Keresés ebben a blogban

FONTOS!!!

EZ AZ OLDAL NEM LETÖLTŐ OLDALKÉNT SZOLGÁL!
ÉS EMAIL-BEN SEM KÜLDÜNK KÖNYVEKET!

2017. december 28., csütörtök

Richard Paul Evans: Kegyelem

Tőle ​kaptam az első csókom. Ő volt életem első szerelme. Kis gyufaárus lány, aki látta a jövőt a gyertya libegő lángjában. Szökevény, aki többet tanított nekem az életről, mint korábban, vagy akár azóta bárki. S amikor elment, az ártatlanságom is vele együtt vált semmivé. Amint írni kezdem e sorokat, lényem egy része úgy érzi, mintha olyasmit ébresztenék fel a lelkemben, ami jobb, ha holtan és mélyen eltemetve nyugszik tovább. Ha nem is holtan, legalább mélyen eltemetve. Eltemethetjük ugyan a múltat, de a múlt sohasem hal meg. Annak a télnek az emléke úgy fonta körül a lelkem, akár a ház falán kúszó borostyán, amely addig növeszti indáit, míg húzni-vonni nem kezdi a vakolatot és a téglát. Azért imádkozom, hogy a kínzó szorongatás ellenére is pontosan mondjam el a történetet. Emlékezetem, akárcsak szemem világa, meggyengült a hosszú évek során. Mégis, vannak olyan események, amelyeket egyre tisztábban látok, ahogyan öregszem. Egyet biztosan tudok: túl sok dolgot tartottak titokban akkoriban az emberek. Olyan dolgokat, amelyeket sosem lett volna szabad elhallgatni. És olyanokat is, amelyeket titkolni kellett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Vélemény #71 #72 #73 #74 #75 #76 #77 #78 #79 #80

Marilyn Miller: A ​vezér Alexander Salvatore maga a megtestesült romlás, akit hajt a bosszúvágy és a hatalom iránti éhség. Mindenek f...