Lydia már a görög út kezdetétől idegenkedett Nick Aristou arrogáns modorától. Sem ragyogó fekete pillantása, sem az a tény, hogy azt az utazási irodát szándékozott megvásárolni, amelynek Lydia az alkalmazottja volt, nos ezek egyike sem adhatta meg neki azt a jogot, hogy Lydiát is a cég tulajdonának tekintse. Mégis, annak ellenére, hogy haragudott Nickre a viselkedéséért és a pletyka dacára, amely szerint a férfi valószínűleg el fogja bocsátani az állásából, nem tudta elnyomni magában azt a vágyakozást, amelyet Nick legcsekélyebb érintései ébresztettek benne. A férfi meg akarta kapni – persze a maga módján, Lydia pedig elszánta rá magát, hogy megmutatja: őt sem megvásárolni, sem elnyomni nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése