Ha az élet úgy pocsék, ahogy van, mi mást tehet az ember, mint hogy boldoggá zabálja magát. Különösen, ha egy szakácskönyvíróról van szó, akiben dühöng a küldetéstudat, és aki az önmagát nyomorgató, anorexiás, bulimiás, kalóriaszámláló, önsorsrontó világ tudtára kívánja adni, hogy a zsír maga a boldogság. Hogy az igazi zsírban tocsogó krumpli, a jó szaftos hús, a kenyér és a némi tejszínhabbal nyakon öntött csokikrém után sokkalta, de sokkalta rózsaszínűbbnek tűnik a világ. Hogy a divatos diéták terrorjával szemben hagyjuk egymást békében enni. Hősnőnk férje közben összeáll egy csontkollekcióval, de nem baj, ha esze van, a hasa úgyis visszahúzza.
De hogy kerül egy igazi, hús-vér hulla a konyhapadló kellős közepére? A rejtély megoldására frappáns receptet kínál a szerző, aki egy időben a Washington Post receptírója volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése