem egyértelműen Michael lett. Végig drukkoltam neki. Volt, hogy a szívem dobbant meg, volt, hogy meg is szakadt érte. De, őt éreztem az igazinak a főhősnő számára… Kívülről – belülről, a 'tökéletes' férfi volt ebben a könyvben az ő karaktere.

S a másik kedvelt férfi karakterem pedig, Kenan volt. Érte is megszakadt a szívem, s el is tudtam fogadni a viselkedését rögvest az első pillanatokban, ahogyan azt is, hogy miért olyan hűvös, s távolságtartó. Egy olyan embernek, mint amilyen ő. Egy olyan világban, s társadalomban, amelyben ő felnőtt, s él, nem egyszerű az élet. Sőt mi több… lehetetlen…
De bízom benne, hogy Maggie segítségével, letudják győzni a lehetetlent. :)

Remélem, hamarosan olvashatom majd az ő történetüket is! Mert igazán a szívemhez nőt a 'párosuk'… :)

Ezt a könyvet pedig, én is csak ajánlani tudom mindenkinek. Nem egy szokványos 'maffiózók' körében forgolódó történet, hanem ennél, sokkal több. :)

Köszönöm Levia Anne, hogy megírtad nekünk ezt a történetet! ^^

Vavyan Fable

Holt volt, holt nem volt...

Antidepresszáns, immunerősítő. 

Adagolás: igény szerint.
Mellékhatások: gyakori röhögőgörcs, szívtáji felmelegedés, néha pityergés.
Hatóanyagok: humor, szeretet, szerelem, akció, őszinteség, tisztaság.

Vigyázat, ez egy Banyamese! Humort, varázslatot, hamisítatlan Fable-t, nyomokban vasreszeléket tartalmaz.

Egy szóval tudnám csak igazán jellemezni azt, hogy milyen hatással van rám az írónő: Fanatikus. Azaz, a Jégtánc könyve óta, amit elsőként olvastam el még tavaly karácsony előtt pár nappal, azóta vagyok mondhatni, rákattanva Fable írásaira/könyveire.

Imádom azt az egyedi stílusát, amit ő képvisel, és amit mindig vissza-vissza kapok a könyveiben. Imádom, a kissé furának mondható humorát, amelyet bele-belevisz a könyvekbe. Imádom, hogy a női főszereplői, mind-mind tökösek, kemények és belevalóak. (Legalábbis, amiket elolvastam tőle eddig, azokban csak ilyen típusú csajszikról olvastam. Amit nem is bánok. Sőt… IMÁDOM!)

S különösen, erre a könyvre is csak azt tudom mondani, mást nem is, hogy: Imádtam! Nekem nagyon tettszett, hogy megismerhettem a fantasy(misztikus) oldalát is Fable-nek.

Az elejétől a végéig fenn tartotta a figyelmemet, s az érdeklődésemet. Ami azt hiszem köszönhető ennek a fantasy(misztikus) pillanatoknak/jeleneteknek.

A karakterekről nem is szólva… vagy mégis?

Ugye, arról már írtam, hogy eddig, amit olvastam Fable-től, a női fő karakterek mind kemények, tökösek, s belevalóak… Nos, ez alól nem lett kivétel (aminek én kiváltképp nagyon örülök), Samira se – e könyv főhősnője -.

A férfi fő szereplő…bár, ő most nem egy fegyverekkel hadonászó, avagy ökölmenő harcokat vívó karakter volt, de azt se állítanám róla, hogy egy nyámnyila, kis seggdugaszt lett volna.

Ha kellett, s amivel tudott, azért ő is küzdött, ha kellett. De nálam a cukiságával vált kedvenc karakterré. Aranyos s cuki volt, az egész karaktere, jelensége. És a neve(i)?! Hűűű… Hazudnék ha azt mondanám, hogy megjegyeztem az összeset. De amit megjegyeztem, s ami többször is elhangzott a könyvben, az a Casablanca név volt… avagy, ahogy inkább hívták Zsömönfu… Megvallom, ezt a nevét jobban kedveltem, mint a Casablanca-t… :)

A mellékszereplők meg hozták azt a formát, amellyel csak építeni tudták a főbb karaktereket, és magát a történet menetelét. Mindegyiküknek megvolt a maga szerepe, s helye.

Őszintén, úgy imádtam s szerettem meg a könyvet, ahogy meg lett írva. Fable-re tényleg igaz a 'Meseanyó' elnevezés, amihez ő hű is maradt.

Alig várom már, hogy egy újabb (amely már megjelent ugyebár), regényét a kezeimben tarthassam, s belevethessem magam az olvasásába… :)

Vavyan Fable

Szennyből az angyal

A regény hősnője, Tonie – túl egy súlyos válságon – mesei karácsonyról álmodozik: fenyőillatú, csillagszórós, Kis éji zenés, meghitt ünnepről, romantikus kettesben egy férfival, akit erre az alkalomra választ számára a számítógépes társkereső szolgálat. S nem arról, hogy bűnözők lepjék el otthonát. Holott pedig ellepik. Púder, a sorozatgyilkos; Néró, a piromániás; valamint Procc, akinek az a fixa rögeszméje, hogy neki sebészeti úton mindenkit meg kell gyógyítania. Továbbá ellepi hajlékát a nővére a sarjaival, anyja a neurózisával; szomszédnője, Meta Hari, aki mindhárom szemével perfekt módon lát – és még sokan mások. A vágyott idillből pokolian felforgatott karácsony lesz, s mindennek a Szolgálat által küldött (?) pasas, Barret Grand a dilihopmestere.

Fable ebben a könyvben sem hazudtolta meg magát. Adta a humort, az akció-krimis jeleneteket. De nálam leginkább a történet csak akkor indult be igazán, amikor felbukkantak a színen Tonie családja, először a nővére, majd annak gyerekei és az anyja… Velük kiegészülve lett Tonie és Barett kalandja nekem egész, na meg a három volt rab, és a kissé hóbortos szellemlátó szomszédasszonnyal, Hanna-val… :)

Papp Dóra

Tükörlelkek (Tükörlelkek 1)

Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőbbek. 
A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek… 
Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben…

Ahogyan a fülszöveg is kezdődik, tényleg a két főszereplő lány, Kriszti és Orsi nem is lehetnének annál különbözőek, mint ahogyan az a könyv során ki is derült.
Míg az egyik népszerű lány akit mindenki körül rajong, addig a másik egy kész tragédia (ami a gúnyneve is lett)… Míg az egyikük azért küzd, hogy mindenkinek de legfőképp a szüleinek megfeleljen, addig a másik, épp az ellenkezőjét teszi ennek.
De viszont amennyi különbség van köztük, ugyanannyi közös is. Mint pl,: Mind a kettőjüknek egy igaz barátjuk van, akikért bármit megtennének. S, hogy egy új személy érkezése az életükben pasi személyében, olyan változtatásokat vittek véghez bennük, amikre a két lány nem is gondolt volna, s amiről nem is hitte volna.
Mint Kriszti pasiját Kornélt, mint Orsiét Olivért, én nagyon bírtam, s kedveltem is. Néhol, olykor még aranyosnak is véltek őket. Mivel általuk, s mellettük olyan oldalukat mutatták a lányok nekünk, amelyek által szimpatikussá és kedveltebbé is váltak számomra.

De az mellett, hogy Kriszti s Kornél párosát a könyv végére is aranyosnak találtam, addig sajnos az Orsi Olivér párosát meg szívfájdítónak. Amelynek az okáért okolhatnám Orsit is… ami meg is van, de nem teljesen… Mivel leginkább most az amerikai angol tanárjukra lettem egy kicsit pipa, aki miatt Orsi karaktere fokozatosan változott, szimpatikussá… De amiért a végén Orsi újra, az a flegma, mindenkit elmarok magam mellől típussá vált, azért én őt okolom… Pedig amúgy az elejétől kezdve tökre bírtam, s bírom is a tanárt… S ennek ellenére is amiért visszaváltozott Orsi azzá, akivé az elején volt, még mindig bírom őt…

De bízom benne, hogy a folytatásban újra visszakapom azt az Orsit akit eme első rész során volt alkalmam megismerni… s, hogy újra minden okés lesz majd köztük Olivérrel… :)

Megvallom, így az első rész olvasása után, kicsit bántom is azt, hogy most olvastam el… mivel, így biztos sokat fogok sopánkodni a folytatásért… :)

UI: Ha kíváncsi vagy arra, hogy mit olvasok jelenleg, avagy mely könyvről mi az adott véleményem, avagy, hogy jelenleg mely könyvet sikerült beszereznem... moly.hu -n, Dora_Sullivan -ként nyomon tudsz követni...