Colton elrabolta a szívemet. Nem akarta, és bizton állíthatom, hogy én sem, de így alakult. Betoppant az életembe, és rég halottnak hitt érzéseket gyújtott bennem lángra. Olyan vágyat ébresztett bennem, amelynek a létezéséről eddig fogalmam sem volt.
Rylee egyenesen a tárolóból toppant be az életembe. Úgy érzem, hogy sose leszek már ugyanaz, aki voltam. Rylee szemtanúja volt annak, ahogy a bennem élő sötétség időnként a felszínre tör, mégsem tágít mellőlem. Harcol értem. Kétség sem fér hozzá, hogy ő egy szent, én pedig a bűnös.
HOGY LEHET, HOGY PONT AZ A SORSFORDÍTÓ ÉJSZAKA – AMIT EGYIKÜNK SEM AKART – AD ERŐT AHHOZ, HOGY MINDENÁRON KÜZDJÜNK A MÁSIKÉRT?
HAJT MINKET A SZÜKSÉG, A TESTÜNK IZZIK A VÁGYTÓL, DE ELÉG EZ AHHOZ, AMIT ÚGY HÍVNAK: SZERELEM?
A trilógia első része: Szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése