Vélemény #24

Sziasztok! Most egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amelyhez több reményt fűztem, s amelynél többre számítottam, mint amit kaptam... s sajnos, az se jó értelemben... :((( De, megeshet, s elő is fordulhat, hogy más azt kapta/kapja amit várt volna, avagy várna... :/

Dora Sullivan

P. C. Harris

Árnyoldal

Rachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel. 
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait. 
A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet. 
Fényt derít David apja gyilkosának kilétére? 
Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől?

P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.

Amikor belefutottam a könyv borítójába, majd ez során el is olvastam a tartalmát, azt mondtam, hogy nekem kell ez a könyv. Amikor lehetőségem is adódott rá, hogy elolvassam örültem neki, „mint majom a farkának”…

De amikor elkezdtem az olvasást… szó szerint, már a második fejezetnél úgy éreztem, s meg is jegyeztem a barátnőmnek, hogyha nem könyvről volna szó, ha nem valami blogos fanfic-ről, akkor abbahagytam volna az olvasását… (sorry, hogy ehhez hasonlítom, de konkrétan ilyen formában, s ilyen oldalakkal, nekem hasonlított a blogos történetekre) :$ :$ :$

Lehet, s biztos van, s lesz akinek tetszett, s tetszeni is fog eme story, de én nem erre számítottam.
Ahogyan arra sem, hogy ennyiszer fogok csalódni mint a történetben, mint a karakterekben…

Szívesen, s boldogan felelevenítenék egy-egy olyan pillanatot, jelenetet amik tettszettek a főszereplőkkel kapcsolatosan, de nem tudok… Ugyanis, amikor már azt hittem egyes fejezetek elején (s, tényleg komolyan már úgy reménykedtem, s izgultam, hogy: Nah, itt megtörténik az a változás, az a pillanat amikor azt az érzetet kapom, hogy innen már csak jobb lesz… – mint, ahogyan a pasik, amikor meccset néznek, s a kedvenc csapatuk, beveszi/megközelíti az ellenfél kapuját, s együttesen állnak készen a felugrásra ültekben, de amikor a labda mellé/fölé/kapufára avagy a kapus kezébe, vagy éppen kivédi a labdát, keserűen, s csalódottan suttyannak vissza a kanapéra – vagy amin ültek éppen –, -, nos én is hasonlóképpen viselkedtem, csak éppen az ágyamon fekve…)… mindig valami olyasmivel ért véget az adott fejezet, amelynek az én részemről, szerintem nem is kellett volna oda…

Ez mellett pedig, nagyon sajnáltam, s nagyon csalódtam abban, hogy nem voltak kibontakozási idők…

Azaz, én szeretem, ha egy történetben az író: – megtud ragadni,
– megtudja dobogtatni a szívemet,
– izgalomba tud hozni (azaz, eléri azt, hogy izgulni tudjak mint a történet miatt, s annak kimenetléért, s mint a karakterek miatt – és, hogy velük együtt is tudjak izgulni -),
– bár, nem szeretem, de mégis szükségem van rá, s kell, hogy összetörje a szívemet(mármint, megszakadjon vagy a szereplők múltja, élete miatt, vagy ami közöttük alakul, történik),
– s kell h ezt be is tudja gyógyítani a végére, mármint az összetört, megszakadt szívünket… s mind ennek ugye kell egy kis idő… nem az, hogy röpke pár perc, v inkább másodperc alatt váltakozzanak az érzelmek, az elfogadások, s a döntések… ugyanis, én ezt éreztem a könyvel kapcsolatosan… mármint, hogy iszonyat kevés, s rövid volt ezen érzések kiváltásának időszaka, s nem csak nekem, de még a karaktereknek is nagyon rövid volt…
– s kell, hogy a végén én is örülni tudjak a boldog kifejletnek… (Persze, az 'Árnyoldal' c. könyvnek is happy end lett a vége… csak éppen nálam már késő volt…)

Nos… nekem ez volt a véleményem, 'röviden' s tömören… Sajnálom, s csalódott is vagyok amiért ilyen 'negatív' érzelmeket váltott ki belőlem ez a könyv. :( De bízom abban, s reménykedem is, hogy a következő könyve jobban megfog majd fogni… :$