Vélemény #23

Sziasztok! Most csak egy véleménnyel érkeztem hozzátok, egy oly könyvről, amelyért végtelenül hálás vagyok az írójának, amiért megadta nekem azt a lehetőséget, hogy kézbe vehessem, elolvashassam, és véleményt is írhassak róla! KÖSZÖNÖM!!! :-*

Dora Sullivan

April Scott-Monday

Kényszeress

"A szerző ajánlata 1 adag szórakozáshoz (kizárólag felnőttek számára):

Előétel:
Ropogós erotika
Frissen facsart humor
Forró szerelem (nem felmelegítve)

Főfogás:
Némi utazás
Hatalmas szenvedély
Hosszúra nyújtott vágyakozás
Nagyadag csalódás, könnycseppekkel dinsztelve
Késhegynyi krimi

Desszert:
Csipetnyi teljes kiőrlésű ármány
Jókora meglepetés

Felhasznált fűszerek:
Perverzió
Trágárság

Szervírozva 415 oldalon.

Tálalási javaslat:
A fogásokat alapos kézmosás után helyezzük tűzzománc tálkákba, majd lehetőleg egy Tiffany lámpa fényénél falatozzuk el.

Fogyasztható a nap bármely szakában, tetszőleges mennyiségben, nemtől függetlenül."

Nem is tudom, hogy hol, avagy honnan is kezdjem…

Első reakcióm, amint a végére értem: Érdekes. De ezen belül/felől, tetszett.

Igaz, nem egy szokványos, erotikus/'romantikus-szerelmi szállal és cseppnyi krimivel megfűszerezett regény'/, amire egy kis részem számított, már csak a fülszöveg/ajánlás gyanánt, de a végére, egyáltalán nem bántam, hogy nem azt kaptam amire vártam, hanem mást. Bár, előfordultak olyan részek, pillanatok amelyeket én feleslegesnek tartottam… s olyan is előfordult, de az az elején, hogy: Hogy, ez most akkor, hogy van?! – kérdés is - amelyre időközben magyarázatot is kaptam - … S aprócska zavaró tényezők, szavak, kifejezések miatt adtam négy csillagot a könyvnek molyon, mert akármennyire is sikerült megszeretnem, viszont ezek mellett nem tudtam, elmenni… :/ De bízom abban, hogy ezt követően, a folytatás már eléri azt, hogy maximális csillagot adjak az írónak. :)

De, hogy további jót is mondjak róla: Ugyebár magából eleve értelmet nyert számomra a könyv címe is, a történet során, ami szokatlan volt, azaz újdonság. Mármint, hogy ilyen formában, kaphattam betekintést egy 'kényszerességgel' élő személy életébe, mint ahogyan Emily-ébe. Megvallom, az elején fura volt nekem, hogy ennyire kényszeres, de a végére már pont ezzel szerettette meg magát velem Emily karaktere. Lehet, hogy lököttnek tűnt, de az a szerethető lökött típusba sorolnám is nyomban. :)

És az igazság az, hogy valóban ami először feleslegesnek tűnt elsőként, az én szempontból nézve, az a végére már nem tűnt annak, sőt… értelmet is nyert. Legalábbis a legjava…
Gondolok itt arra elsőként, hogy részletes magyarázatba lett foglalva az, hogy mi okán, s mitől vált Emily kényszeressé, és ahogyan a történet folyamán, mindenről részletes magyarázatot adott mint nekünk olvasóknak, mint Thomas-nak, ha valami az eszébe jutott, avagy ha egy korábbi emlékéről, vagy elméletéről mesélt…

A Thomassal való első találkozása így, ilyen formában – ahogy a könyvben olvasható –, nekem tetszett. Ritka alkalmak egyike, hogy valaki bevállal egy ilyesmit, de a leginkább az tetszett benne, hogy semmi nyálcsorgatás, semmi olvadás kis stílűség nem vette kezdetét, még úgy se, hogy Thomas egy színész… Valahogy, nem is illett volna ehhez a könyvhöz, egy ilyen típusú jelenetek. Mármint, hogy a főszereplő nő elakar olvadni a pasi láttán, és hasonló…
Olyan barátságos hangulat, avagy egy kedves segítőkész felajánlása a bajbajutott 'szerencsétlennek'…

Őszintén megfogott az Thomas személyében, hogy színész lévén, nem abból a kaptából valóra építtette fel a karakterét – az író –, mint ahogyan az az megszokott színész jelenségnél szokott lenni. Mármint, hogy nagy hajcihőt, beképzeltséget, arroganciát csap köré. Tetszett, hogy inkább a visszafogottabb stílust választotta, s őszintén, ezáltal vált a történet során kedvelhetőbbé a karaktere.

Imponált, hogy Thomas minden felületeskedés, ellenérzett nélkül elfogadta Emily Kényszerességét, s ahogyan a történt folyamán, egyre csak alkalmazkodott. :)

Imádtam azon jeleneteket, amikor Emily a történeteivel/emlékeivel szórakoztatta Thomas-t, akin látszódott, s érződött is, hogy csüng minden szaván, és hogy egyáltalán nem untatja, s hogy inkább annál jobban élvezi a lánnyal való együtt töltött időt, ahogyan én is az olvasást. Igazság szerint, hasonlóképpen csüngtem én is ezen mondatokon, részeken, mint Thomas. :) – Ami nem kissé lepett is meg, egy – egy ilyen részt követően. – :)

S ahogy haladt a történet, s valahogy úgy a közepe fele, már annyira a szívembe sikerült lopniuk magukat a karaktere, hogy amikor felötlött az elszakadás gondolata, pillanata, még az én szemeimbe is könnyek szöktek… :$ :)

Bár az igaz, hogy Thomas az elején elkövetett egy-két értetlen botlásától eltekintve a későbbiekben már sikerült elérnie, hogy megszeressem, de az igazi áttörés nálam onnantól történt meg, amikor Emily felhívta őt 'Spori – miután lecsukták –, ő azonnal intézkedett, s ügyvédet szerzett neki, majd csapott-papot hátrahagyva, felült a gépre, hogy Emily mellett lehessen.' Itt bizonyosodott be nálam, s hittem el igazán, hogy valóban szerelmes Emily-be. :) És hogy hitt neki, s hogy támogatta őt, és hogy segített neki.
Jeremy az ügyvéd, meg valóban érti a szakmáját. Örültem neki, hogy nem az az undok fajta, ügyvéd, ha nem az aki tényleg segíteni akart, s tudott is Emily-n. :)
És megjegyezném, ezt a részét, így a krimi szállal összegezvén, számomra, nekem imponált. Nem volt sok. Azaz nem vitted túlzásba. Sem pedig kevés… Pont annyi, amennyi ebbe a történetbe belefért, s amennyi szükséges is volt. :)

És nagy kő esett le a végén, hogy Thomas nem lánykérést követett el, Sporiler 'ha nem szimplán csak azt, hogy költözzenek össze kérést. Nem mintha baj lett volna az előzőből, de valahogy az ők párosához, e könyv (az első könyv) lezáráshoz, méltóbb befejezés, az hogy összeköltözzenek mintsem, jegyespárként zárják le a történet menetét.' :)

S végül, bár kissé bosszankodtam egy kicsit a 'függő végett', az ilyen lezárásért, ahogy lezáródott a könyv, de mégis azt tudom mondani, hogy tetszett. S alig várom, hogy lássam mi sül ki belőle, hogy mi a terve, s miképp akar bosszút állni Jessica, Emily-n… :))))