Jodi Picoult: Találj ​rám! 0,5-1.

Szelíd vadak

„Nincs mese: meg fogom szegni a szabályokat. Megint." Alice az egyik utolsó épen maradt édenkertben az elefántok viselkedését kutatja. Botswanában mindennapos rutin a küzdelem az orvvadászokkal, a tragédia azonban nem érintheti meg a kutató lelkét. A feladat: dokumentálni az eseményeket és nem befolyásolni ezeknek a csodálatos állatoknak az életét. Egy nap azonban Alice egy elárvult bébit talál anyja teteme mellett, és a következő napok örökre megváltozatják az életét. Jodi Picoult novellája elemi kérdéseket feszeget. Felülírhatja-e az anyai ösztön a tudós hozzáállását? Lehetséges, hogy egyetlen apró momentum elindíthat egy olyan lavinát, amely emberi sorsokat változtat meg?"

Találj ​rám!

A világ tele van olyan emberekkel, akiket senki más nem lát.

Mi a közös Virgilben, Alice-ben, Jennában és Serenityben? Adott pillanatban mindannyian ugyanott voltak – csakhogy nem mindegy, az a pillanat mikor volt az időben.
Jenna, a tizenhárom éves kislány az anyját, Alice-t keresi, Alice viszont nem keresi Jennát. Virgilt tíz éve foglalkoztatja a baleset, amely az elefántrezervátumban történt, s pontosan azóta tudja, hogy egykor, nyomozóként nagyot hibázott. Serenity, az egykori sztármédium épphogy belecsöppent ebbe az ügybe, máris nyakig benne van: vajon megtalálja-e újra szellemi vezetőit vagy továbbra is csak unatkozó amerikai háziasszonyok mindennapjait dobja fel?
A Találj rám! Jodi Picoult legjobb regényeit idézi: a misztikumot a valósággal, a mesét az álmokkal, a bűnt a bűnhődéssel ötvözi.