Ki mondta, hogy egy romantikus regényben nem eshet le az állad a meglepetéstől?
Tara Harrington élete igazán mesésnek tűnik: sikeres karrier, menő sportkocsi, és jóképű pasi, akivel mindennél jobban szeretik egymást. Látszólag kívánni sem lehetne tökéletesebbet.
Egy nap azonban kishúga, az örökös bajkeverő Emma bejelenti, hogy terhes, de azt már nem hajlandó elárulni, hogy kitől. Tara ekkor még nem is sejti, mennyi bonyodalom származik még ebből, és elszántan igyekszik válaszokat találni. Vajon mit titkol a húga? Ki az a titokzatos idegen, akitől gyermeket vár? Miért hallgat dacosan az apa kilétéről?
De ez csak a kezdet! Kiderül, hogy Tara legjobb barátnője, Liz feje fölött is egyre gyűlnek a fellegek. Hiába teljesült régóta dédelgetett álma, a vidéki élet távolról sem olyan örömteli, mint ahogy azt várta. Tökéletesnek hitt házassága egyre sivárabbnak tűnik. A férje, Eric napról-napra gyanúsabban viselkedik, Liz pedig egyre kevésbé biztos benne, szeretné-e egyáltalán megtudni, mit titkol előle.
Tara nyaralás közben megismerkedik az igéző szépségű, londoni Natalie-val, a tündöklő életet élő PR-menedzserrel, aki hasztalan próbál férjet fogni magának: épp aktuális álmai férfiját rendre elijeszti magától.
Tara, aki életmód-tanácsadóként keresi a kenyerét, segít kétségbeesett barátnőjének, és eközben rá kell jönnie, hogy jóval több közös dolog van bennük, mint azt valaha hitte volna.
Miközben Tara rendíthetetlenül zsonglőrködik idejével, hogy egyszerre lehessen támasza kishúgának, Emmának, a legjobb barátnőjének, Liznek és újdonsült londoni ismerősének, Natalie-nek, kiderül, hogy a legnagyobb problémával éppen saját háza táján kell szembenéznie…
Melissa Hill ezzel a regényével megújítja a romantikus regény műfaját: krimiírókat megszégyenítő fordulatokat csempész a történetébe! Az Érted mindent! romantikus, szellemesen szórakoztató könyv, amely azonnal leköti az olvasó figyelmét, és a mindvégig élvezetes utazás végül egy döbbenetes csavarral fejeződik be.
Abby-t nagyon
megviseli, hogy élete szerelme elhagyja egy másik nő miatt. Napjai
nehezen telnek, szenved az egyedülléttől. Aztán egy nap szerencsétlen
baleset éri, amitől károsodik a hosszú távú emlékezete. Ironikus módon
mindenre emlékszik, ami a baleset előtt történt, de az orvosok szerint
új emlékeket már aligha fog tudni elraktározni. Abby nem fogadja el a
diagnózist, felveszi a harcot az emlékezete leépülése ellen. Családja és
barátai kiállnak mellette, amiben tudják, segítik. Abby az ő
támogatásukkal készít egy listát azokról a dolgokról, melyeket mindig is
szeretett volna
megtenni. Elkezd élni és élményeket gyűjteni, sőt, egy új szerelem esélye is megjelenik a színen…
A sok-sok meglepô fordulat után az olvasó végül már nem tudja, mire is számítson…
„A férfi nagyon jól nézett ki sötétbarna hajával és a még sötétebb színű szemeivel. A lány biztos volt benne, emlékezne rá, ha valaha is… Aztán a szíve hirtelen kihagyott egy ütemet és jeges félelem kúszott fel a gerince mentén.
– Elnézést, mit is mondtál, honnan ismerjük egymást? – kérdezte, amikor nagy nehezen úrrá lett a hangján.
– Hát New Yorkból természetesen – válaszolta, mintha ez ostoba kérdés lett volna. – Karácsony este! A Central Parkban találkoztunk, ahol a mókusok ellopták a szendvicsedet…
Erre a szóra valami elkezdett bizseregni Abby elméjének hátsó zugában, valami, amit a lány nem igazán tudott megragadni.
Amikor látta, hogy Abby még mindig nem ismeri fel, a férfi folytatta.
– A délutánt azzal töltöttük, hogy megmutattam neked a várost. Kipróbáltuk a suttogó mutatványt a Központi pályaudvaron, aztán felmentünk a Rockefeller Center tetejére. Ne mondd, hogy nem emlékszel!
Abby szíve zakatolt, dühödten törte a fejét, elkeseredetten próbált rájönni, mi ez az egész. Emlékezett rá, hogy New Yorkban volt, persze – emlékezett rá, hogy Zach és Claire lakásában lakott a kis Caitlynnel. És emlékezett arra is, hogy a család nagyon szép karácsonyt töltött együtt és éjféli misére mentek a St. Patrick Székesegyházba, de ennyi volt minden.
– Abby? Jól vagy? A fenébe, úgy elsápadtál, fehér vagy, mint a fal!
Ezek voltak az utolsó szavak, amiket Abby hallott, majd a fejében hirtelen csillagok szikráztak fel, és elfeketedett előtte a világ."
megtenni. Elkezd élni és élményeket gyűjteni, sőt, egy új szerelem esélye is megjelenik a színen…
A sok-sok meglepô fordulat után az olvasó végül már nem tudja, mire is számítson…
„A férfi nagyon jól nézett ki sötétbarna hajával és a még sötétebb színű szemeivel. A lány biztos volt benne, emlékezne rá, ha valaha is… Aztán a szíve hirtelen kihagyott egy ütemet és jeges félelem kúszott fel a gerince mentén.
– Elnézést, mit is mondtál, honnan ismerjük egymást? – kérdezte, amikor nagy nehezen úrrá lett a hangján.
– Hát New Yorkból természetesen – válaszolta, mintha ez ostoba kérdés lett volna. – Karácsony este! A Central Parkban találkoztunk, ahol a mókusok ellopták a szendvicsedet…
Erre a szóra valami elkezdett bizseregni Abby elméjének hátsó zugában, valami, amit a lány nem igazán tudott megragadni.
Amikor látta, hogy Abby még mindig nem ismeri fel, a férfi folytatta.
– A délutánt azzal töltöttük, hogy megmutattam neked a várost. Kipróbáltuk a suttogó mutatványt a Központi pályaudvaron, aztán felmentünk a Rockefeller Center tetejére. Ne mondd, hogy nem emlékszel!
Abby szíve zakatolt, dühödten törte a fejét, elkeseredetten próbált rájönni, mi ez az egész. Emlékezett rá, hogy New Yorkban volt, persze – emlékezett rá, hogy Zach és Claire lakásában lakott a kis Caitlynnel. És emlékezett arra is, hogy a család nagyon szép karácsonyt töltött együtt és éjféli misére mentek a St. Patrick Székesegyházba, de ennyi volt minden.
– Abby? Jól vagy? A fenébe, úgy elsápadtál, fehér vagy, mint a fal!
Ezek voltak az utolsó szavak, amiket Abby hallott, majd a fejében hirtelen csillagok szikráztak fel, és elfeketedett előtte a világ."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése