Mindhármuknak mást jelent.
A fiú menekül előle, mert önnön sorsát látta meg a véres tengervízben.
A lány elébe megy, mert meg akarja érteni.
A férfi? Számára a barbárnak tetsző rítus a halálból fakadó élet szimbóluma. De mindhármuk élete gyökeresen megváltozik tőle.
A borítékban volt néhány fénykép. Az egyiken az öreg Ris mutatta a Blendének nyár végén megszületett tizedik unokáját, a másikon lelkesen integettek neki cserzett arcú férfiak. Kétségkívül az ő kedvéért készült a csoportkép. Valaki hiányzott róla. Kimondatlan, le nem írt kérdésére Mario rossz helyesírással körmölt levele válaszolt kéretlenül is: Sano már nincs a Szigeten…
Mindenkinek megvan a maga útja.
Nolan Rianonnak, a sokat látott haditudósítónak esze ágában sincs visszatérni gyerekkora színhelyére.
Finn Cormack, a festőnő (és mellesleg az FBI által jegyzett hacker) is abban a hiszemben járja saját, néha nem éppen törvényes útját, hogy örökre hátat fordított a városnak.
Valaha egy dal sodorta össze őket, a két örökös kívülállót. Egy haláleset azonban mindent megváltoztat. Az utak újra keresztezik egymást – és nem csupán kettejükét.
Titkok, hazugságok, barátok.
Már semmi sem olyan, mint régen. Már semmi sem az, aminek látszik.
Nolan és Finn válaszok után kutat gyermekkoruk regéi és szilánkjai között, ám egymással is meg kell küzdeniük. Aztán egy újabb gyilkosság után már versenyt futnak az idővel. Kiben bízhatnak ők, akik a fél világon át menekültek a sorsuk és zűrzavaros érzéseik elől, és felégettek maguk mögött minden hidat?
Ne félj! A szárnyakat a szél teremti!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése