Sophie Hannah: Spilling Bűnügyi Osztálya (CID) 1-5.

Idegen arcocska

A gazdag, angol számítógépes játékfejlesztő felesége, Alice Fancourt, miután férjére hagyja kéthetes kisbabáját, rádöbben, hogy távollétében a gyermekét kicserélték. A bölcsőben egy idegen gyermek alszik. Simon Waterhouse nyomozót elbűvöli a megtört anya kecses szépsége, és felettesei rosszallásától kísérve veti bele magát az ügybe egészen addig, míg Alice és a csecsemő is eltűnik…

A hallatlanul izgalmas lélektani krimibe szerelmi és féltékenységi szálak is szövődnek.

 

Bántó távolság

Hátborzongató, csavaros thriller megszállott szerelemről, lelki kínzásról és az emberi szív legsötétebb zugairól az Idegen arcocska című bestseller szerzőjétől.

Három évvel korábban rettenetes dolog történt Naomi Jenkinsszel – olyan szörnyűség, hogy senkinek nem merte elmondani. Naomi most újabb titkot rejteget: a boldogtalan házasságban élő Robert Haworth szeretője. Mikor Robert eltűnik, Naomi tudja, hogy valami baja történt. De a rendőrséget nem sikerült erről meggyőznie. Robert felesége kijelenti, hogy férje nem is tűnt el. A kétségbeesett Naomi, ha nem tudja meggyőzni a rendőrséget, hogy Robert veszélyben van, meggyőzi őket arról, hogy szeretője másokat sodor veszélybe. Ekkor haladék nélkül hozzáfognak a kereséséhez.

 

Holtpont

Családirtás. Jellemzően a felső középosztálybeliek követik el. Jól kereső, aktív férfiak, akik hisznek a sikerben és mindent megadnak a családjuknak. De…mindig tovább nyújtóznak, mint ameddig a takarójuk ér, és egyszer összeomlik a gondosan dédelgetett álomvilág. A férfi ilyenkor a fegyveréért nyúl, mert nem akarja, hogy szerettei átéljék a társadalmi zuhanásból fakadó szégyent. Mind a gyerekeivel, mind a feleségével, majd önmagával is végez. Csakhogy ezúttal egy nő ölte meg önmagát és a gyermekét. A minta ismerős: az átlagosnál jobb társadalmi helyzetben élő család.

Vajon a női egyenjogúság kiteljesedésével változtak annyit a társadalmi szerepek, hogy megjelennek az első családirtó nők? A rendőrség szociológusa, Keith Harbard professzor szerint igen, és ezt támasztja alá az öngyilkos feleség, Geraldine Bretherick naplója is. De vajon tényleg ő írta a naplót? Boldog életet hazudott, miközben nap mint nap elviselhetetlen pokol volt az élete? Vagy a napló hazugság?

Egy olyan asszony, Sally Thorning indul a rejtély nyomába, aki megszólalásig hasonlít az öngyilkos nőre. Az ő életében is lappang egy titok: egy évvel azelőtt viszonya volt egy férfival, akit Mark Bretherickként ismert meg. Ám az a férfi, nem azonos Geraldine Bretherick férjével. Sally Thorning egyre közelebb jut a megoldáshoz, azonban minél tisztábban látja az igazságot, annál inkább veszélybe kerül az élete. Hiszen…megszólalásig hasonlít Geraldine Bretherickre...

A másik fele él

Korábbi regényeihez hasonlóan Sophie Hannah most is csavaros kezdéssel indít – Aidan Seed bevallja barátnőjének, Ruth-nak, hogy megölt egy Mary Trelease nevű nőt, de kiderül, hogy az „áldozat" él, festőművész és a legtávolabbról sem „nyugszik békében".

A történéseket nagyrészt Ruth egyes szám első személyű elbeszéléseiből ismerjük meg. A lány első pillantásra bosszantó jelenség. Így érez Charlie Zailer is, aki már nem a nyomozó osztályon dolgozik, hanem egyenruhás rendőrként teljesít szolgálatot. Őt keresi fel Ruth, hogy segítsen neki megnyugtatni a barátját, Aidant.

Miért nem vallja be Ruth, hogy kő ment a cipőjébe és azért biceg, mit keres Charlie korábbi botrányáról szóló újságkivágás a rendőrségen felejtett kabátja zsebében, miért szalad el, ahelyett, hogy alávetné magát a rendes kihallgatásnak?  Ráadásul Ruth egy közpark szélén lakik Spillingben, egy kapusházban, melyet körben zárt láncú kamerák őriznek, és miért leskelődik be az ablakán egy magánnyomozó?

Ruth jelenleg Aidan, az elhivatott, tehetséges képkeretező műhelyében dolgozik segédként. Itt kapott munkát, mert korábbi munkahelyén egy galériában az egyik művész rátámadt, miután Ruth meg akarta venni a festményét, de a nő vörös festékkel lespriccelte.
Később kiderül, hogy az erőszakos festőnő Mary Trelease, Aidan Seed állítólagos áldozata.

A szövevényes történet folytatódik, a különböző szereplők újra és újra elmondják az eseményeket, minden elmondás során egyre több részlet világosodik meg az olvasó számára, ezért az olvasó soha nem lehet benne bizonyos, hogy ez az igazi, végleges változat. 
Valami gyanús dolog folyik, miközben Simon Waterhouse-t, aki immár Charlie Zailer nyomozó vőlegénye, gyilkossággal vádolják.

A történet – ahogy az angol krimi 21. századi Agatha Christie-jének eddigi regényeinél megszokhattuk – Spillingben és környékén játszódik. Ezúttal a nők bántalmazása, valamint a gazdag magániskolák álságos világa áll a regény középpontjában. A borítóhoz modern, Mogigliani-szerű portrékat, illetve díszes képkereteket lehet használni...

 

Elnémult babaszobák

 

Egy napon Fliss Benson, tévéproducer névtelen levelet kap, amit a munkahelyére címeznek. A borítékban egy kis kártyát talál, amelyen négyszer négyes sorokba rendezve tizenhat szám áll. Flissnek fogalma sincs arról, hogy ezek a számok mit jelenthetnek.

Szintén aznap értesül arról, hogy egy olyan dokumentumfilm elkészítésében kérik a segítségét, amely az igazságszolgáltatással való visszaélésről szól, és amely kapcsán bölcsőhalálban elhunyt csecsemők anyját vádolták gyilkossággal. A dokumentumfilm három nő: Helen Yardley, Sarah Jaggard és Rachel Hine történetét dolgozza fel.

Fliss úgy tervezi, hogy ez lesz az utolsó projekt, amit elvállal. Ekkor azonban Helen Yardleyt holtan találják otthonában, zsebében egy kártyával, amelyen négyszer négyes sorokba rendezve tizenhat szám áll…